A magyar kapuslegenda az Eb-t még megcsinálta, de 40 évesen már csak a klubjában véd tovább. Honlapján levélben köszönt el
Király Gábor Szombathelyen született és hatévesen mutatkozott be a Haladás kölyökcsapatában, a felnőttekhez pedig 1993-ban került. Nem tegnap volt. A válogatott mezét először 1998-ban, Ausztria ellen húzhatta magára, kivédte Polster tizenegyesét és a meccset 3-2-re nyertük Bécsben. Akkor is meghatódott a meccs után, de ugyanez történt 18 évvel később, az Európa-bajnokság végén. A szürke mackós portás sohasem volt érzelmes típus, a legnagyobb védések után sem látszott rajta semmi.

Klubszinten több csapatot és bajnokságot megjárt. Nagyon fiatalon került a bundesligás Herthához, ahol nyolc évig őrizte a hálót. A klub szurkolói az évszázad csapatába is beválasztották. Következő állomása az akkor nagyon erős Premier League volt, a Crystal Palace-ben is megállta a helyét, de védett más brit csapatokban is, mint például a West Ham, az Aston Villa, a Burnley vagy a Fulham.
Még egyszer visszatért nagy sikerei helyszínére, a Bundesliga 2-ben az 1860 München hálóját is őrizet éveken át, de akkor már a hazatérésre gondolt. Végül tavaly igazolt haza nevelőegyesületébe, a Szombathelyi Haladásba.

A válogatottban 18 év alatt rengeteg szövetségi kapitány bizalmát élvezte, csak egy rövid időszak volt, amikor inkább a fiatal kapusok kaptak lehetőséget. Bernd Storck is rá szavazott és nem kellet csalódnia, Királynak kulcsszerepe volt az Eb-kijutásban, a pótselejtezők legjobb játékosának is megválasztották.

Az Eb-n már nemcsak a magyar szurkolók imádták a melegítős kapust, hiszen nemzetközi kedvenc lett belőle. Százhét válogatottságig jutott még úgy is, hogy évekig mellőzték, ezzel ő a magyar válogatott mindenkori csúcstartója.
Itthon számtalanszor lett a legjobb kapus, de még a Bundesligában is megkapta ezt a kitüntető címet, Angliában pedig második lett. Neve összeforrt a hálóval, szülővárosában kapusiskolát is alapított. Király kedden saját honlapján közölte a szurkolókkal, hogy meghozta a rendkívül nehéz döntést és így köszönt el tőlük:
„Sokszor hangoztattam, nekem a piramis csúcsa a nemzeti csapatban szerepelni és amíg hívnak, addig szeretném a magyar válogatottat szolgálni. A motivációm és az elkötelezettségem most is megvan, de a profi labdarúgásban eltöltött 24 év – ebből 18 válogatottként – nem múlt el a testemben nyomtalanul.

A haladásban végigjátszott tavalyi szezon után pihenés nélkül vágtam neki a nyári Európa-bajnokságra való több mint egy hónapos kemény felkészülésnek. Minden erőmet beleadtam, de közben a szervezetem jelezte, hogy itt a határ.

Maximalista vagyok és maximális teljesítményt szeretnék nyújtani, azonban 40 esztendősen ez már klub- és válogatottszinten együtt nem megy. 
Bernd Storck szövetségi kapitány az Európa-bajnokság után nekem adta a döntésjogát a folytatásról. Én úgy döntöttem, hogy nem lehet méltóbb a búcsú egy olyan európa-bajnoki szereplésnél, amely igazi futball-lázat váltott ki és rengeteg örömöt szerzett a magyar embereknek, amely után ismét visszakerült a magyar labdarúgás az európai nagyszínpadra.

Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy 107 alkalommal viselhettem a címeres mezt. Nagyon sok szeretetet, biztatást kaptam a szurkolóktól a 18 év alatt, köszönöm nekik.

Már csak a belém vetett bizalom okán is igyekszem az energiáimat a magyar labdarúgás szolgálatába állítani a jövőben is, a Szombathelyi Haladás játékosaként és a KirálySport vezetőjeként.

A válogatottnak pedig maradok feltétlen híve!

Király Gábor”
Mi mást is üzenhetnénk mi Gábornak a sportszerető közvélemény nevében: Köszönjük, Király Gabi!