Évtizedekkel ezelőtti robbantások, alvilági leszámolások oldódhatnak meg a közeljövőben Szlovákiában: a helyi rendőrség idén májusban látványos akciókba kezdett, és a felvidéki magyar ­maffia egyik vezetőjének tetemére, valamint több azonosítatlan személy holttestére bukkant. K. Szilvesztert, a rettegett gengszter, Sátor Lajos bandájának egyik tagját hat társával együtt két hónapja ­tartóztatták le azután, hogy csaknem kétszáz kommandós hajtott végre egy időben razziát Dunaszerdahelyen, illetve több más csallóközi településen.
Egy csótfai birtokot öt éven belül már másodszor fésültek át a nyomozók, mert a gyanú szerint legalább negyven lemészárolt személyt hantoltak el ezen a helyen. (Az első vizsgálódás után, 2011-ben itt találták meg ­Raisz Csabának és testvérének, Szilárdnak a holttestét, akik a vád szerint végeztek a közismert maffiózóval, Pápay Tiborral és embereivel.) Az esztelen gyilkolás a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor a Pápay Tibor vezette bűnbanda ölre ment Sátor Lajossal és embereivel. Az első áldozatok egyike a két csapat közös pénztárosa, Keco volt. Őt egy elszámolási vita miatt 1997 januárjában végezték ki Pápayék, ettől kezdve pedig megállíthatatlan volt a csaknem két évtizedig tartó öldöklés.

Csótfán az alvilági figurákon kívül olyan hajléktalanokat tüntettek el, akiknek adatait cégek alapítására használták fel, ám a strómanokat később agyonlőtték és elásták. Nem messze a birtoktól egy másik sírt is találtak a nyomozók. Az egyik, megbilincselt kézzel eltemetett férfi az az Écsi Béla volt, aki még időben le tudott lépni a hírhedt Fontana bárból, így megúszta az Európa-szerte megdöbbenést keltő dunaszerdahelyi mészárlást. Végül őt is utolérte a sorsa: megfojtották. Az 1999. március 25-én végrehajtott tömeggyilkosság megrendelésével összefüggésbe hozott Sátor Lajos ugyanis attól tartott, hogy Écsi, mivel túl sokat tud a tízes gyilkosságról, előbb-utóbb megtörik, és kitálal a rendőröknek.

A májusi rendőri akcióban hat társával együtt letartóztatott, néhány héttel ezelőtt a cellájában öngyilkosságot elkövetett K. Szilveszter is a Sátor Lajos vezette bűnbanda oszlopos tagjának számított, és a gyanú szerint többek között az ő közreműködésével végeztek összesen több mint száz lövéssel a dunaszerdahelyi Fontana bárban a Pápay-klán tíz tagjával, de összefüggésbe hozták főnöke meggyilkolásával is. A már a saját embereitől is rettegő Sátor azután lett maga is célpont, hogy büntetlenség reményében beszélni akart az általa és társai által elkövetett emberölésekről, gazdasági bűncselekményekről és rendőri kapcsolatairól.

A keresztapát 2010. december 2-án ölték meg, ugyancsak Csótfa közelében. A dunaszerdahelyi vérfürdőt követően egyébként egy időre Sátorék átvették a dél-szlovákiai régió ellenőrzését. Leginkább védelmi pénzt szedtek, vállalkozókat fenyegettek. A helyi rendőrség a bűnbanda, illetve más bűnözők ámokfutását sokáig tétlenül szemlélte, mivel több vallomás szerint az illetékesek több tízezer euró kenőpénzt vágtak zsebre, ám a magyarországihoz hasonló rendőrségi megtisztulás után zöld utat kaptak a nyomozók, és több nehézfiút is begyűjtöttek a közelmúltban.

Visszatérve K. Szilveszterhez és bűntársaihoz, az nyilvánvaló, hogy letartóztatásukhoz az vezethetett, hogy bűnbánó szlovák maffiózók beszélni kezdtek az 1990-es években elkövetett robbantásokról, leszámolásokról, gyilkosságokról. Közéjük tartozhat a csótfai birtok tulajdonosa, illetve a Pápay Tiborral jó viszonyt ápoló, örök börtönre ítélt hírhedt szlovák maffiavezér, Mikuláš Černák is, akinek segítségével már több, sokáig felderíthetetlennek hitt emberölést sikerült megoldani. Černák tavaly könyvében is kitálalt a szlovák maffia sötét titkairól, valamint lerántotta a leplet országa történetének egyik legsötétebb emberöléséről, Róbert Remiáš rendőrtiszt meggyilkolásáról, akit húsz évvel ezelőtt saját autójában robbantottak fel. Az eddig még nem bizonyított gyanú szerint a fiatal egyenruhás likvidálására az akkori titkosszolgálat vezetője, Ivan Lexa politikai okokból adott utasítást, mert Remiáš túl sokat tudott a volt szlovák államfő fiának, ifjabb Michal Kováčnak az 1995-ös elrablásáról.

Az emberrablást Lexával és Vladimír Mečiar volt szlovák miniszterelnökkel hozták összefüggésbe. Remiáš ügyében sokáig nem történt előrelépés, ám néhány hónappal ezelőtt újra elkezdték vizsgálni az 1996 áprilisában történt merényletet, mivel az ottani nyomozó hatóság olyan adatok birtokába jutott, melyeknek köszönhetően esély nyílt arra, hogy a cselekmény felbujtói és elkövetői rács mögé kerüljenek. A szlovák rendőrség a helyi sajtónak csupán annyit árult el, hogy a rendőrgyilkosság aktáját nem a könyvében kipakoló Černák elmondásaira támaszkodva porolták le, akinek egyébként egyik embere kulcsfontosságú tanúvallomást tett a legvéresebb magyarországi leszámolás, az Aranykéz utcai robbantás ügyében.

