A kisebb, fejletlenebb európai uniós országok válaszút elé érkeznek a britek kilépése után, ugyanis a nagyok szorosabbra akarják vonni az integrációt, ám csak azokkal a tagállamokkal, amelyek hajlandóak a gazdasági előnyökért cserébe tovább korlátozni szuverenitásukat.
Nagyon úgy tűnik, hogy szemben Brexit-párti politikai erőkkel, amelyeknek fogalmuk sincs arról, merre vezessék országukat a függetlenné válás után, az EU-nak volt az asztalfiókban egy terve arra az esetre, ha Nagy-Britanniában a kilépéspártiak győznének – kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben élő publicistája.

Boris Johnson konzervatív brit politikus, a Leave-kampány arca arról beszélt, hogy a britek életében semmi sem fog változni, leszámítva azt, hogy a szigetországra nem fognak vonatkozni az EU szabályai és nem kell pénzt befizetnie a közös büdzsébe. Ez az ígéret nyilvánvalóan nem teljesíthető.

Készültek rá

Így ez nem tekinthető tervnek arra az esetre, ha bekövetkezne a Brexit. Amivel azonban Jean-Marc Ayrault francia és Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter a népszavazás után három napon belül előállt, már igen. Úgy tűnik, egy-egy íróasztalfiókban Berlinben és Párizsban ott volt kilencoldalas javaslatcsomag, csak elő kellett venni.

A brit fél tartalék tervének hiánya, illetve az EU-s válasz előkészítése jól tükrözi a felek eltérő helyzetét. Amíg Nagy-Britannia nem indítja el az uniós alapszerződés 50. cikkelye szerinti kilépési folyamatot, addig az ország teljes jogú tagja az EU-nak. Képviselői ott ülnek a közös testületekben, miközben él a szigetország vétójoga. És úgy tűnik, Johnson kész is lenne arra, hogy ezt kihasználja.

Amíg nincs új kormánya Nagy-Britanniának, addig ebben a patthelyzetben telhet az idő, ezért logikus lépés a maradék unió két vezető állama részéről, hogy olyan javaslattal állnak elő, amely egyetlen további EU-tagországot sem kötelez. Lehet csatlakozni hozzá vagy el lehet utasítani, de mindenképpen hozzá lehet kezdeni az átmeneti időszakban is.

Újraalapítanák

Akárhogy is alakul a brit-uniós viszony, ezzel a tervezettel mintegy újraalapíthatják az uniót azok az országok, amelyek készek erre. A két külügyér mindjárt a javaslat elején világossá teszi, hogy minden állam előtt két út áll: a szorosabb integráció vagy egyéni nemzeti, regionális útkeresés. Ahogy tetszik.

Franciaország és Németország három téren lát esélyt a közös válaszra: a biztonság, a közös határvédelem és bevándorlási politika, illetve az eurótagországok költségvetési uniója terén.

Biztonság több lábon

A közös biztonságpolitika két pillére egy állandó civil-katonai parancsnoki hálózat kiépítése, a másik pedig a részt vevő országok katonai költségvetésének a GDP két százaléka felett tartása. Az utóbbi a NATO elvárása, amelyek sok tagállam nem tart be. Így végül is egy a NATO-val párhuzamos katonai struktúra kiépítését ajánlják.

Berlin és Párizs állandó személyzettel és a szükséges eszközökkel erősítené meg a Frontexet, a közös határvédelmi szervezetet. Eközben közös bevándorlási és menekülttörvényt fogadna el, olyan szabályokkal, amelyek világosan megkülönböztetik a részt vevő országokat munkaerőpiacuk eltérései alapján.

Félig közös büdzsé

Az eurózónán belül harmonizálnák a gazdasági szabályozást, az ellenőrzést és a vállalati adóztatást. A végcél fiskális unió kialakítása. A befektetéseket azokban az országokban erősítenék meg 2018-ig, amelyeket a legerősebben sújtott a pénzügyi-gazdasági válság.

Az eurócsoport, az övezet pénzügyminisztereinek testülete élére állandó elnököt választanának, aki egy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament képviselőiből álló testületnek számolna el munkájával.
Ez végül is az európai közös állam irányába tett lépés, amely irreálisnak látszik a mai euroszkeptikus közhangulatban, ám ha figyelembe vesszük, hogy a létrehozásában nem kötelező részt venni, akkor már más a kép. És a két kezdeményező ország kész kétoldalú megállapodásokkal példát mutatni arra, hogyan képzeli a közös rendszer felépítését.

Elhagyott szerető

A Brexittel Nagy-Britannia lépett ki az Európa-projektből, faképnél hagyva az EU-t. Az elhagyott szerető helyzete azonban erőt adhat a továbblépéshez. Lehetővé teszi, hogy azok a társadalmak, amelyek készek erre, kemény döntéseket hozzanak és ne legyenek kedvesek azokhoz, amelyek visszatartanák őket a továbblépéstől.

Ha Franciaország és Németország vezetői képesek lesznek szigorúan végrehajtani a külügyminisztereik tevében foglaltakat, akkor a Brexit nem gyengíteni, hanem erősíteni fogja az EU-t – véli Bershidsky.

A kisebb, gyengébb országok, köztük nyilván Magyarország is, döntési kényszerbe kerülnek: együtt mennek-e a nagyokkal vagy sem. Hajlandóak-e tovább mérsékelni szuverenitásukat abban a reményben, hogy több gazdasági támogatást kapnak az egymással összefonódó országok mag-Európájától vagy ezt túl magas árnak tartják.

Forrás: napi.hu