“Ez a hely veszélyesebb, mint Mogadishu! Itt nem szabad elmondani az igazságot. Az igazságot eltitkolják, az embereket elhallgattatják” – mondta kétségbeesetten Amun Abdullahi szomáliai újságíró, miután Svédországban megpróbálta gyakorolni állítólagos szólásszabadságát és megírni az igazat az Európában randalírozó dzsihádistákról. Az 1991-ben szintén menekültként Európába érkezett nő döbbenten utazik haza, mert szerinte már Szomáliában is biztonságosabb az élet, mint a “politikailag korrekt” lobbi által tönkretett egykori európai bezzegországban.
Amun Abdullahi, aki eddig Rinkeby településen lakott Stockholm közelében, a svéd állami rádió munkatársaként oknyomozó riportot készített arról, hogyan szervezi be egy “muszlim ifjúsági központ” a fiatal tizenéves muszlimokat erőszakos dzsihádista szervezetekbe, mint az Al-Sabáb terrorszervezet. A bátor riportot a rádió le is közölte, azonban Amun keservesen megfizetett azért, hogy igazat mert szólni.

Először csak halálos fenyegetéseket kapott. Majd egy éjszaka ismeretlen tettesek felgyújtották az utcán parkoló autóját. Erre akár még számíthatott is, de arra nem, hogy saját kollégái, a “politikai korrektségért” mindent feláldozó svéd újságírók fognak rárontani és ízekre szedni. A “Konflikt” című, nagy hallgatottságú politikai rádióműsorban munkája “elemzéseként” úgynevezett “szakértők” segítségével elmagyarázták a hallgatóknak, hogy az bizony “szakszerűtlen”, “hallomásokon és pletykákon alapul”. A műsor szerkesztője, a svéd Kiváló Újságírásért díjjal kitüntetett Randi-Messige Norheim közönséges gyűlöletkeltő hamisítóként állította be Amunt, aki a “muszlimok és bevándorlók iránti gyűlöletéből táplálkozva” akarta őket “rossz színben feltüntetni”. Még az sem zavarta ennek sugalmazásában, hogy Amin Abdullahi maga is muszlim bevándorló.

A riport sugárzása után fokozódtak a fenyegetések. Az újságírónőt a társadalom minden szintjén elkezdték kirekeszteni. Munkatársai karrierjüket féltve elfordultak tőle. Nevét rendszeresen emlegették a svéd médiában, mint a “gyűlöletkeltők” iskolapéldáját, gúnyolódva azon, hogy valószínűleg “önmagát is gyűlöli”. Természetesen őt magát soha nem hívták meg egyetlen őt mocskoló műsorba sem. Végül elvesztette állását a rádiónál is. Főszerkesztője útravalóul felvilágosította, hogy ilyen témákról nem szabad beszélni Svédországban, mert az “érzékenyen érinthet” másokat.

Amun Abdullahi bejelentette, hogy hazaköltözik Szomáliába, ahol egy leányiskola igazgatójaként fog tovább dolgozni Mogadishuban.

“Hogy veszélyes hely Mogadishu? Ez a hely veszélyesebb. Itt nem szabad elmondani az igazságot. Az embereket elhallgattatják. Nos, nem minden álom válik valóra. Ha odavesznek a dolgaid egy tűzben, az nem nagy probléma. De ha hiszel valamiben, és ezt elveszik tőled, az sokkal nagyobb baj. Hittem az újságírásban, hittem a Svéd Rádióban, minden nehézség ellenére. Hittem magamban is, nem is kicsit. És mindhármat egyszerre zúzták össze.”