A súlyos bűncselekmények miatt jelenleg is rács mögött ülő Miloš Kaštan a magyar leszámolás vonatkozásában úgy vallott, hogy 1998 áprilisában jelen volt egy olyan találkozón, ahol Portik és Roháč az olajügyek koronatanújának, Boros Tamásnak a likvidálásáról tárgyalt. A Fővárosi Törvényszék pedig kizárólag az ő vallomásának köszönhetően tudta – nem jogerősen – megállapítani, hogy az Energol-vezér volt az Aranykéz utcai robbantás megrendelője. Portik nehezményezte is az ítélethirdetés után, hogy olyan homályban maradt ember írásos vallomása alapján ítélték el, akit a tárgyaláson még csak meg sem hallgattak. De nemcsak Černák embere, hanem a szlovák alvilág egyik legrettegettebb, leggazdagabb és legnagyobb hatalmú vezetőjének, a pár hónapja több gyilkosságra való felbujtás miatt nem jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélt Róbert Lališnak az egykori végrehajtói is belefolytak a magyarországi maffiaügyekbe.

A Sýkora-klán volt vezetőjének egyik alvezére például a Fenyő- és Cinóber-gyilkosság, valamint az Aranykéz utcai robbantás összevont perén ismertetett vallomásában arról beszélt, hogy a Magyarországon és Szlovákiában is – első fokon – életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt Jozef Roháč a Sýkora-csoporton belül olyan nyolcfős kivégzőbrigád tagja volt, amely több gyilkosságot is végrehajtott Szlovákiában. Volt vezetőjétől később azt is megtudta, hogy Roháč volt a négy halálos áldozatot követelő leszámolás tettese.

A tanú tudomással bírt arról is, hogy a szlovák bérgyilkos ezenkívül egy magyar csoport megbízásából több emberölés végrehajtója volt. Megemlítette, hogy 2012-ben találkozott is Lališ társaságában Roháč „magyarországi főnökével”, Portik Tamás volt cégtársával, Drobilich Gáborral, az Energol Rt. egykori belkereskedelmi igazgatójával. Drobilich a Prisztás-gyilkosság tárgyalásán tanúként nem tagadta, hogy ismeri Roháčot, ugyanakkor azt cáfolta, hogy a vádlottat gyilkosságokra bujtotta volna fel.

Egy, szintén a Sýkora-klánhoz tartozó, börtönben ülő szlovák maffiózó vallomásában ugyancsak arról számolt be, hogy tudomása szerint Jozef Roháč – magyar főnökei megbízásából – robbantott az Aranykéz utcában. Erről neki állítólag személyesen maga Roháč, illetve Róbert Lališ beszélt, de a bűnöző szerint a Sýkora-csoport többi vezetője is tudta, hogy a szlovák férfi végezte ki az olajügyek koronatanúját, Boros Tamást. Roháč korábbi bűntársának állítólag azt is elárulta, hogy Borost azért kellett megölnie, mert az olajos ügyekben „nagyon kellemetlen tanú volt”, el kellett hallgattatni. A tanú elmondta, járt Roháč magyarországi lakhelyén, egy családi házban, de megemlítette azt is, hogy az Aranykéz utcai robbantás előtt néhány nappal a maffiaper elsőrendű vádlottjának egy nyilvános hely teraszán volt találkozója egy magyar, fekete hajú, harminc év körüli, vékony férfival. Szerinte a férfi furcsán, túlságosan óvatosan viselkedett, és hogy más ne hallja, suttogva tárgyalt Roháčcsal. A személyleírás tökéletesen illi
k a merénylet megrendelésével vádolt Portik Tamásra, de a tanú a rendőrségi fényképtabló alapján nem ismerte fel az Energol-vezért.

A magyar maffiaperben emellett felolvasták egy harmadik, ugyancsak életellenes bűncselekményekkel vádolt, fegyházbüntetését töltő szlovák bűnöző vallomását is, aki elmondása szerint Roháčcsal együtt részt vett Hamala meggyilkolásában. Emlékezetes, a magyar, a cseh és a szlovák bűnüldöző szervek még tavaly végrehajtott közös akciója során egy Brnóhoz közeli erdőben találták meg az 1998. június 26-a óta eltűntként kezelt Roháč-banda egyik tagjának, Jozef Hamalának a holttestét, aki a rendőrség feltételezése szerint bűntársként részt vett az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság végrehajtásában. A fejbe lőtt, majd elásott férfit a magyar hatóságoktól megkapott DNS-minta segítségével azonosították, és kétséget kizáróan megállapították, hogy a megtalált maradványok a régóta halottnak hitt Hamaláéi.

A férfi, aki szintén a szlovákiai Sýkora-klán tagja volt, hosszan mesélte el az őt faggató nyomozóknak, hogyan mentek Hamalával és több társával együtt a bűntény helyszínére. A szlovák maffiózó előadta, hogy később egy „tompa lövést” hallott, és látta, hogy Roháč kezében volt a fegyver. A férfi szerint „preventív céllal” végeztek Hamalával, mivel attól féltek, ha rendőrkézre kerül, kipakol az általa tudott bűncselekményekről a hatóságoknak. A bűnöző a Sýkora-klán fejétől szintén hallotta, hogy az elsőrendű vádlott az Aranykéz utcai robbantáson kívül egy magyar csoport megbízásából több más életellenes bűncselekményt is elkövetett Magyarországon. Érdekesség, hogy a tanú szerint Lališ azzal is számolt, hogy a kérésére több megbízást elvállaló Roháč, ha úgy adódna, jó pénzért képes lenne ellene is merényletet elkövetni.