Ma még nem látjuk át teljes egészében azt a folyamatot, amely során az operatív kőművesség spekulatív kőművességgé alakult – azaz az építészettel foglalkozó kőművesszervezetek hermetikus hagyományaikat és alapjaikat, illetőleg institucionális fölépítésük és infrastruktúrájuk egy részét megőrizve szellemi-filozófiai közösséggé módosultak át, amely eseménysor végső kicsengéseként 1717-ben négy angol szabadkőműves-páholy egyesüléséből létrejött a világ első nagypáholya; ami egyúttal a modern szabadkőművesség megszületését és a szabadkőműves-páholyok nyilvánosságra lépését jelenti. 
Annyi bizonyos, hogy eme folyamat színhelye Anglia és Skócia, úgyhogy ezt a két országot ebből kifolyólag a modern szabadkőművesség őshazájának kell tekintenünk, hiszen ennek a mozgásnak sehol másutt nem látjuk nyomát, és tudjuk azt is, hogy az 1717-ben intézményesült modern szabadkőművesség ebben az állapotában Angliából és Skóciából terjedt át a kontinensre, majd a világ más részeire.