Theresa May újdonsült brit miniszterelnök az egész világot meglepte azzal, hogy a nem éppen diplomata típusú Boris Johnsont választotta meg külügyminiszterének. 
Sokáig úgy tűnt, hogy a meglehetősen egyedi hajszerkezettel rendelkező volt londoni polgármester – Johnson – teljes mértékben kiírta magát a politikából azzal, hogy nyíltan szembeszegült David Cameron maradáspárti kampányával.

Bár Cameron lemondása után el-eljátszott azzal az ötlettel, hogy akár miniszterelnökké is válhatna, azonban a brit Konzervatív Párt belharcainak köszönhetően hamarosan parkolópályára kerültek efféle ambíciói. Ám Theresa May újdonsült miniszterelnök valami oknál fogva mégis feltámasztotta Boris Johnson politikai karrierjét azzal, hogy külügyminiszternek nevezte ki a volt fővárosi polgármestert, a most frissen alakított kormányában.

A bökkenő csupán az, hogy Boris Johnson még a saját párttársai szerint is teljesen alkalmatlan a diplomáciai feladatok ellátására, amelyet az elmúlt években tett kijelentései valóban alátámasztanak.

Íme egy kis ízelítő Johnson kiváló diplomáciai fogásaiból.

Vlagyimir Putyinról:  egy kicsit úgy néz ki, mint Dobby a házimanó.”

Hillary Clintonról: a festett szőke hajával, a csücsörítő szájával és a kék szemeivel úgy néz ki, mint egy szadista ápolónő, aki egy elmegyógyintézetben dolgozik.”

Barack Obamáról: talán azért nem kedveli Nagy-Britanniát, mert a családi öröksége Kenyából ered.” 

A színes bőrű gyerekekről egy rendezvény kapcsán: biztosan tetszeni fog majd őfelségének a zászlólengető, görögdinnye zabáló néger gyerekek mosolyának látványa.”

A kínai térhódításról: nincs mitől tartanunk, nem kell majd a csecsemőinket mandarin nyelven tanítanunk. Kulturálisan amúgy is nullák.” 

Az Európai Unióról: Hitler és Napóleon is megpróbálta azt, amit ma az EU, csupán más eszközökkel.” 

Erdoganról írt gúnyos versében: egy bizonyos ankarai férfi hatalmas kecskebaszóként híresült el.”

Az egész világ kíváncsian várja, hogy Boris Johnson miként fogja tudni kamatoztatni diplomáciai fogásait a soft hadviselés és a “public diplomacy” világában, azonban nem véletlen tartanak az angolok már most külügyi botrányok sokaságától a jövőben.