Sütő Levente Lehelt eddig leginkább fafaragó és bútorfestő népművészként ismerhette a nagyvilág, most elöljáróként kell bizonyítania.
Harminc év távollét után tért haza szülőfalujába Vargyas nemrégiben beiktatott új polgármestere, a tavalyi év végén Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Sütő Levente Lehel. Ráadásul Sütő az egyik olyan független jelölt, akinek a győzelmét az EMNP félig-meddig saját sikerként könyvelte el, mert az MPP-vel közös támogatottként szerezte meg a polgármesteri széket a helyhatósági választásokat Vargyason. Ezzel pedig leváltották az erdővidéki településen a korábbi konstans RMDSZ-es vezetést. 

Az eddig inkább népművészeti munkásságáról ismert Sütő Levente Lehelt a hazatérés okairól és a függetlenségről is megkérdeztük. 

Kezd hozzászokni a polgármesterséghez? 

Nagyon lassan megy az átadás-átvétel. Ráadásul szeretném, hogy olyan átadás legyen, illetve olyan átvétel, hogy mindenki elégedett legyen a végeredménnyel. Tehát egy kicsit jobban nézzük át a dolgokat, mert 4 ciklus után vagyunk, és sok minden felhalmozódott, ez is, az is elkerülhette az ember tekintetét a sok munka miatt. Én pedig tisztán akarok látni, hogy az átvételtől kezdve a négy év felelőssége számomra tiszta sor legyen. 

Valószínűleg sokan meglepődtek, hogy polgármesternek indult, lévén 30 évet élt Budapesten. Miért jött haza? Kifejezetten polgármesternek jött haza, vagy csak így adta a lehetőség? 

Többnyire meglepődtek az emberek, amikor hallották, hogy hazatérek. Nem tudják elképzelni, hogy aki nem élt itt nap mint nap, az is szeretheti a szülőfaluját. 30 éves koromban hagytam el Vargyast. Már korábban eldöntöttem, hogy valamennyi időre hazajövök, de azt nem tudtam, hogy 4 évre. Azért terveztem hazajönni, mert van egy lófő székely kúriám, és rá kellett jöjjek arra, hogy távirányítással ezt nem fogom tudni csinálni. Most a második műszakom az, hogy a saját környezetemet pontrategyem. Úgy terveztem, hogy fél évre vagy 1 évre hazaköltözök, és ez alatt pontra teszem és beindítom a kúriát, hogy látogatható legyen, mert Székelyföld egyik ritkasága. 

Nemcsak azért lett A kategóriás műemlék, mert a ház magában olyan szép, hanem az egész élet miatt, értsd a melléképületek, például a disznópajta külön a malacpajtával, a juhpajta és a csűr, aminek most a fele ki van födve. A felújítását már egyszer elkezdtem, de közben Székelyföldön, meg egyáltalán Romániában is lett műemlék-felügyelőség, és annak rendje és módja szerint le is állítottak, sőt fel is akartak jelenteni. Abbahagytam akkor a munkálatokat. Mostanra jutottam el oda, hogy tudom folytatni. El is készültek az engedélyek, hogy folytathassam. Így számomra könnyebb, kellemesebb. 

Emellett nagyon szép népviselet-gyűjteményem van, régi festett bútorokból is jutott nekem, kevesebb családilag, mint a régiségkereskedőktől visszavásárolva a vargyasi bútorokat. 

De nem ez a fő csapás. Mert többször dühített már, amikor zavaros vizet láttam a csapokban. Négy éve nem rendeztek falunapot. Elszántam magam arra, hogy megnézzem, mit tudnék tenni a faluért a kapcsolatrendszeremmel. Teljesen pozitívan látom a jövőt. 

Így, hogy kilincselve nyertem meg a választást, teljesen jól megismertem azokat is, akiket eddig nem ismertem. De általában ismerem a saját nemzedékemet, az öregeket, illetve meglepetésemre a fiataloknak is tetszettem, mint új arc. 

30 év után milyen volt visszajönni? Nem volt túl nagy a váltás? 

Nagy élmény. Jól érzem magam itthon. Tavasszal gyümölcsfákat metszettem, és minden nap teszek valamit, hogy jobb és szebb környezetem legyen. Későre tudtam meg, hogy a házamat legalább meszelhettem volna. A műemlék-felügyelő megijesztett, hogyha egy mészcsíkot is húzok a házamra, a bukaresti bíróságon találom magam. Így nem is meszeltem, ameddig meg nem jön az engedély. De ez a nyáron kell megessen, mert nagyon sok turista fényképezi a házat. Azt akarom, hogy régi, eredeti színében, de jó állapotban lássák a házat és a környezetet. 

