A szóban forgó szakaszon valamivel gyorsabban járhatnak majd a villamosok.
Tanácstalansággal, fejüket kapkodó, gyakran bosszankodó utasokkal találkoztak hétfő reggel a Napló munkatársai a villamosmegállókban, elkezdődött ugyanis az 1-es járat pályájának felújítása. Elhatároztuk hát, hogy teszünk egy kört, s megnézzük, mennyire bolygatta fel Debrecen életét a pályafelújítás, amivel az ígéret szerint augusztus 14-ig végeznek.

Jegyet – kifejezetten a villamosra kértük – a Nagyállomásnál lévő DKV-pénztárnál vásároltunk, s meglepetésünkre a pénztáros nem említette, hogy változás állt be a közlekedésben, és bár kerestük, hirdetményt sem találtunk erről. A villamosmegállóba érvén viszont várt bennünket a tábla, ahol magyarul tudatták, legfeljebb a Kálvin térig érdemes az 1-essel terveznünk. Jegyezzük meg: az éles szeműek a megállóban elhelyezett elektronikus utastájékoztató képernyőjének alján is felfigyelhettek egy folyamatosan futó szövegre, de ezt láthatóan nem észlelte a legtöbb utas. Az igazság persze az, hogy a mi tekintetünket jobban vonzotta a peronon a fiatal nő, aki szorgalmasan és precízen szóban is tájékoztatja az utasokat a változásról. Elmondta, tudomása szerint a Kálvin téri megállóban is informálja valaki a várakozókat (megnéztük, valóban így volt).

A villamosra szállva az informatív esztétikai élmény elmaradt, ugyanis sem a plakátokon, sem a kihelyezett monitorokon nem tűnt fel olyan szöveg, amiről a később felszállók is tájékozódhattak volna.

Nem mindig vár

A Hunyadi János utcai megállónál átballagtunk a tömeggel a buszöbölben várakozó villamospótlóra, az emberek nagy része toronyiránt a füvön keresztül közelítette meg a célt. Ők jártak jól, ugyanis nem mindenki jutott fel a járműre. – Felháborító, hogy nem várt be a busz, pedig időpontra megyek – kezdte a lámpánál átkelő Hetey Attiláné. – Eleve nem sok tájékoztatást kaptunk, ezt tetőzte ez a kellemetlen dolog, s amúgy sem értek egyet azzal, hogy a turistaszezon közepén újítják fel a síneket – fogalmazott.

A következő villamospótlóra pattanva kíváncsiak vagyunk, vajon bevárja-e a „vilit”. Jelentjük, ebben az esetben igen, sőt, a sofőr fél perccel az után indult, hogy mindenki átszállt. A csuklóson utazva felfigyeltünk egy párra, amint annak férfi tagja két új jegyet lyukasztott. Tőlünk tudták meg, hogy elég lett volna a villamoson használt jegyüket még egyszer érvényesíteni, mondanunk sem kell, nem örültek. Bekapcsolódva a diskurzusokba kiderült, sokakat ért váratlanul a pályafelújítás, ami olyan, mintha már állandó volna. – Minden évben eljátsszák velünk ezt a bohózatot. Nyugdíjas vagyok, sok idős jár ki a klinikára, őket is nehéz helyzetbe hozták – dohogott egy másik utas.

Lemértük a menetidőt: kereken ötven perc alatt jutottunk vissza a Nagyállomásra, holott az eredeti menetrend szerint a legzsúfoltabb időszakban 38 perc alatt mehetünk egy teljes kört. Érdemes tehát hamarabb elindulni, akár a Nagy­erdőre tartunk, akár onnan a Nagyállomásra.