Kedves magyar állampolgárok!
Az utóbbi időben szinte minden lámpafény a népszavazást világította meg. Egyes emberek már-már unták, “már a csapon is ez folyik”. Mások ujjal mutogattak, és csak a politizálást látták az egész procedúrában. Pont ez háborított fel – velem együtt sokakat – hogy miért kell ennyire a politikai indíttatásra fókuszálni, nem törődve a valódi problémával. “Ez csak a Fidesz körül forog”, “Orbán futtatja magát”. Aztán az érvénytelen népszavazás küszöbén örvendeznek, hogy megbukott a Fidesz.
Korábban mindenki azon sírt, hogy itt nincs demokrácia. A kisemberek szava nem hallatszik fel a pulpitusra. És itt volt a lehetőség, hogy egy igen fontos, egyéneket, családokat, közösségeket, vallási csoportokat, az országot és az egész Uniót érintő kérdésről kifejtsük a véleményünket. Végre élhettünk az állampolgári demokratikus jogainkkal. Ezt harsogta mindenki eddig, hogy ide ne jöjjenek migránsok. Vagy csak rossz körökbe mozognék, hogy mást nem hallottam?! Nem hinném! És a magyar nemzet szavazati jogosultsággal rendelkező személyei nem éltek a lehetőséggel. És ezen a ponton jelenteném ki, hogy nem vagyok sem Fideszes, sem Jobbikos, sem DK-s… Azonban meg kell látni! A kormány szembe ment az uniós vezetőkkel. Rendületlenül kitartott – az egyébként minden polgár által elismert – véleménye, migrációs politikája mellett. Az elmúlt hónapokban Európa országai kezdtek felnézni ránk. Nem mondok senkinek újat azzal, hogy eddig nem voltunk meghatározó tagja az Uniónak. Nem egy erős államként tartottak számon minket, többnyire az Európai Parlamentben csak szemlélőként voltunk jelen. Most viszont fordult a kocka! Megtagadtuk a brüsszeli bürokraták parancsát, kifejtettük álláspontunkat, végigvittünk egy népszavazást. Azt kell mondani, hogy a kormány állta a sarat. A magyar Parlament nagy része (ugyanis a Jobbik is) szentül hitte, hogy a helyes döntést támogatja az ország is.
És felhívnám mindenki figyelmét, hogy nem országgyűlési választás volt. Sokan összemosták a kettőt! Az majd lesz két év múlva! Vagy majd akkor kezdenek el a népszavazásról beszélni? Képzavar esetén ugyanis elképzelhetőnek tartom. A gúnyolódást félretéve – ugyanis nem kenyerem – a lényeg, hogy nem tartott össze az ország. Hogy Orbán miatt lenne? Erősen kétlem! Ugyanis mit tartson össze az ország élén álló valaki, amikor a nép a szájhős szerepébe bújt, és besúgóhálózatot működtet, mindeközben ujjal mutogat, és elítél! Ismét kiemelném: nem védek senkit! Csak annyit látok, hogy mindenki – tisztelet a kivételnek, ami mint tudjuk erősíti a szabályt – olyan szinten ásta bele magát a politikába, hogy már nem lát mást. Holott most pont nem ez volt az érdemi része a történetnek. “Nem merek elmenni szavazni, mert ki tudja mit mondanak rólam? Mi lesz ezután a megítélés velem szemben?” És sajnos valós mondat, valódi embertől. Mert csupán ekkora a széthúzás az országban…
És sokan követnek egy olyan eszmét, amivel teljesen nem is azonosulnak, de “nehogymár a Fidesznek igaza legyen”.