Budapest után nem volt nagy váltás? 

A szakmámból adódóan falukutató is vagyok, az ezredfordulón például egy gyimesi kutatásban vettem részt. Svédországiak jöttek segíteni Gyimesbükkbe, Gyimesközéplokra. Nekik segítettem. Aztán Apácán kutattam kakaslövést, majd édesanyám szülőfalujában, Székelyzsomboron, később pedig Máréfalván is tevékenykedtem. Jelen voltam a falvakban, nem hiányzik nekem Budapest. Nagyon szép volt, hogy befogadtak, amikor innen menekülnöm kellett, de nem szakadtam el Székelyföldtől. 

A polgármesteri szék az EMNP és az MPP felkérésére jött a képbe? 

Nem. A következő történt: a kurta itthonléteim alatt rájöttem, hogy itt mindenki mindenkinek ellensége, és verekednek. Elkezdtek kibontakozni a régi képek, amikor a szülőfalumban még szépen megértették egymást az emberek. Ez nem azt jelenti, hogy nem haragudtak egymásra, vagy mindenki mindenkit szeretett, de én még láttam egyben ezt a falut. És úgy is, mint néprajzkutató, kultúrantropológus, kíváncsi voltam arra, hogyan lehet még összeölelkezni. És kijött az eredmény. 

Az RMDSZ-nek is megmondtam, hogy én velük is vagyok. Engem csak a falu érdekel. Ez mindenkinek furcsa, mert nem tudják hova tenni. Én szó szerint maradok független. Akkor állt be mögém a fenyő és a csillag, amikor már bejelentettem, hogy indulok a választáson. 

És az RMDSZ? 

Egyelőre nincs semmi visszajelzés. Pedig a tanács megválasztásán is azzal kezdtem, hogy az RMDSZ-t ugyanannyira evidenciába veszem. Meg akarom szüntetni ezt a verekedést Vargyas-szinten. Jelenleg úgy tűnik, hogy van esélyem. 

Mit szeretne másképp csinálni? 

Faluképet mindenképpen. Már nagyon rég hangoztatjuk a faluturizmust, de azért nincs kibontakozva eléggé. A másik kérdés meg az, hogy nem is nagyon tudják a helyiek, hogy az mivel jár és milyen lesz. De egyre többen látogatják a települést. Ezen kívül is vannak olyan dudorok, amit el kell simítanunk. Például jobban karban kell tartani a parkot, de a sportra is jobb lehetőséget kell teremteni. És mindent megteszek azért, amit ugyan nem ígértem meg, de álmodozunk róla, hogy valamiképpen munkahelyeket teremtsünk. 

A jövő héten tárgyalok például egy német üzletemberrel. Igaz, ez még nem jelent semmit. De az biztos, hogy ilyen irányban is fogok tevékenykedni a kapcsolataim révén. Ha csak három munkahelyet teremtünk, akkor csak hármat, ha harmincat, akkor harmincat. De a kastély új menedzserével, Bánffy Farkassal is tárgyalok majd, mert ott is vannak új érdekeltségek. El szeretném azt érni, hogy amennyiben csak lehet, vargyasiakat alkalmazzanak, márpedig jól képzett fiataljaink vannak. Én látok most egy mozgolódást a kastély körül, például jobb karbantartást is tapasztalok, ha jól tudom, idén nyárra bált is terveznek, illetve augusztusban a székely lóval kapcsolatos rendezvény is lesz. 

Tehát én teljesen pozitívan látom a jövőt, itt hatalmas erők vannak, nagyszerű emberekkel, csak ki kell találjuk. Ez mindig azt juttatja eszembe, hogy egy holland 2 árról, tehát egy 10*20 méteres területről egész évben exportál salátát Párizsba. És jól él belőle. Mi pedig a hektárjainkkal nem tudunk mit kezdeni. Az extenzív gazdaságot kellene intenzívvé alakítani. 

