„Nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel a hazánkat akarata ellenére tömeges bevándorlás eltűrésére kényszerítő szabály”
Amennyiben sikeres és érvényes lesz a kvótareferendum, úgy az alaptörvényben lenne célszerű rögzíteni a kényszerbetelepítés magyarországi tilalmát – véli Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, aki a lehetséges uniós következményekről is beszélt a lapunknak adott interjúban.
Szánthó Miklós 20160829Szánthó Miklós: Nem lenne szerencsés a levélszavazás kiterjesztése (Fotó: Nagy Balázs)

– Mintha nem változott volna semmi a népszavazási kampányidőszak kezdete óta, ugyanazokat a kormányzati hirdetéseket látjuk. Miben más mégis a referendum előtti ötven nap?

– Valóban, továbbra is zajlik a kormányzati tájékoztatás, miközben rendre elhangoznak a szokásos politikai nyilatkozatok is. Csak szeptember második felére várható a politikai kampány felfutása, az „igen” vagy a „nem” szavazat, esetleg az egész referendum elutasítása mellett érvelő pártok egyaránt erre az időszakra ígérik ezt. Az október 2. előtti két-három hét lehet a legintenzívebb. Ha a jogi szempontokat nézzük, egyelőre azért sem lehet különösebb változást érzékelni, mert a balliberális sajtóorgánumok és politikusok által terjesztett félreértésekkel ellentétben nem jelentett óriá­si cezúrát a hivatalos kampányidőszak kezdete. Ők ugye azt mondták, a kormány augusztus 13. előtt nem folytathatott volna semmilyen kampányt. Csakhogy létezik egy kivételszabály a médiatörvényben, amely szerint már elrendelt népszavazással összefüggésben lehet politikai reklámot elhelyezni. Erre ráadásul nemcsak a kezdeményező kormánynak, hanem bárki másnak is lehetősége lett volna. Megjegyzem, a most is futó kormányzati tévés és rádiós szpotok úgynevezett társadalmi célú reklámnak minősülnek. Ha egy médiaszolgáltatónak a minősítéssel gondja lenne, a Médiatanácshoz fordulhat.

– Ilyet nem tett senki. Ha ennyire nem tetszik az ellenzéknek a kormányzati hirdetés, miért nem léptek ebbe az irányba?

– Vélhetően az érintett csatornák, médiumok is arra jutottak, valóban társadalmi célú hirdetésekről van szó, így közzéteszik azokat. De mivel most már hivatalosan is kampányidőszak van, kifogásával bárki fordulhat a Nemzeti Választási Bizottsághoz.

– Mégis van az említett hirdetésekben politikai üzenet, hiszen konkrétan a „nem” szavazatra buzdítanak. Ez sem gond?

– Ezt lehet mérlegelni. De akárminek minősülnek is ezek a szpotok, az lényegében végül is mindegy, mivel augusztus 13. előtt ezeket le lehetett adni. A lényegi változás most, hogy a kampányidőszakba kezd kormány mint a népszavazás szervezője, és a parlamenti frakcióval rendelkező pártok számára már az ingyenes politikai reklám lehetősége is megnyílt.

– Ugyanakkor a kormány az említett tájékoztatást mégiscsak közpénzből teszi, egyértelmű állás-foglalással.

– Mint szervező, a kormány is tehet közzé politikai tartalmú reklámot, és teljesen legitim, hogy a saját álláspontját képviseli. Ez nyilván elképzelhetetlen lenne parlamenti választás esetén, noha az elért eredményekről vagy éppen az uniós forrásból megvalósult beruházásokról például olyankor is szokás tájékoztatni a közvéleményt. Jelen esetben tehát a törvény alapján a kormány is buzdíthat a népszavazáson való részvételre, sőt, a nemmel való voksolásra is.

– Érdemes talán ismét rögzíteni: mik az érvényesség feltételei?

– Ennek kritériumai folyton változtak az elmúlt évtizedekben, általában politikai szempontok mentén. Például a Horn-kormány idején a NATO-tagságunkról szóló népszavazásnál félő volt, hogy ha akkor a jelenlegi szabályt, vagyis a szavazópolgárok ötven százalékának érvényes voksát határozzák meg feltételként, érvénytelen lesz a referendum. Ezért módosították a törvényt, a jogosultak több mint egynegyedének azonos szavazatát kritériumként meghatározva sikerült csak biztosítani az érvényességet. A 2010 utáni rendelkezések pusztán visszatértek a korábbi szabályokhoz.

– Mégis azt harsogta az ellenzék, hogy a kormány ellehetetleníti a népszavazás intézményét.

– Azt nem mondhatjuk, hogy a változtatással a Fidesz magát is könnyebb helyzetbe hozta volna. Ma az összes választópolgárba bele kell számolni a hazai névjegyzékben szereplőket, de azokat a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyarokat is, akik regisztrálták magukat a népszavazásra. Utóbbiak esetében a referendum érvényessége szempontjából fontos, hogy érvényesen adják majd le a voksukat, továbbá figyeljenek oda a részletekre, hiszen a levélszavazásnál különösen is szigorú szabályok vannak. A Nemzeti Választási Iroda ezért külön, részletesen is tájékoztatja őket a procedúráról. Az országgyűlési választásokon nagyjából húsz százalék volt az érvénytelen határon túli voksok aránya, így igen lényeges körülményről van szó. A külhoniaknak egyébként a referendum előtti tizenötödik napig van lehetőségük regisztrálni. Összességében tehát nagyjából négymillió-kétszázötvenezer érvényes szavazat kell majd az érvényességhez.