Hát ezzel a népszavazással jól körberöhögnek majd minket. Mi lettünk a szájhős nemzet. Ismét nem lettünk erősek, és továbbra sem fognak felnézni ránk. De ezzel nem csak ezt értük el. Csak reménykedhetünk, hogy valóban nem fogják beengedni a migránsokat. Az érvénytelen szavazók belegondoltak egyáltalán ebbe? Vagy csupán a lájkgyűjtés volt a cél? Milyen menő ugye, hogy nem sikerült értelmes, gondolkodó ember módjára voksolni. Ebben is csupán a mai, lelki analfabéta világban érvényt szerezni akarást látom. Középpontba kerülni azzal, hogy “eltrollkodtam”. Hát köszönjük.
Figyelemmel kísérem a híreket. És nem az agymosást végző médiát, mielőtt bárki rám dobálná alaptalanul. Egy olyan tömeg, aminek Európa meghódítása a cél, a kereszténység eltörlése, az emberek meggyalázása, nem való közénk. Teljesen más kultúra. Érdekes módon az azonos vallásúak sem fogadják be őket, pedig mennyivel egyértelműbb lenne. Arról nem is beszélve, hogy nem menekültek. Hanem bevándorlók, kontinensfoglalók. De gondolom ezt senkinek nem kell részleteznem.
És utolsó szóként még hozzátenném, hogy természetesen nem azt szeretném, hogy mindenkinek azonos véleménye legyen! Valamint nem kívánom a meglátásomat másokra erőltetni! Az ellentétes nézetből ugyanis hasznos tudást lehet meríteni. Itt a politikai megbélyegzés volt felesleges, értelmetlen, és felelőtlen!
Remélem egyszer minden megváltozik, és egységes nemzet leszünk!
16 Megjegyzések
Amúgy meg miért nem örülsz a nemek győzelmének és dőlsz hátra elégedetten. Itt bizonyosodik be, hogy ti is érzitek, valami sántít ebben az egészben. És nem az érvénytelen szavazókon múlott, hanem akik otthon maradtak. A gyerekeim sem mentek el szavazni, mert egyszerűen rühelték ezt a sok plakátot, szórólapot, újsághirdetést, de amin teljesen kiakadtak, amikor a reklámtalanított buszokon megjelent a propaganda.
A másik: Ez uniós kérdés és nem nemzeti és mivel az unió tagjai vagyunk el kell fogadni a többség döntését vagy ki lehet lépni az Unióból.Anglia ezért lépett ki...
Plusz. A szavazásnak nem volt tétje,mindenképpen alaptörvényt módositottak volna a probléma miatt...
Feltehetően ha maga az MSZP ir ki népszavazást ugyanezzel a kérdéssel ott is lett volna kb 2 milliós NEM szavazat, ha pedig a jobbik irta volna ki akkor most lenne 6 millió NEM szavazat...DE mivel sokan elfordultak már a fidesztől igy lett 3 millió NEM..azaz érvénytelen szavazás...aminek nincs se győztese, se vesztese,ill.vesztese megint a magyar nép..mivel tőlünk vették el azt a 15 milliárdot amibe a szavazás került!
Persze hogy nem fogják a vereséget,az érvénytelenséget kihangsúlyozni ezek után...hazudnak most is mint mindig...győzelem mert 3 millió a nem....
Inkább foglalkozzanak végre a kis emberek hétköznapi gondjaival, az őket megnyomoritó hatszázezer fidesz intézkedéssel.....de megint csak az önfényezés megy....undirító és feháborító.
bár megértem valaki már azt is demokráciának éli meg ha joga van választani az között hogy vesz-e levegőt vagy nem ....
következő népszavazási javaslat :
"Akarja-e, hogy az Ön beleegyezése nélkül gén kezelt zöldségeket tarthassanak a boltokban ?"
vajon mire szavaznának az emberek ?
lenne értelme feltenni a kérdést amikor úgy is tudjuk mi lesz a válasz ?
ezért politikusok hogy az evidens kérdésekben helyettünk döntsenek nem hogy Önfényezés céljából erre 17 milliárdot költsenek...
de biztos igaza van a cikk írójának :) csak még mindig keresem hogy miben :)
Teljesen igaza van, de sajnos még sem!!!
