Sok idő kell még, hogy belássák a britek, a kereskedelmi tárgyalásokon mekkorát veszíthetnek az Európai Unió elhagyásával
Folyamatos változásban van a világgazdaság: a Brexit-szavazás óta eltelt időszak eseményeit, illetve a brazil olimpia gazdasági hatásait vettük górcső alá Magas Istvánnal, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Intézetének igazgatójával. Amit már lehet tudni: a riói sportesemény költségei gigantikusra duzzadtak, és több száz fős testület modellezi a britek utáni uniós életet.
Magas István 20160830Magas István: Sehol nincs a britekkel szemben kényszerítő erő (Fotó: Varga Imre)

– Mindenki az olimpia lázában égett az elmúlt hetekben. Gazdasági szempontból Brazília – amely nem a legfejlettebb ország – túlélheti a milliárdos kiadásokat?

– Ezt most még nem lehet megjósolni. A mai napig tömeges szegénység jellemző az országra. Az olimpia eredeti költségkeretét jócskán túllépték. Eredetileg 14,4 milliárd dollárt terveztek be (kicsit kevesebbet, mint Londonban), de végül túlfutottak a költéssel, hogy pontosan mennyivel, még nem látszik. Olyan hitelezési konstrukciók alakultak ki, amelyekre most nem látni azonnal lehívható „nem teljesítési” fedezetet. Kialakult egy időben kitolt, nagy állami fizetési kötelezettség. Amikor egy évtizede beadták az olimpiai pályázatot, Brazília gazdasága még jól teljesített. Ám azóta az államháztartás bevételei zsugorodtak, jelenleg az ország súlyos belpolitikai és növekedési válsággal küzd. A sportlétesítmények fenntartása nagyon sokba kerül majd. A turizmus bevételei jócskán elmaradtak a várttól. Ettől függetlenül Brazília megmutatta a világnak, hogy tud kifejezetten lelkes, önkéntes és alacsony bérű tömeget mozgósítani, és a közepesnél jobban szervezni. Ugyan nem olyan precíz és megbízható az organizáció, mint Londonban volt, de különösebb fennakadás és biztonsági krízis sehol nem volt. Brazília államháztartását jelenleg egy tipikus fejlődő, feltörekvő országéhoz hasonlítanám, függetlenül az olimpiától: masszív fizetésimérleg- és éves költségvetésihiány-termelés, drága külső adósságfinanszírozás. Az állam csak közel tízszázalékos kamaton kap hosszú távú kölcsönt. Sem a közpénzügyi-ellenőrzési mechanizmusok, sem pedig a piaci fegyelmezés eszközei nem bevettek és nem megbízhatók, nem olyanok, mint például Nyugat-Európában, vagy akár a kelet-európai, fiatal piacgazdaságokban.

– Van egyáltalán piaci ellenőrzés? A fentiekből nem ez látszik.

– A korrupció mértéke hatalmas, az állam és a magántőke összefonódása – főleg a nyersanyag szektorban minden képzeletet felülmúló mértékben kiterjedt. Az államháztartás újrafinanszírozása nagyon nehézkes és nem átlátható. Viszont Brazília akkora méretű nyersanyagkészlettel rendelkezik, amelynek egy darabkáját vagy csak egy koncesszióét sok magánbefektető hajlandó fedezetül elfogadni. Épp ezért Brazílián nincs akkora „kiszolgáltatottsági” kényszer, mint más, de természeti erőforrásban jóval szegényebb dél-amerikai országon, amelynek kevesebb vagy egyáltalán nincs jó eséllyel és alacsony költséggel kitermelhető nyersanyagkincse.

– Más országok alatt mit ért?

– Például a manapság nagy bajban lévő Kubát vagy Venezuelát, amelyek nyersanyagkészletei a brazil közelébe sem érnek. Ráadásul Brazília nem a szocializmus bástyája a térségben, mint az említett egyenlítői szomszédok, hanem a piacgazdasági elvárásoknak megfelelően működik.

– Többször említette a fedezethiányt. Hogyan érzékeltetné ennek mértékét?

– Amennyiben a nominális adósságkibocsátás értéke száz, de nem teljesít az adós, akkor valakinek be kell lépnie új hitelezőként, olyannak, aki megveszi az egész követelést, azaz a hiteltartozást, de megkéri a kiváltás árát: ad érte átvállalás gyanánt mondjuk húsz egységet. Azaz valakik máris nyolcvan egységet elveszítettek. Hogy még jobban érzékeltessem, a nyolcvan–húsz arány akár olaszországi bankokra is vonatkozhat, amelyek sokkal fejlettebb piacon működnek. Ezek alapján el lehet képzelni, hogy hol tarthatnak esetleg nem rendezett brazil adósságok. Az olimpia egészen bizonyosan dúsította a negatív pénzügyi kockázatokat. Ám a pontos gazdasági mérleg legalább még fél, ha nem egy évet várat magára. Azért kell ennyit várni az eredményekre, mert az áthidalt hiteleket görgették, átmeneti időt képeztek a beruházások kifizetésére, vagy éppen a ki nem fizetésére. Hiszen az állam átvállalta egyes hitelek törlesztését, vagy csak garanciát kínált, de a teljes készpénzfizetési igényt még nem láthatta. Sokan vagyunk kíváncsiak arra, vajon Brazília tisztán pénzügyileg hogyan éli túl az olimpiát.

