A Soros György által agyonpénzelt Átlátszó.hu legújabb húzása, hogy videósorozatot készített Tiszavasváriról. Köztudott, hogy a jobbikos vezetés alatt álló település társadalmi problémáit Orosz Mihály Zoltán jóvoltából az utóbbi fél évben normalizálták, jelenleg pedig Zagyva György Gyula segédletével igyekeznek fenntartani a rendet, illetve visszavezetni a kiilleszkedett cigányokat a munka világába. 
Az Átlátszó.hu – amely, kevesellvén Soros dollármillióit, még külön adománygyűjtést is szervez oldalán – nagy erőkkel azon van, hogy a példamutató kezdeményezést lejárassa az érdeklődők előtt. Hiszen, tehetnénk hozzá, az ő küldetésük minden olyan nemzeti program meghiúsítása, amely szembe megy a multikulturalista métellyel.

Fizessen ön is az Átlátszónak, mert még nincs elég milliójuk!

Jóllehet, ez nem kifejezetten sikerült. Nemcsak azért, mert nem olyan élesen ellenséges a videó hangulata, hanem azért is, mert azok a liberálisokat jellemző „mély” meglátások sem jönnek át benne, melyek az egész sorozat elkészítését motiválták.

A videó annyira nem tudja beteljesíteni szándékát, hogy ha nem látnánk a címét, azt gondolnánk, hogy az epizódok egy Gulyás Márton nevű paprikajancsi esetlen kalandjairól szólnak, aki addig nem nyugszik, amíg a kérdezettjei szájába rágott multikulti kliséket vissza nem böfögik neki. Erőlködik, hisz sem a magyar lakosságot, sem a cigányságot nem hozza lázba „nagy” felfedezése az „elnyomásról” és a „megkülönböztetésről”. Ezért – nem lelvén partnerre a károgásban – maga ragadja meg a szót. Még csak most jött Tiszavasváriba, de már mindenkinél okosabb. Ő, aki folyton azt sulykolja, hogy hallgassuk meg a másikat is.

„Nem hazudok, ekkora csöcsei voltak!”

Rögtön az első rész végén van egy érdekes párbeszéd, ahol az egyébként zűrös életű Kóti Piroskát kérdezi arról, hogy nem érzi-e problémának, hogy magyar és cigány elnevezést alkalmaznak a „fehérekre” és a „romákra”.

– Na jó, de ezzel nem tartósítjátok ezt az elkülönülést, ami pont a baja mindennek?

– Hát nem.

A pattogást ezen a ponton be is lehetett volna fejezni. Szedni a sátorfát és visszaiszkolni az Átlátszó főhadiszállására. Persze értem én a dramaturgiát! Bizonyára a „félelem” miatt még maguknak sem merik beismerni, milyen rossz sorsba taszítja őket a 21. században is még mindig csak a „fejlődés” végén kullogó „rasszista” országunk!

Hogy itt valami baj van a felszín alatt, amelyről a város nagy része sem mer (még!) tudomást venni, a szögesdrót többször megjelenő, az alkotók páratlan művészi érzékéről tanúskodó szimbóluma is jelzi, mely Zagyva György Gyula jeleneteit tarkítják. És ha valaki a képi világból és az elhangzott nyilatkozatokból még mindig nem érti, mennyire szar itt minden, Gulyás Márton egy nyolcórás meló lehúzása után – amit talán életében először teljesített – olyan hisztit vág le, hogy azt bármelyik brazil szappanopera szereplő megirigyelné. Hátha így átvesszük azt a siralmas hangulatot, amit ez az „előítéletes” hely kivált a „normális” emberből.

Gulyás Márton beláthatná, hogy sem a tiszavasváriak, sem Magyarország lakosai nem akarnak Gulyás Mártononk lenni.

Bármennyire is fáj ez egy olyan liberálisnak, aki nem ismerte még fel, hogy a toleranciáért folytatott „nemes” harcában éppen azzá a „minidiktátorrá” vált, akinek létezését oly nagy erőkkel kívánja eltüntetni a társadalomból.


Réb István