Mint az Egyik kommentelő is írta, hogy miben is kérik ki a véleményünket és miben nem.
Lehetne még sorolni, hogy miben nem (olimpia többek közt).
Valamint sajnos a fidesz csinált ebből az egészből politikát. Hogy ha érvényes lesz a szavazás, akkor "felhatalmazzuk őket bármire is".
De ha az ellenzék lenne hatalmon akkor őket hatalmaznánk fel.
Meg az Unió nem csak pénzkivételről szól, hanem bizonyos elvárásokról és kötelezettségekről is. Sajnos vagy nem sajnos, de ez így van.
Az emberek belefáradtak és nem az összetartozás miatt lett érvénytelen a szavazás.
Üdv:G.L.
eleve roppant valószínűtlen volt, hogy ez a népszavazás eredményes legyen.
Mást sem olvasni és hallani, hogy a nemzet érdekében kötelessége lett volna elmenni, szavazni… stb. a csapból is ez folyik… Sokan elfelejtik, hogy a „kötelesség” mint olyan nem más, mint egy fogalom, amelyet császárok és tábornokok eszeltek ki, hogy álságosan rábírjanak bennünket akaratuk teljesítésére. Óvatosnak kéne lenni, sőt egy kicsit gyanakvónak, ha a kötelesség szava szólítja az embert, mert gyakran mások hangja csendül ki belőle! Olyan embereké, akik cseppet sem viselik szívükön az érdekeinket.
Tehát, vigyázzon, az, aki ítélni próbál, nehogy végül önmagát ítélje el.
Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényű. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
Fontos ugyan az önbecsülés, de az ember ne tartsa magát oly nagyra, oly sokra. Gyakorta tapasztalni, hogy mennyi baj származik abból az emberi kapcsolatokban, ha valaki túl fontosnak tartja magát. Az ilyen ember sértődékeny, és a sértettség rossz tanácsadó. Legyen az ember picit szerényebb, alázatosabb, s megelégedett lesz, és másként viseli el még a sértéseket is. Lásd a szavazók reakcióját a népszavazás végeredményével kapcsolatban. Mindenki sértődötten ellenségeskedve mondja a maga igazát, olyannyira, hogy néhányan még a fáradságot is vették, hogy sértődésünkről egész „liturgiákat”, cikkeket írjanak az általuk „felelőtlennek ítélt magyar embereknek”. Szánalmas!
A világ közös kincs, köztulajdon, és a bajok mindig akkor kezdődnek, amikor az emberek elkezdenek falakat építgetni, kerítéseket felhúzni, és vaskos kapuk mögé zárkózni.
Hol az a szent, aki igazán úgy tudná átérezni mások fájdalmát vagy gyönyörét, mint a magáét? Nem szabad túl sokat követelnünk. De ha egyszerűen elfogadjuk, hogy másvalaki "magunkhoz hasonló ember", akkor legalább tisztességes bánásmódot érdemel. Amikor már ezt sem vagyunk hajlandóak elfogadni, amikor másokat alsóbbrendűnek tekintünk, akkor tűnik fel természetesnek, sőt dicséretesnek a megvetés és a kegyetlenség.
Nem lehet a tisztességes bánásmódot saját csoportunkra, saját fajtánkra korlátozni. Az egész emberiség, azok is, akiket a legjobban lenézünk, embertársunk!
Napjainkban, de a jövőben még inkább, a Föld egyetlen részének sem lehet javára a másik kára. Együtt boldogulunk mindannyian - vagy együtt pusztulunk el. Folyt.
Az egész világon szemben állnak egymással az emberiség részei, melyeket fajta, állampolgárság, gazdasági rendszer, vallás, nyelv sorol különböző csoportokba úgy, hogy nem "embertársai" egymásnak. Az egységes biológiai faj tagjai közötti ilyen, többé-kevésbé önkényes megkülönböztetések hallatlanul veszélyesek.
