A Perszeidák “hulló csillagai” lepik el az eget a csütörtökről péntekre virradó éjjel, és ha a felhőtakaró nem áll az emberi szem útjába, ritkán látható látványosságot kínál az égi meteorzápor.
Egyes években szerencsésebbek vagyunk, mint máskor, ám vannak olyan kivételes esztendők is, mint az idei – magyarázta Mark Bailey, az észak-írországi Armagh megyében működő csillagvizsgáló kutatója.

A csillagász szerint pénteken hajnali 1.30 óra körül 200-300 hulló csillag suhan át az égbolton egy-két órán keresztül – szemben az elmúlt évek 100-120 meteorjával.

A Föld északi féltekéjéről lehet jobban látni a páratlan látványosságot, amelyet a Perszeidák (Szent Lőrinc könnyei) nevű meteorraj idéz elő minden évben, amikor bolygónk pályáját keresztezi.

A jelenség nagyjából két hétig tart, ennyi idejébe kerül a Földnek, hogy a porfelhőn áthaladjon. Amikor a 109P/Swift-Tuttle üstökösből származó meteorraj belép a Föld légkörébe, az üstökös apró porszemcséi összeütköznek a légkör molekuláival, az ütközés hatalmas ereje felhevíti a porszemcséket, és azok elégnek, ezt érzékeljük lentről hulló csillagként.

Az üstökös pályája évről évre változik valamennyit, így a több mint egymillió kilométer hosszú meteorfelhő porából sem ugyanannyi esik minden évben a Föld útjába.

A felhőn belül az üstökös porának egyes csíkjai sűrűbbek, ezek akkor jönnek létre, amikor a kométa közelebb kerül a Naphoz.

Idén a Föld egyszerre három ilyen csíkon halad át, ezek 1862-ben, 1737-ben és 1479-ben alakultak ki. Aki csütörtök éjjel, péntek hajnalban figyeli az eget, annak olyan kivételes látványban lehet része, amilyet legközelebb 2028-ban tapasztalhat – mondta Mark Bailey.