Hajdú B. István a magyar válogatott osztrákok elleni bemutatkozó győzelméhez és a portugálok elleni, csoportelsőséget jelentő döntetlenjéhez is a hangját adta. Az M4 Sport riportere az Európa-bajnokság egyenes kieséses szakasza előtt számolt be helyszíni élményeiről.
“Közvetíthettem a vízilabdázóink olimpiai aranyát Athénban, annak is tiszta szívből örültem. Rióban is szurkolni fogok a vívóinktól kezdve a kajakosainkon át az úszóinkig minden magyarnak. De ami most van… Erre csak a labdarúgás képes. Hogy is szokták mondani? A háborút leszámítva – gyorsan teszem hozzá, soha ne legyen – ilyen hatást semmi más nem lenne képes kiváltani” – érzékeltette a helyzet komolyságát saját élményeiben is kutatva a riporter.

Saját maga – bármily meglepő – ahhoz képest, hogy a helyszínen van, meglehetősen keveset érzékel az eufóriából. A szurkolói hangulat epicentrumából kimarad, hiszen mikor vonulnak a magyar szurkolók, már a stadionban készül, az ünneplésnél ugyancsak nem lehet ott, hiszen utaznia kell tovább. Hogy mi van idehaza a Nagykörúton, arról – érthető okokból – ugyanúgy csak tájékozódni tud.

Visszakerülhet Nagy Ádám, Kleinheisler László, ha felépül, Fiola Attila is, így a portugálok ellen látottaknál is többre lehetünk képesek. Az eredmények és a mutatott teljesítmények olyan önbizalommal vértezték fel ezeket a fiúkat, hogy azt is megpróbálják, amit mondjuk két hónapja eszükbe sem jutott volna. De Bese Barnabás miért ne hinné el, képes arra, amire Lang Ádám, hisz ugyanúgy az NB I-ben játszik. Márpedig Lang akár egy cselsorozattól sem riad vissza az ellenfél tizenhatosán belül.”

Erre itthon is kevesen számítottak, viszont a törékeny testalkatúnak tűnő Nagy érett játékára, vagy a pálya közepén száguldozó vörös üstökű energiabomba lendületére mennyire csodálkoztak rá odakinn, a sztároktól hemzsegő mezőnyben?

“Szerencsés helyzetben vagyok, Cristiano Ronaldót láthattam már vagy tizenötször játszani élőben. De úgy, amikor mi is érintettek vagyunk, az nemcsak számomra új, hanem maguknak a játékosoknak is. Hisz ha szívünkre tesszük a kezünk, el kell ismernünk, a mi futballistáinkat ismerte a legkevésbé a nemzetközi sajtó. Most meg itt van egy negyvenéves kapus, aki mackóalsót öltve nem a gyerekeivel játszik otthon a kertjében, hanem az Európa-bajnokságon véd. Vagy Gera Zoltán, akit az angol kollégák ismertek ugyan, de a világ most csodálkozik rá az ő történetére” – mutatott rá a remek szerepléssel a semmiből a reflektorfénybe kerülő labdarúgók helyszíni megítélésére a kommentátor.

Nem mehetett el szó nélkül a franciaországi magyar napok teljességéből markáns részt vállaló szurkolók mellett sem. “El vannak ájulva tőlük. Rengetegen jöttek, rettentő hangosak, de a légynek sem ártanak. És ugye a fogyasztásuk mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Igazából erről is kell, hogy szóljon. Az izlandiak elleni meccsünk hangulatát a mai napig példaként emlegetik, ahogy a lelátó egyik oldala pirosban a másik kékben dalolt”– zárta kerekre az eddig történteket az érthetően jókedvű Hajdú B. István.