A környezetvédők a halálos mérgű tűzhalak terjedésének veszélyeire hívják fel a helyiek figyelmét arra biztatva a lakosságot, hogy fogyasszák bátran az ízletes húsú halat, ezzel szorítva vissza a terjedésüket.
Az eredetileg az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi vizeiben előforduló halfajjal már Ciprus és Törökország partjainál is találkoztak. Az első példányt 1991-ben Izraelből jelentették, majd a libanoni vizeken is megjelent - írja a Guardian.  Az eredeti élőhelyétől ennyire távoli egyedek aggodalomra adnak okot, mivel azt mutatják, hogy a faj igen gyorsan terjed, mondja Maria del Mar Otero, a Természetvédelmi Világszervezet (UICN) munkatársa.

A színpompás és mérgező fajnak gyakorlatilag nincs természetes ellensége a Földközi-tengerben, még a cápák sem bántják. A ragadozóhal nem csak invazív, de testét mérgező tüskék borítják, amelyek érintése nagyon fájdalmas, hányást, légzésbénulást és akár halált is okozhat.  Természetes ellenség hiányában a tűzhalak szabadon garázdálkodhatnak a Földközi-tengerben, megtizedelve az algán elő fajokat, ezzel hozzájárulva az algásodáshoz is. Dr Carlos Jimenez, a ciprusi intézet tengerbiológusa arra hívja fel a figyelmet, hogy "az ökoszisztémára és a helyi gazdasági viszonyokra is kihathatnak a tűzhalak". A környezetvédők attól tartanak, hogy a tűzhal megjelenésével kiszorítja a Földközi-tengerben honos többi fajt és ezzel felborítja a tengeri környezetet, illetve lehetőséget teremt más invazív fajok megjelenésének. 

Hogy pontosan milyen károkat okozhat ez a falánk faj az a Karib-térségben megfigyelhető, ahol már korábban megjelent. 2007-ben jegyezték fel az első tűzhalat Kubában, két évvel később pedig már teljesen hétköznapinak számított a sziget körüli vizekben - mutat rá a veszélyre Delmis Cabrera, a havanai nemzeti akvárium tengerbiológusa.  A Karib-térség országai csúcstalálkozón keresték a választ a hal terjedésének megfékezésére. Kuba, Kolumbia és a Bahama-szigetek arra biztatják a helyi lakosságot, hogy egyszerűen egyék meg a halakat. Kubában már az éttermek is kínálnak fogásokat a japánok által régóta ínyencfalatként fogyasztott fehér húsú halból.

Arról, hogy a halak hogy jutottak ilyen messzire eredeti otthonuktól nincsenek pontos adatok. Mivel az akvaristák kedvelt faja, valószínűleg a lelkes haltartók közül akadt, aki szabadon engedett néhányat, de az is elképzelhető, hogy a Vörös-tengerből úsztak fel a Szuezi-csatornán. Ezen kívül a teherhajók ballasztvize is remek hely a világutazó halaknak.