A vidéki Anglia és Wales kilépett az EU-ból. A többiek meg ott laknak. Ilyen a demokrácia, a többség dönt. Nagyon csúszós lejtő kezdete az a gondolat, amely szerint ha a nép rosszul dönt, bárkinek is joga van azt felülírni. Például a liberális baloldalnak mindig vannak ilyen ötletei.
Az „angolok” azonban szerintem pontosan tudták, hogy lesz negatív gazdasági következménye a döntésüknek, de ez nem érdekelte őket. Ők ugyanis, nagyon maradi módon, a jó öreg régi Angliában akarnak élni és nem akarnak azon filózni, hogy melyik retyóra mennek ki, hogy felrobban-e a szomszéd arab a pubban, hogy milyen mohamedán többségű városnegyedben gyaurnak lenni és a saját kevés gyerekük életét akarják gondtalanná tenni, nem a szimpatikus paki család hat fiúgyermekének szíriai tanulmányútját akarják finanszírozni. Azok a rohadt fasiszta önvédelmi reflexek, családi érzések!

Persze Cameron mond le, nem az Európai Bizottság.

Pedig ez a brüsszeli elit totális kudarca, amely képtelen volt megérteni, hogy nem lehet lenyomni a nemzetek torkán egy szűk ideológiai ámokfutóverseny szabályrendszerét.

Brüsszel teljes érzéketlensége a valóság iránt annyira súlyos, hogy a kudarcot előidéző eszköz fokozott használatával akarja majd kezelni a válságot. A következő céljuk az lesz, hogy a népszavazást, mint eszközt kizárják a tagállami akaratnyilvánítás rendszeréből, elérjék, hogy a tagállami kormányok ne függjenek a saját választópolgáraiktól. Ez az új tagországok esetében a legkönnyebb, a tulajdonképpeni német (és a szélsőliberális nagyvállalati logikát) támogató brüsszeli vezetés fokozni fogja a nyomást Kelet-Európán.

A fene egye meg, most pont az a káosz van, aminek az elkerülésére az egész miskulanciát létrehozták. Az EU-t tényleg meg kellene menteni, ez nem kérdés. De a vezetési rendszerét és különösen a vezetőit nem. Az Európa Parlamentet fel kellene számolni, mert csak egy különösen drága kádertemető, ahol súlyos elmebetegek próbálják a másságukat ráerőltetni az elemi racionalitásra.

Új Unió kell. Valódi Unió kell.

Az államok a közös önvédelemre, közös gazdasági tevékenységre szoktak önként összefogni, nem arra, hogy egy tőlük teljesen független bürokráciának és ideológiai elitnek adják a teljes szuverenitásukat.

Ideje lenne észrevenni, ez az Unió egy abszurditássá vált az elmúlt két szélsőliberális évtizedben.

Kezdjük talán azzal, hogy megvédjük a közös határainkat.

Ha az megvan, akkor elgondolkozhatunk azon, hogy hogyan is tovább.