A mérsékelt iszlamista török kormány és a szekuláris haderő ellentéte okozta a múlt hétvégi puccskísérletet. Amint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, az államfőnek ez alkalom arra, hogy leszámoljon Fethullah Gülen Amerikában élő hitszónokkal, akinek titkos hálózata van az országban.
A fegyveres erők csak kisebb része állt a puccsisták oldalára; elsősorban a légierő „jeleskedett”, nem véletlenül: az F–16-osokat vezető pilótákat a tengerentúlon oktatják. A többéves képzés során a tisztek óhatatlanul fogékonnyá válnak az amerikai életvitelre, hatással van rájuk a hazájukat érő washingtoni kritika, az otthoni muszlim közeget archaikus világként élik meg. Így ennek a fegyvernemnek a soraiban volt a legnagyobb az elégedetlenség Erdoğan mérsékelt iszlamista politikájával – a nők fejkendőviseletének bevezetésével az állami protokollba, a hagyományos családmodell népszerűsítésével, sőt erőltetésével, az iskolákban az ottomán török nyelv tanításával, az alkoholfogyasztás visszaszorításával – szemben.

Törökországban kettős ellentét jött létre a hadsereg és a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) között. Egyrészt ideológiai szembenállás – szekularizmus kontra mérsékelt iszlamizmus –, másrészt hatalmi vetélkedés terebélyesedett ki a kormány és a tábornoki kar között. E kettős elégedetlenség egymást erősítve motiválta a hadsereg egy részét múlt hét végén a hatalom átvételére. Ezért, bár azt lehetett gondolni, hogy a Recep Tayyip Erdoğan elnök általi tisztogatás a fegyveres erők csúcsán, illetve a törvénymódosítások megfosztották hatalomátvételi potenciáljától a hadsereget, a felszín alatt tovább izzott az ellentét szította parázs.