Ezt kell megtűzdelni azzal, hogy nem hagyjuk el a házainkat és a környezetünket, illetve azzal, hogy még pengés kaszával, kézzel kaszálunk, amit az angol és holland turisták fényképeznek, mert náluk valószínűleg Brouwer korában kaszáltak ilyen kaszákkal. A Vargyas völgyét meg egyáltalán a környezetünket fogjuk tudni eladni. Számomra az is furcsa, hogy egy liter tejért 60-70 banit fizetnek a csarnokban, és a boltban egy liter savanyú tejért 6,5 lejt kell fizessek. Ez abszurd. Miért nem savanyítanak helyben, és azt vennénk meg? Gyerekkoromban így volt. Nem sírom vissza a régit, de sok tekintetben mégis praktikusabb, önelállatóbb falu volt. Az önellátás felé kellene elmenni, és felvilágosítani az embereket, hogy ne szaladjanak kölcsönökért a bankba. Sőt, egy olyan szemléletet lehetne kibontakoztatni, hogy segítsék egymást. Ha nem is úgy, mint rég, de legalább családi szinten kalákázzanak. 

Polgármesterként ezért mit tud tenni? 

Elől megyek, és példát mutatok. Ez a kampányban már megtörtént, és annyi fiatal jelentkezett önkéntesnek, hogy valószínűleg olyan munkákat is meg tudunk csinálni, amire nagyon kellene várakozni. Valószínűleg bizonyos munkálatokat önkéntes kalákacsoportokkal meg fogunk csinálni a falun belül. 

Kilincseléssel nyerte a választásokat. Mit tapasztalt? 

Várták az újat az emberek. Nem tudják, hogy milyen az új, de várták. Nekem bizonyítanom kell a négy év alatt, és nagyon keményen kell dolgozzak, hogy ez látszódjon is. Nem lesz könnyű. Például már le vannak futtatva olyan pályázatok, amit nem látom, hogy meg lehetne ismételni. A nagyon kényes kérdés a víz, mert elavult a kialakított rendszer, és arra még egyszer nem tudunk pályázni. Például most is elromlott egy pompa, rögtön vettünk helyette egy másikat. Nagy a fogyasztás, mert meleg van, és mert nincs kialakulva a vízfogyasztás kultúrája. Éjszakára is úgy felejtik a csapot, és a sáncba folyik ki a víz. 

Nem kell a vízért fizessenek? 

Nem fizetnek, mert a polgármesteri hivatal pályázott és tette pontra, már amennyire pontra tette a vízkérdést, és nem kérhet bért érte. A megoldás az lenne, aminek több éve meg kellett volna már történnie, hogy bérbe veszi valaki a vízházat, és attól kezdve lesz szolgáltató. A polgármesteri hivatal nem lehet szolgáltató. Sokan megnézték, de sem a helyet, sem a vízminőséget, sem a felszereltséget nem találták jónak. Azt nem tudom, hogy ezen miként tudunk változtatni, de szakemberekkel nagyon alaposan ki fogjuk vesézni. 

A víz kérdése mellett pedig a közbiztonság, a termőterületek megőrzése az égető kérdés, hogy az arasson, aki vetett. Ez a két legérzékenyebb pontja a falunak. 

De a vargyasi kézművesek sincsenek kellőképpen - mai szóval - menedzselve, itt van Soós András, aki kitűnő paszomántfűző, illetve Dimény Zsolt, aki nagyszerű kovácsember. A fafaragók közül Borbáth Sándort, Dimény Dávidot, Török Imrét említhetném, illetve a Sütő családot a faragott és festett bútorokkal. De ott van a pusztáról Luci, aki kitűnő téglát vet, vagy a Vásárhelyi testvérek, akik nehéz körülmények között ugyan, de még mindig meszet égetnek. Nem véletlen, hogy Károly herceg benézett Vargyasra, mert még megvan ez a színe, azzal együtt is, hogy már eléggé elkopott. Jobban kellett volna vigyázni a főutcán lévő régi házakra, rábírni a felújító családokat, hogy holland mintára hátrább építsék fel az újat. Ez nem történt meg Vargyason. 

De vannak nagyszerű portáink, a Borvíz utcában például Deák Mózesé, ami most nagyon rossz állapotban van, de kell kezdeni vele valamit. Meg hát ott van a Türkösi-féle épület is, azzal is lehet még mit kezdeni. De mindenek előtt itt van Erdély egyik legszebb kastélya, ami több korszakból is őriz építészeti jeleket magán. 

De fogom folytatni a kilincselést is, ez már nem a kampány miatt lesz, hanem szeretném tudni, hogy milyen az emberek viszonya az intézményekkel. Ide értem az iskolát, kisgyerekesek esetében az óvodát, és mindenek előtt a polgármesteri hivatalt. És eszerint fogom feltenni az alkalmazottaknak, a tanítónak, az óvónőnek, és teszem azt a mázsásnak, aki méri a szénát, a kérdést, hogy miként képzelik el a munkájukat.