Az 1920-as olimpián a magyar csapat nem vehetett részt, mivel az első világháború vesztes hatalmaihoz tartozott, 1924-ben viszont újra visszatértünk az olimpiákra és két aranyat is bezsebeltünk a párizsi játékokon. Halasy Gyula sportlövészetben remekelt és megszerezte országunk tizenkettedik aranyát, Pósta Sándor pedig jó magyar szokás szerint kardvívásban bizonyult a legjobbnak.
Halasy Gyula kiemelkedően nyugodt ember volt, Krúdy Gyula a „legnyugodtabb magyar emberként” jellemezte olimpiai bajnokunkat. Rendkívül sokoldalú volt, jogi doktorátust és kereskedelmi diplomát szerzett, emellett bokszolt, atletizált, vívott, lovagolt, korcsolyázott és autózott is.

A párizsi olimpián a döntőben 98 találatot ért el, - mint finn ellenfele Konrad Herbert – ezzel olimpiai csúcsot értek el. Az aranyérem sorsát szétlövéssel döntötték el, Halasy tíz lövésből tízszer talált, a finn pedig egyszer hibázott, így a magyar sportlövő lett az olimpiai bajnok és megszerezte a modern sportlövészet első magyar aranyérmét.

Posta Sándor kivételesen sokoldalú ember volt: festő, tolmács, újságíró, 6zenezserző, karikaturista, színész, fogorvos, katona volt. Az első világháború sem tudta megakadályozni abban, hogy aranyérmet nyerjen Magyarországnak. A háború alatt súlyos csípősérülést szenvedett, de Bécsben megoperálták és gyógytorna után vissza tudott térni a pástra.

A sportági szövetségek nem tudták támogatni a sportolókat, Pósta Baja városának köszönheti, hogy részt tudott venni a párizsi játékokon, ugyanis a versenyző minden költségét átvállalta.

A csapatversenyben második helyezést ért el a magyar válogatottal, amiben neki is nagy szerepe volt, de negatívan. Az olaszok elleni döntőben nem kapott meg egy találatot a bíróktól. Ettől kezdve idegesen kardozott, így a döntő hiába lett 8:8, tusaránnyal az olaszok nyertek.

Az egyéni döntőjében a mindenki által esélyesnek tartott (a bírók által igencsak kedvezményezett) francia Ducret-et győzte le simán 4-0-ra.

Egyszerűen félt a szerepléstől: a legenda szerint nem maradt fel vívásáról egyetlen fénykép sem, mert mindig udvariasan megkérte a kattintgatni vágyó fotósokat, hogy “uraim, inkább a másik versenyzőre fókuszáljanak”. Amikor az olimpia előtt a csapatot fényképezték, elbújt, de a győzelem után sem adott interjút. Párizsban a szállodai szobájából kiküldte névjegyét a rá váró újságíróknak, amelyen ez állt: „Megnyertem az olimpiai bajnokságot. Ez az én nyilatkozatom!“

http://www.m4sport.hu/2016/07/14/tizenket-evet-kellett-varni-a-tizenkettedik-magyar-aranyra/