– Az ellenzék szinte belekapaszkodott abba a felvetésbe, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, de hosszabb-rövidebb ideig külföl­dön tartózkodó magyarok számára is biztosítani kellene a levélszavazás lehetőségét. Erre most nem kerül sor. Jogos amúgy a kifogás?

– Ebben az ügyben sem a kormánypártokkal, sem a korábbi alkotmánybírósági indoklással nem értek egyet. Nem pusztán technikai kérdésről van szó ugyanis, és nem lenne szerencsés a lehetőség kiterjesztése. A jelenlegi különbségtétel jogszerű, annak alapja a lakcím megléte, avagy nemléte. Vegyünk egy példát az esetleges változtatás utáni helyzetről: a szavazás napján előre befizetett nyaralásomat töltöm a Balatonnál, vagyis nem külföldön, így nem adatik meg számomra a levélben voksolás lehetősége, míg a szomszédom, aki mondjuk Bécsben vásárolgat éppen, választhatja ezt az opciót. Alkotmányellenes, a lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján belföldön tartózkodók szempontjából jogellenes lenne a különbségtétel. Ezért vagy megmarad a jelenlegi szabályozás, vagy az összes magyar állampolgárra kiterjesztjük a levélszavazás lehetőségét, ami azonban jelentősen megnehezítené a voksolás tisztaságához szükséges jogi garanciák biztosítását, ráadásul adminisztrációs szempontból is roppant nehézségek elé állítaná a választási irodákat. Ausztriában ez a helyzet, ennek kapcsán pedig érdemes emlékeztetni a kínos államfőválasztásra, amelyet a levélszavazatok körüli szabálytalanságok miatt meg kell ismételni, éppen október 2-án.

– Visszatérve a hazai ellenzékre: hogyan lehet értelmezni a népszavazásról való távolmaradást, mégsem bojkottot hirdető felhívást?

– A demokrácia szempontjából groteszk és abszurd ez a hozzáállás, miközben formáljogilag persze megtehetik. Ugyanakkor az Európai Bizottság elnökétől, Jean-Claude Junckertől kezdve a spanyol és a luxemburgi külügyminiszteren át a hazai „demokratikus” ellenzékig az elmúlt időszakban többen azt harsogták, az unió szempontjából veszélyes tendencia, hogy egyre több a népszavazás. Jellemzően azok teszik ezt, akik előszeretettel lóbálják a demokrácia lángpallosát hazánk, illetve legújabban Lengyelország felett. Most mégis hirtelen kitalálták, hogy a demokrácia legnemesebb eszköze, a nép közvetlen megkérdezése nem is olyan jó dolog. Szerintük tehát a politika inkább hatalmi játék – ami természetesen így van, csak akkor ne hivatkozzanak folyton a szakmaiság meg az emberi jogok fennkölt elveire. Persze aggódnak, hogy ahogy a Brexit vagy éppen Ukrajna társulási szerződésének holland elutasítása, úgy a kvótareferendum is egyfajta dominóhatást indíthat el.

– A magyar ellenzék balos része eközben mégis inkább azzal torpedózza a kormányt, hogy értelmetlen a kérdés, amúgy is csupán néhány ezer embert kellene befogadnunk, következménye pedig nem lesz a népszavazásnak. Tévednek?

– Alapvető kérdés, hogy egyáltalán tagállami hatáskörről van-e szó. Erre az a válasz, hogy igen, hiszen csak a menekültpolitika esetében érvényes az uniós jog primátusa, sőt, ott is kivételt képeznek a rendészeti, határvédelmi vonatkozások. A bevándorláspolitika azonban nemzetállami kompetencia. Egyelőre. A tavalyi tanácsi kvótahatározat az előbbihez sorolható, de a kvótareferendum már a jövőbeli uniós elképzelésekről szól. Brüsszel ugyanis központosítaná a bevándorláspolitikát is. Az egyik hivatalos európai bizottsági tervezetben olvasható is, hogy a demográfiai és a munkaerő-piaci gondok megoldását várják a migrációtól, tehát szó sincs már humanitárius szempontokról, menekültekről, kizárólag bevándorláspolitikáról – ami viszont tagállami hatáskör.

– Akkor éppen időben van a magyar népszavazás.

– Teljes mértékben. Szintén hamis a vád, hogy jogilag nem értelmezhető a referendum. Az igaz, és ezt senki nem is tagadja, hogy uniós szinten nem lehetséges konkrét jogi hatást elérni, de az következhet az érvényes népszavazásból, illetve az ebből fakadó jogalkotásból, hogy az adott uniós jogi aktus belső, magyar jog szerinti végrehajtását meggátolja hazánk. Erre a legjobb eszköz az lenne, ha a kényszerbetelepítés tilalmát az alaptörvényben rögzítené a parlament. Egy korábbi alkotmánybírósági határozathoz fűzött párhuzamos indoklás szerint egyébként ez már most is így van, ez ugyanis kimondja: „Magyarországot akarata ellenére tömeges bevándorlás eltűrésére kényszerítő egyetlen szabály vagy eseti döntés sem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel.” Ezt lenne szükséges rögzíteni formálisan is az alkotmányban.