Az egyik ismerősöm (meglehetősen csinos hölgy) hiába kéri, hiába könyörög a pasijának, hogy vegye el feleségül, a srác csak nem akar kötélnek állni. Soha nem akart megházasodni, mondja, nem is érdekli az egész. Mesélem az esetet egy férfiismerősömnek, s kérem, hogy mondjon erre valami nagyon okosat a férfiak nevében.
Tudod, hiába nagyon szép egy nő, az még nem garancia semmire. Mert szép nőből van elég. Dunát lehet velük rekeszteni, annyian vannak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem akarnak a férfiak szép nőt maguk mellé, hanem azt, hogy ha feleséget keresnek, ahhoz ez már nem elég: számít, de csupán erre a tényezőre egyetlen férfi sem akarja a házasságát alapozni.

Ha hiszed, ha nem, nekünk, férfiaknak is szükségünk van arra, hogy a nőnek jövője legyen, vagy hogy úgy érezzük, nekünk jövőnk lehet mellette, minket a csúcsra vezethet. Ha egy férfi úgy érzi, ez a nő annyi bátorítást, erőt ad neki ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot, hogy megfelelő útmutatást ad az élethez, hogy a család majd támaszkodhat rá, rendesen gondoskodik a gyerekekről, akkor elveszi feleségül. Persze fontos, hogy csinos legyen, de azért mi egészben nézzük a csomagot, ahogy feltételezésem szerint ti is. Az ismerősöd, akiről meséltél, csinos ugyan, de egy kissé szerencsétlen. Nos, ahogy ti nem vagytok kíváncsiak a szerencsétlen férfiakra, úgy mi sem a szerencsétlen nőkre. Nem azt értem ez alatt, hogy a nőnek segítségre van szüksége, mert az nagyon nőies dolog, ha erős, határozott férfit szeretne maga mellé, akire felnézhet, aki támogatja. Arra gondolok, hogy ezen a nőn az látszik, nem lehet rajta segíteni, hogy feneketlen tóba vetett idő, energia, pénz, amit rápazarolna az ember. Ebbe a helyzetbe ugyan belemegyünk fiatalabb korunkban, de ahogy mi is csalódunk, és tanulunk a kapcsolatokból, egyre inkább azokat a lányokat keressük, akik nem ilyenek. Próbát teszünk egy-egy nehéz, szerencsétlen esettel, igyekszünk megmenteni őket, de általában nem sikerül, s inkább leteszünk róla, elengedjük őket – idővel mi is épp úgy belefáradunk a hülyeségbe, ahogy ti.

A mi nőideálunk éppoly összetett, mint a ti férfiideálotok. Itt-ott kötünk kompromisszumot azért, hogy rendes családunk legyen, de nem mindegy, milyet. Ezért van az, hogy egy picivel kevésbé csinos nőt hamarabb elveszünk, ha okos, irányító típus, vannak reális elképzelései az életről, mint egy nagyon szépet szerényebb képességekkel. Mi is segítségre szorulunk, nem csak ti, az élet bizonyos dolgaiban teljesen elveszettek vagyunk, és sokszor olyanok, mint a csecsemők: társ kell mellénk, nő, nem egy cicababa!