Az amerikai katonák által 1917-1918-ban kiásott 12 kilométeres rendszert töltények és gránátok mellett kétszázötven dombormű is díszíti.
Wilson amerikai elnök 1917-ben Franciaország északi részére küldött amerikai katonáinak célja a brit és francia erők támogatása volt a németek elleni harcban. A németek azonban iszonyú erővel harcoltak a nyugati fronton, így a katonáknak valamiféle menedék után kellett nézniük.

Ekkor találtak rá egy kőfejtőre, melyet jó eséllyel ők maguk bővítettek tovább, összesen tizenkét kilométernyi folyosót létrehozva ezzel. A hely közel egy évszázadra a feledés homályába veszett, de nemrégiben egy Párizsban élő, az egykori harctereken előszeretettel kutató Marc Askat rábukkant egy dús erdő mélyén.

A férfi nyolc órát töltött a sötét, töltényhüvelyekkel, bombákkal, gránátokkal és repeszekkel szegélyezett folyosókon, és fedezett fel közel kétszázötven, falakba faragott címert, jelet, egyszerű szavakat, város- és személyneveket, vagy portrékat.

A közeljövőben a már felfedezett bejáratot egy fémajtóval zárják majd le, mivel a terület túl veszélyes ahhoz, hogy egyszerűen csak nyitva hagyják.

Minden esély megvan azonban arra, hogy a környező erdőkben és az alagutakban folytatott aknamentesítést és a veszélyes dolgok elszállítását követően a hely múzeumként nyílhat meg a nagyközönség előtt.