Szomorú eredményre jutott a McKinsey 25 fejlett országot felölelő friss kutatásában: kiderült, hogy a családok kétharmadának csökkent vagy legjobb esetben stagnált a reáljövedelme 2005 és 2014 között. A kevésbé képzett fiatalok helyzete romlott a leginkább, és az ifjabb generációk esetében fennáll a kockázata, hogy szegényebbek maradnak, mint a szüleik.
A második világháború óta felnőtt generációk többsége számára – legalábbis a fejlett országokban – természetes volt, hogy nagyobb jólét adatik nekik, mint szüleiknek. E feltételezést a statisztikák is alátámasztották: egy rövid 1970-es évekbeli időszakot leszámítva az elmúlt hetven évben a háztartások döntő többségének folyamatosan emelkedett a jövedelme. Adók és transzferek figyelembevételével is és anélkül is. Az 1993 és 2005 közötti 12 év során a megvizsgált fejlett országbeli háztartások mindössze 2%-ának csökkent vagy stagnált a reáljövedelme, 98%-é egyértelműen nőtt.

A 2005-öt követő évtizedben azonban ez a pozitív trend megszakadt. A McKinsey magyarra fordítva “Szegényebbek, mint a szüleik? Stagnáló vagy eső jövedelmek a fejlett gazdaságokban” címet viselő tanulmánya alapján

2005 és 2014 között a fejlett országok háztartásainak 65-70%-ában, vagyis több mint 540 millió ember esetében csökkent vagy legjobb esetben stagnált a reáljövedelem. Adókat és kormányzati transzfereket is figyelembe véve a háztartások negyedére igaz az állítás.

A tanulmány szerint éles növekedés látható azon háztartások arányában, amelyek jövedelme egyáltalán nem növekedett. A legnehezebb helyzetben a fiatal, kevésbé képzett dolgozók vannak. Fennáll a kockázata, hogy az ifjú generáció szegényebb marad, mint szüleik generációja.

A negatív fordulatra több magyarázat is található:
- rövidebb távon a 2008-as globális pénzügyi válság,
- hosszabb távon az elöregedést jelentő demográfiai trendek,
- a háztartások méretének csökkenése és
- a bérek GDP-hez viszonyított arányának a visszaesése.

A McKinsey szerint mindennek persze romboló társadalmi és gazdasági hatásai vannak. A tanácsadócég felmérése arra jutott, hogy a reáljövedelem emelkedéséből kimaradók körében megnőtt a globális gazdasági rendszerben kevésbé bízók aránya. Harmaduk várakozásai szerint gyermekeik még lassabb előrehaladásra lesznek képesek, és negatív véleményt fogalmaztak meg a szabadkereskedelemmel és a bevándorlással kapcsolatban is.

Amennyiben a jelenlegi alacsony gazdasági növekedés fennmarad, a tanulmány szerint a következő évtizedben 70-80 százalékra emelkedhet azon háztartások aránya, amelyek egyáltalán nem részesednek a növekedésből. A gazdasági növekedés gyorsulásával ez az arány akár 10-20 százalékra is csökkenhet, de az előrejelzés szerint inkább 20-40 százalékon maradhat a munkaerő automatizációja miatt.

A helyzeten persze lehet javítani, például
- az üzleti munkaerőpiaci gyakorlat hossz távra koncentráló megváltoztatásával,
- kormányzati adó- és transzferintézkedésekkel.

Utóbbi könnyen fenntarthatatlannak bizonyulhat túlzott állami eladósodás esetén, de például Svédországban az adóknak és a transzfereknek köszönhetően majdnem sikerült nullára csökkenteni azok (egyébként 20%-os) arányát, akik jövedelmük csökkenését szenvedték el. Az USA-ban pedig adók és transzferek nélkül a háztartások mintegy négyötödének csökkent a jövedelme, ezekkel együtt viszont csaknem mindenkié nőtt.
Negatív ellenpélda Olaszország, ahol a kormányzati beavatkozás még annak a 3%-nyi háztartásnak a helyzetét is rontotta, amelyek gyarapodtak a vizsgált időszakban. Hollandiában nem osztott-szorzott az állam, Nagy-Britanniában kis mértékben, Franciaországban viszont jelentősen javított a háztartások helyzetén.