Nagyon nem mindegy! Az angolok sajnálatos távozása esély Európának. Az utolsó esély. Ennél erőteljesebb figyelmeztetést nem kaphatott volna az Európai Unió.
Mi több, ez már nem is figyelmeztetés volt, hanem egy hatalmas pofon. A kérdés, hogy ez egy még épp időben érkező “atyai pofonná” válik-e, vagy inkább „csakazértis” dacot szül, mint az ostoba gyerekeknél.

Az viszont biztos, hogy az utolsó pillanatban vagyunk. Ma még megmenthető az Európai Unió. Ma még lehet értelmes válaszokat adni az eddig elhallgatott kérdésekre! Ma még lehet normális megoldásokat keresni az eddig szőnyeg alá söpört problémákra. Ma még lehet épelméjű, az emberek érdekeit néző vezetőket találni, a mostani, lobbicsoportok által megvett, azokat gátlástalanul kiszolgáló vezetők helyett. Ma még többen akarják, akarjuk az Európai Uniót, mint akik nem.

De holnap már késő lesz!

Ha az Európai Unió, és egyes befolyásos tagállamok vezetői, továbbra is a jelenlegi úton haladnak, akkor a pusztulásba vezetik az Európai Unió rendszerét. Maga rendszer fog összedőlni, nem Európa. Azok az európai vezetők, akik eddig mérhetetlenül ostobán, fenyegetőzéssel, zsarolással próbálták rávenni a brit polgárokat arra, hogy a maradásra szavazzanak, jól láthatóan és egyértelműen megbuktak. Nem csak a politikai számításaik, nem csak politikai cselekvésük, nem csak a ködös összeurópai víziójuk, hanem az egész személyiségük és eszmerendszerük megbukott. Megbukott minden, amit képviseltek. Mint Gyurcsány és eszméi 2006-ban. Le kell lépjenek a színről. Ők már nem képesek hitelesen másik, normális útra vezetni a maradék Európai Uniót. Lehet, nem is akarják.

Sajnálatos, hogy Európa egyik legnagyobb országa, egy kiemelkedő történelmi jelentőségű országa távozik most az Európai Unióból. ez világosan megmutatta, hogy a jelenleg Európai Unió egy roskatag, ingatag és instabil intézmény, amely alapos változásra szorul.

A britek rájöttek, hogy valószínűleg nem tudják megváltoztatni. És most már nem is akarják. A kilépésük viszont – minden rövidtávú káros következménye mellett – elhozhatja hosszú távú következményként azt a változást, amelyre – ha a britek bent maradtak volna – nem lett volna esély.

Ha ugyanis csak egy szavazóval több brit voksolt volna a bent maradásra, mint a kilépésre, akkor az unió ostoba és önhitt vezetői ugyanazt a korrupt és emberellenes politikát folytatták volna, mint amit eddig. Nem ez történt. Sokkal többen szavaztak a kilépésre, mint a bent maradásra. Minden médiahadjárat, minden fenyegetés, minden zsarolás ellenére a többségnek elege lett az értelmetlen brüsszeli diktátumokból, a nem is leplezett lobbiérdekekből azaz a korrupcióból, a normális életet megnehezítő ostoba szabályozásokból, a nemzeti érdekek és érzelmek semmibevételéről, a nagyarcú kioktatásokból, az idegen korlátozás nélküli beengedéséből.

Az eredmény megszületett: Nagy-Britannia elhagyja az Európai Uniót. A kérdés már csak az, hogy a süllyedő hajót hagyták-e el elsőként és idejében, vagy sikerül a lékeket befoltozva, az ostoba kapitányt és tisztikarát kidobva megmenteni a közös, európai hajónkat…

A válasz nem várat sokáig magára, mert az biztos, hogy úgy nem mehet tovább minden, mint eddig és mintha semmi sem történt volna tegnap.