Mint azt, ahogy Síklaki István szociálpszichológus megfogalmazta: „Az előítéletesség és a szélsőségesen agresszív cselekedetekre való hajlam éppen akkor a legerősebb, amikor nincs személyes érintkezés "az idegennel", megteremtődik viszont a potenciá¬lis ellenség képe. Egyszerűen azért, mert ez tulajdonképpen egy projektív felület: minden negatív érzésemet, indulatomat, minden problémámat rá tudom vetíteni. Még egy viszonylag egészséges társadalomnak is - hát még egy megnyomorítottnak - szüksége van arra, hogy bűnbakot találjon. Ebből a szempontból a menekült ideális célpont, hiszen róla végképp semmit nem tudunk, tehát minden bennünk lévő dühöt rá tudunk vetíteni. Ebből egy "majdhogynem társadalmi konszenzus" alakulhat ki, hiszen mindnyájunknak vannak sérelmei, a menekültekkel szembeni utálatunk pedig olyan téma, amit meg lehet osztani másokkal.”
’Bármilyen egyszerű leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerűen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban működünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.”
„Az emberi gondolkodás alapvetően nagy sémákra, sztereotípiákra épül, viszonylag ritkán fordítjuk arra az energiánkat, hogy alaposan végiggondoljunk állításokat. Másrészt pedig gyakorlatilag minden ember motivált arra, hogy indulatait előítéletek formájában vezesse le bizonyos csoportokon. Ez egy olyan általános motiváció, amely nagyon erősen hat, és csak óriási önfegyelemmel tudunk ideig-óráig megszabadulni tőle.”
Elfeledjük, hogy a globalizáció csatornáin keresztül az egyik fél élete, kultúrája, ízlése érintkezik a másikéval. A hagyományok és az ízek összevegyülnek a globális világban. Az utazások révén az emberek eljutnak egymás országaiba. A migráció mély kötődéseket alakít ki. Az emberek és gondolataik, szokásaik mobilitása immár nem ismer határokat. Úgy tűnik, együtt élni elkerülhetetlen sorsszerűség. De nem mindig megnyugtató.
Bánjanak úgy a menekültekkel, mint ahogy elvárnák, hogy velük bánjanak, ha menekültek lennének.
A társadalom vagy inkább a „közösség” szerkezete mindenkor meghatározza erkölcseit. „Teremts olyan világot, amelyben a csalás, a törtetés, a hazudozás érvényesül, s másnap már mindenki gaz lesz vagy teremts olyat, ahol a becsület juthat előnyhöz, s másnap már mindenki becsületes.”
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy voltak sikeres társadalmak. Igen voltak. Az adott időpontban mindig azt gondolták, hogy most sikerült: remek vezető, remek szervezés. Aztán eltelt száz év és nincsenek sehol. A társadalom mintákat állít fel, de nem biztos, hogy ezek jók és igazak, és követésre valók, meg kell tanulni értékelni, hogy eldönthessük, hogy amit látunk, hallunk, tapasztalunk az jó-e vagy sem. Folyt.
Amíg szenved az ember, addig nem tört meg egészen, addig még lázadni is tud. Aki szenved, már ezzel is lázad; aki el akarja fojtani lázadásunkat, annak előbb a szenvedést kell bennünk megfojtania. A szenvedés maga lázadás, egyet nem értés és tiltakozás; a nagy baj akkor kezdődik, amikor nem is szenvedünk többé. A legbiztosabb védekezés a terrorizmussal szemben, ha nem hagyjuk magunkat terrorizálni. Fel kell ismernünk, hogy a terrorizmus csupán egy az élet - amúgy sem túl gyakori - kockázatai közül. Tovább harcolnunk kell azon politikusok ellen, akik a félelem ürügyén próbálnak megfosztani bennünket szabadságjogainktól, fokozván a biztonsági cirkuszt, amely pazarolja a pénzt, ugyanakkor nem leszünk tőle nagyobb biztonságban. Minden elnyomás kiváltója a félelem. Ha nem az általános félelem, akkor a zsarnokoké, akik saját biztonságukat féltik. Mindenki fél valakitől, mert mindenkitől fél valaki, mert egyetlen nagy félelem, egyetemes rettegés fogja és markolja össze ezt a világot; az egész emberiséget. Mindaddig tehetetlen lesz az ember, amíg nem félnek tőle.
