Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek, Nagykönyvtárának, Múzeumának nevezetességeit mutatja be. Értékeink nyomában: Gúnyrajz a pápáról és a császárról.
A gúnyrajz az egyházkritika – a szinte kizárólag klerikusok által gyakorolt egyházkritika – erős fegyvere volt évszázadokkal a reformáció előtt is. A reformáció korától pedig mindkét tábor szívesen alkalmazta, mert üzenetét analfabéták is értették. Így jelentek meg témaként a hétfejű Luther, illetve Luther és Kálvin a pokolban, vagy a pápát mint Antikrisztust ábrázoló sokszorosított grafikák.

Pergamenre a 16. századból


Az emberiség történetét végigkísérik a jövőre vonatkozó próféciák. Nem volt ez másképp Nostradamus századában, az 1500-as években sem. A Debreceni Református Kollégium Kézirattárában is található ilyen egy jellegű, pergamenre festett jövendölés a 16. századból. Ennek szövege egy másik, elrejtett dokumentumról őriz egy történetet.

A kézirat minden bizonnyal egy röpirat alapján készülhetett, amiről több másolat is fennmaradt. Ismerünk egy példányt a müncheni Bajor Állami Könyvtárból, aminek a szövege megegyezik a debreceniével. Mindkét példány egy gúnyrajzot közöl a pápáról és a német–római császárról.

Nőként, meztelenül


A grafikát 1460-ra és 1556-ra utaló magyarázatok egészítik ki. A középpontban álló rajzot jobbról és balról körbefogja a szépen leírt szöveg. A pápát jelképezi a meztelenül álló női alak (parázna Babilon). Fején korona (tiara); nyaka körül sárkány tekereg, ami az apokaliptikus ábrázolások szinte nélkülözhetetlen figurája. A női alak egyik kezében mérleg van, a másik keze egy koronás férfialak vállán nyugszik. A császári koronát viselő férfi mellett, aki a nőalak ölébe hajtja fejét, a „Carolus” név olvasható. Az uralkodó kezében kettétört jogar látható. Az ábrázoláson feltűnik még egy napszerű sugarakkal ábrázolt üstökös, valamint számos címer is.

A bemutatott kép – mint azt fentebb már említettük – megtalálható egy 16. századi röplapon is, de az ábrázolás jobb és bal oldalán lévő szöveg nélkül. Nem tudni, hogy a röplap vagy a pergamen készült korábban, és azt sem, hogy hol rajzolták meg. Állítólagos szerzője egy Johannes Capistranus nevű sziléziai szerzetes (nem azonos a mi nándorfehérvári Kapisztrán Jánosunkkal). A szöveg valószínűleg 1556 után keletkezhetett, mivel a képen megnevezett császár, V. Károly éppen abban az évben mondott le trónjáról. A szöveg utal a pápaság és a császár között folyó hatalmi harcra. Fontos szerepet kap az iratban Franciaország, melynek királya (I. Ferenc) először a „keresztyének”, azaz a katolikusok ellen fordul, majd pedig megtérve segíti őket. A szerző a bukott császárt és bukása előtt álló pápát ábrázolja, és ezzel apokaliptikus várakozásokat jelenít meg szövegben és a képben egyaránt.

A kéziratot nemrégiben restaurálták, kipótolva a hiányzó részeket a sarkokon. Ugyan néhol csonka és kissé megfakult a szöveg, de olvasható.