A modern kor felvilágosult európai polgára invázióval eddig legfeljebb az enciklopédiát böngészve találkozott. Ahol a következőket olvashatta: nagyarányú katonai támadás, behatolás egy idegen ország területére; elözönlés, lerohanás, nagy tömegben. Bár a latin kifejezés szó szerinti fordításban bevonulást jelent, megjegyzendő, hogy ritkán fordult elő a múltban, hogy látszólag fegyvertelen tömeg képes volt kerítéssel és rendőri-katonai alakulatokkal védett országhatárokon majdhogynem zavartalanul áttörni. Miközben az érintett kontinens, vagy ország határai és határőrei védtelenül és bizonyos szempontból tehetetlenül szemlélték az eseményeket.
Hérodotosz a történetírás atyja mondta – „a történelem az élet tanítómestere”. Úgy tűnik bizonyos politikusok semmiből sem tanulnak. Még az egészen gyermekdednek tűnő leckékből sem. Hisz a macedón- görög határon rendőrök és katonák, Európába illetéktelenül behatoló tömegekkel néznek farkasszemet. Migránsok tízezreivel, akik okmányok és vízum nélkül, türelmetlen arroganciával és azzal a tudattal jönnek, hogy küldetésük épp úgy az élettér megszerzése, mint az „egy igaz hit”, az iszlám, terjesztése. S ez az a pont, amikor fel is mentik saját magukat a törvényes rend kötelező érvényű betartása alól, és a befogadók magatartásával szöges ellentétben nem tekintik vezérelő elvüknek a minimális toleranciát más kultúrák iránt.

Szóval, jönnek és nem kopogtatnak, hanem vasrúddal törnek utat a drótkerítésen ami próbálja útjukat állni. A probléma lényege, hogy az inváziót – mert nem migráció, hanem invázió zajlik – csak megelőzni lehet. Amikor elindul – márpedig hagytuk, hogy elinduljon, sőt Berlinből és Brüsszelből még ösztönzést is kapott a folyamat  – már nem lehet megállítani.

Megelőzni az áradatot Törökország tudja. Megállítani esetleg a görög partokhoz vezényelt nemzetközi flotta, de az is csak teljes harckészültségben. A macedón határvédőknek esélye sincs arra, hogy tartósan meggátolják az egyre elkeseredettebb, dühösebb és erőszakosabb tömeg benyomulását. A legrosszabb hír az, hogy nemcsak ők, senki más sem tudja útjukat állni. Görögország után elesik majd a sorra kerülő országok mindegyike, ahol áthalad az inváziós hadoszlop. Ebből következik, hogy Európa belsejében kevés reménnyel kecsegtet a védekezés.

Nem szabad tovább gyengeséget mutatni például azzal, hogy katonákat lőparancs nélkül küldenek uniós országok a határok „védelmére”. Mert még inkább felbátorodnak a fegyverhasználathoz és nem csak a fegyverek látványához szokott muszlim harcosok. Miközben az európai országok hadseregeit demoralizálja, hogy képtelenek igazán hatékonyan működni. A katonákat mindenhol a haza védelmére képezték ki. Nem pedig arra, hogy egy idő után meghátráljanak az invázióval szemben.

A török katonák bevetéseket hajtanak végre a török-szír határnál, és Ankara egyre hangosabban követeli, hogy a NATO többi tagja is támogassa akcióikat. Kapjanak fegyvert, pénzt és nemzetközi fórumokon mellettük érveljenek. A török katona félreáll, félrenéz amikor útlevél és vízum nélkül szállnak fel mindenre elszánt tömegek azokra a kompokra, hajókra és csónakokra, amelyek NATO szövetségeseik országait készülnek lerohanni.

A görög rendőr és katona próbálja visszafordítani a partjai felé közeledő, nem kívánt tömeget. Kevés sikerrel igyekszik megállapítani identitásukat, többnyire regisztrál, hogy a végén papír fecnit nyomva a kezükbe, útjukra bocsássa őket. Paradox módon ugyanezen hellén fegyveres testületek tagjai a macedón-görög határnál azon drukkolnak, hogy az északi oldalt védők feladják és a tömeg, bevándorlók, muszlim hódítók családtagjaikkal – azaz az invázió tagjai – mielőbb elhagyják Hellasz földjét.

S mindez hogyan folytatódik? Ugyan úgy. Vagyis, belépésnél igyekszik ellenállni az adott ország védelmi rendszere, kilépésnél viszont segítséget nyújt ahhoz, hogy a nem kívánt áradat mielőbb átlépje a szomszéd ország határát. Németország is így cselekszik majd nagyon rövid időn belül. Miközben az inváziós sereg létszáma egyre nő Európa földjén. A védelem jelen koncepciója és operatív végrehajtási metódusa alapján kontinensünk két éven belül, 2017-ben kapitulálni fog. Ami azt jelenti, hogy vagy elmenekülünk mi őslakosok (ahogy teszik ezt már egyes északi országok, például a svédek egyre többen) vagy elfogadjuk, hogy a Saria törvényei szerint kell élnünk saját hazánkban. Persze titokban gyakorolhatjuk keresztény, zsidó vallásunkat és otthon asszonyaink, lányaink lazábban is öltözködhetnek majd, mint az utca forgatagában.

Vagy munkálni kezd bennünk az életösztön. Elzavarjuk azokat a kollaboránssá vált politikusokat, akik az inváziót támogatják. Miközben katonáink, határaink és a saját védelmük érdekében, na, meg a demokrácia törvényei szerint, hatékonyan lépnek fel.

Persze elkerülhető kell hogy legyen a vérontás, ahogy az invázió és az ide érkező tömegek kétségbe kergetése is. Helyreállítható a rend még az eszement Európai Unióban is. Csak vissza kell állítani a józan ész hatalmát. Le kell zárni Európa határait az illegális mozgás előtt, a törvénytelenül itt lévő embereket ki kell utasítani és be kell fejezni a szír konfliktust. Nem kell más, mint hogy  a nagyhatalmak belássák, a XXI. században katasztrófával jár az expanziós politika és még megnyerni sem lehet a háborút. A pénzről szóló globális érdeket, felül kell hogy írja Európa fennmaradásának egyetemes érdeke.  Persze ideig-óráig akár tömegeket is el lehet butítani, de az életösztön minden érdeket fölülír. És tudni fogjuk,hogy mi a dolgunk…

Forrás: faktor.hu