Sose feledjük, hogy: "A politikus nem egy felszentelt jószág, hanem választott szolga. A választó rájuk bízza egy időre a kisebb-nagyobb döntéseket, nekik pedig el kell számolni mindennel, mert a mi pénzünkkel gazdálkodnak. Ezért nem barátkozni kell velük, hanem tisztelettel, de kitartóan kérdezni." (Kotroczó Róbert - történész, politológus). Folyt.
Amit nagyon nem szeretek ebben a világban, azok az emberek, akik energiát fektetnek bele, és hatalmat használnak fel arra, hogy másoknak ártsanak, alávetve ennek a gyengébbeket és a leginkább rászorulókat. Viszont ha az ember a maga érdekét a közérdekével azonosítja, akkor sokáig megmaradhat a legszigorúbb igazságosság határain belül, mert mindenkinek egyformák az esélyei, és szerintem ez mindenre igaz. Minden ember élete ugyanannyit ér, és egyformán méltó a védelemre. Bánjanak úgy a menekültekkel, mint ahogy elvárnák, hogy velük bánjanak, ha menekültek lennének. Soha ne nézz le senkit, hacsak nem segítesz neki.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.” mondja a magyar közmondás.
"A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.";
"Ahol nincs vezetés, elvész a nép, a megmaradás pedig a sok tanácsos által van." írja a Biblia.
Az anyagiak nélkülözhetetlenek az életünkben, mégis ki kell mondani, nekünk, embereknek elsősorban egymásra van szükségünk. Ez leginkább akkor derül ki, amikor bajban vagyunk. Minden azon múlik, ki tudjuk-e fejezni, meg tudjuk-e értetni a másikkal, hogy összetartozunk. Ha igen, az ember élete kikerekedik, egész lesz, azaz egészséges.
És végezetül… „Amíg az ember nem talál valamit, amiért küzdhet, beéri azzal, ami ellen küzdhet.”
Úgy is eltölthetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszűek vagy őrültek. Hősök vagy áldozatok. Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak. Engedhetjük, hogy a múltunk és a jelenünk határozza meg a jövőnket. Vagy akár magunk is dönthetünk.
Amire bárki más képes, arra mi is képesek vagyunk; amit ember el tud viselni, azt mi is elviseljük. Tartásnak mondják ezt katonanyelven, s körülbelül annyit jelent, hogy soha semmilyen körülmények között se hagyd el magad.
Megjegyzés a cikk írónak
A népszavazás (ritkábban használt nevén referendum) a választópolgárok akaratának az érvényesítése, a demokráciának (népuralomnak) közvetlen eszköze.
Bátorkodom felhívni a figyelmét arra, hogy ez egy véleménynyilvánító (azaz konzultatív) népszavazás volt. A véleménynyilvánító népszavazás nem köti jogilag a közhatalmat, de mindenképpen befolyásolja döntése tartalmát a választópolgárok azonosuló vagy elutasító véleménye.
Tudomásul kell venni a népszavazás eredményt és elfogadni. Minden egyes szavazati joggal rendelkező állampolgár kinyilvánította a véleményét valamilyen formában (vagy így vagy úgy, vagy éppen tartózkodva, azaz sehogy – az is egyfajta vélemény). Ezt tiszteletben kellene tartani és nem pedig elkezdeni szapulni a többséget.
"Európa felnéz ránk" tényleg, végülis nem akartak kitenni minket amiért ilyen nyíltan fasiszta a kormány
"remélem egyszer egységes nemzet leszünk" nem, nem lesz mindenki retardált nacionalista