– Ha már túlélés: beszélnünk kell a britek unióból való kilépéséről, azaz a Brexitről is. Túlélik? Túléljük?

– Két hónappal a voksolás után még azt mondhatjuk, hogy ez csupán valaminek a kezdete. Sok idő kell, hogy belássák, a kereskedelmi tárgyalásokban mekkorát veszíthetnek. Már most az elején ki kell kalkulálni, hogy mi az a határ, ameddig Nagy-Britannia hajlandó elmenni, hogy jól járjon például a mezőgazdaság, az energiaszektor és a pénzügyi szolgáltatások területén. Az már most látszik, hogy a felsorolt területeken nagy pénzügyi áldozatok lesznek. A tárgyalások „bonyodalmasak” és időigényesek lesznek, mindent számszerűsíteni kell majd. Ez a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban példátlan erőfeszítést, átszervezést igényel. 

– Mi lesz például akkor, ha – mondjuk Skóciában – megjelenik egy EU-vámhatár?

– Pontosan még senki nem tudja megbecsülni a következményeket. Ezek a jövő kérdései. Pillanatnyilag azt látjuk, hogy a brit beszerzési menedzserindex, amely egy nemzet vagy régió gazdasági állapotának fontos mutatója, több mint nyolcvanhavi mélypontjára zuhant.

– Hogyan tovább?

– A szóban forgó index a gazdaság visszaesésének egyik legjobb mutatója, mégpedig abban az értelemben, hogy bő negyedévre előre kiszámítják az adott ország rendelésállományát. Ám óvatosan kell bánni a számokkal, mert sokan, például a feldolgozóipari ágazatokban, három hónapnál hosszabb szerződéseket kötnek. Vannak olyan területek, ahol például háromévente újítják meg a szerződéseket. A brit banki szolgáltatásoknál viszont már most látszik, sok ezer állás került veszélybe a Brexit miatt. A londoni City „áthelyezése” akár több tízezer munkavállalót is érinthet. Most mégis azt látom, azonnali kényszerítő erő még semmiben és sehol nincs a britekkel szemben. Ez a kedvező árnyalata az egész nehéz folyamatnak.

– Mi a rosszabb forgatókönyv?

– Rossz jel, hogy Nyugat-Európában csak a fele valósult meg annak a gazdasági növekedésnek, amelyet egy évvel ezelőtt vártak. Tehát a vártnál lassabban bővült az egész uniós övezet is. Amennyiben ez huzamosabb ideig így marad, nehéz helyzetbe kerülnek a jegybankok és a gazdaságpolitikák általában. Mindezt sajnos a napokban publikált, eurózónára, illetve az unió egészére vonatkozó GDP-előrejelzések is alátámasztják.

– Lehet-e gyógyír a Brexitre, illetve az alacsonyabb teljesítményre Angela Merkel napokban zajlott uniós roadshow-ja?

– A német kancellár politikustársaival azt próbálta előzetesen tisztázni és felmérni, hogy meddig lesz hajlandó elmenni Nagy-Britannia annak az árnak a megfizetéséért, hogy hozzáférhessen továbbra is a teljes európai uniós piachoz. Ugyanazokkal a feltételekkel, mint most. Értem ez alatt a továbbra is vámmentes kereskedelmet, a tőke szabad mozgását, a vállalatalapítást, a közös agrártámogatásból és kohéziós politikákból való kiszállást. A főbb számokat már most rögzíteni kell valahogy. Jelenleg a britek évi körülbelül kilencmilliárd eurót fizetnek be a közös kasszába. Ez a teljes büdzsé majdnem nyolc százaléka. Amennyiben mondjuk ennek a felét fizetik majd be, azonnal kell éves szinten találni 4,5 milliárd eurót a pótlásra. Hirtelen elég nehéz ennyit összeszedni. Éppen ezért modellezik a lehetőségeket. Magyarul: meg kell találni azokat a befizető országokat, amelyek a britek helyett részt vehetnek a befizetés átvállalásában. Mindezt úgy, hogy ott vannak az illegális bevándorlással kapcsolatos gigantikus további költségek is. Az összes EU-s országban el kell osztani ezeket a terheket.

– Feltétlenül egyenlő arányban?

– Nem. El tudom képzelni, hogy lesznek olyan országok, amelyek nagyobb terhet tudnak bevállalni, az arányosság alapvető elv maradhat. Ezt előre nem látjuk pontosan.

– Ennek időpontja és mértéke sem becsülhető?

– Senki sem tud pontos időpontot és pontos számokat. Létrejött egy a Brexit és a kereskedelmi ügyekkel foglalkozó „minisztériumszerű” testület, jelenleg százötven fővel, amelynek a létszáma folyamatosan bővül. A Kereskedelmi Minisztérium is alaposan fel lesz töltve, cél a plusz ezres létszám. Feladatuk az előzetes veszteség/nyereség kalkuláció. De a Bizottság is tanulmányozza, hogyan folytatódhat a britek nélkül az uniós élet. A teljes lépéssorozatot sem az Európai Unió, sem az Egyesült Királyság kormánya nem látja egyelőre. Éppen ezért próbálnak ezek a testületek elébe menni a nagyobb kellemetlen meglepetéseknek. Ma már sokan látják: a Brexit akár mindkét félnek nagyon fájhat, és sokba kerülhet.