Észak-Nigéria az iszlámisták markába került. Falusiak tízezrei nagyvárosokban keresnek védelmet. Két túlélő elmondta a Christian Solidarity Internationalnak, hogy sikerült megszöknie a Boko Haram fogságából.
Míg a Boko Haram elsősorban Északkelet-Nigériában gyilkol, az ország északnyugati és középső részein tőle független dzsihádista szervezetek üldözik a falusi lakosságot.

Az Észak-Nigériát sikerrel terrorizáló iszlámisták szítják a fulani és a földművesek közti etnikai, társadalmi és vallási gyűlöletet, hogy még több dzsihádista csoportot hozzanak létre – tudósított a Christian Solidarity International magyar nyelvű honlapja.

300 000 elűzött

Danjuma La’ah, a dél-nigériai Kaduna szövetségi állam szenátora szerint az elmúlt 4 évben elkövetett támadások során több mint 10 ezer ember halt meg, és több mint 300 ezret űztek el.

A hírhedt Boko Haram nevét már megismerte a világ, de a fulani támadásai szinte alig kapnak figyelmet.

Pedig a taktikájuk szinte ugyanaz: főleg a távoli, keresztény többségű településeket veszik célba. Az utóbbi hónapokban sokan menekültek előlük olyan nagyvárosokba, mint Kafanchan vagy Maiduguri. A Boko Haram szinte naponta támad meg piacokat, buszmegállókat vagy állami tulajdonú intézményeket. De ott a biztonsági erők vagy a katonai egységek legalább bizonyos fokú védelmet nyújtanak.

Kétszer szökött meg

Adarju Kamba négy gyermekével hagyta el szülőfaluját, Izgét, amikor a Boko Haram megjelent a környéken. Így emlékszik vissza a Christian Solidarity International oldalán a történtekre:

„2013 októberében kezdődött az egész. Fegyveresek jelentek meg a falunkban. Lelőttek mindenkit, akit csak megláttak. Főleg férfiakra vadásztak, kifosztották, majd fölgyújtották a lakóházakat. Az én férjemnek sikerült velünk együtt elmenekülnie Wuragandiba (Adamawa szövetségi állam).„

Néhány hónap nyugalom következett, de aztán 2014 szeptemberében Wuragandit is megtámadták.

A brutális fiatal férfiak senkit sem kíméltek, gyilkoltak és foglyokat szedtek.

”Nekem a gyerekekkel sikerült most is megszöknünk előlük, de a férjem nyomtalanul eltűnt. Először Yolába mentünk, majd onnan Maiduguriba. Most egy 3 ezer fős menekülttáborban élünk a gyerekekkel. Itt minden nap új nehézségekbe ütközünk. Soha nem tudom, kapunk-e enni. A gyerekeim csak ritkán tudnak iskolába menni. Nagyon hálás vagyok az egyháztól és a segélyszervezetektől kapott támogatásért. De az aggaszt a legjobban, hogy semmit sem tudok a férjemről. Imádkozom minden nap érte, hogy újra megtaláljam. Ez a legbelső vágyam. De azért is könyörgök, hogy a hazámba visszatérjen a béke. Isten lágyítsa meg a Boko Haram dzsihádisták szívét.”

„Sikerült elbújnom”

A Yaffából származó David Apagu szintén az iszlámisták elől menekült el. Ezt mesélte: „2014 októbere volt, amikor a Boko Haram kényszertoborzást rendezett a falunkban. Háromszor törtek be hozzánk, de egyetlen egyszer sem tudtak elfogni. Sikerült jól elbújnom előlük. Ekkor elhatároztam, hogy elmenekülök. A feleségemmel, hét gyermekünkkel, édesanyámmal és a nagynénémmel együtt Ubába menekültünk.

Alig egy hete voltunk csak ott, amikor a Boko Haram férfiakat keresve ide is betört. Ekkor Maiduguriba mentünk tovább. De az édesanyám sajnos belehalt a megpróbáltatásokba.

Most egy hullámlemezekből összetákolt kunyhóban húzzuk meg magunkat. A körülmények siralmasak, de még mindig jobb, mint a menekülttáborban.

A szűk hely miatt csak két gyermekünk fér el velünk. Másik kettő a kisebbik húgomnál lakik. A nagyobbik húgommal van szintén kettő, a hetediket pedig az egyik barátunknál helyeztük el. Néhány menekült hazatért, hogy újrakezdje otthon az életét. Ők mesélték, hogy az iszlámisták fölgyújtották a házunkat, szóval nekünk nincs hova visszamenni. A segélyekre, és a testvéreim meg az egyház támogatására vagyunk utalva. Minden új napot megköszönünk Istennek, és imádkozunk a jótevőinkért.” – olvasható a Christian Solidarity International honlapján.