Facebook, Twitter, YouTube és megszámlálhatatlan ingyenes játék vagy applikáció közül választhatnak a fiatalok manapság. Úgy néz ki, kevés a fiataloknak a nap 24 órája ahhoz, hogy minden érdekességgel és fölösleges dologgal megismerkedjenek az interneten. Napról napra egyre több tinédzser válik a digitális világ rabjává, és ezért Dél-Korea el is kezdte a fegyverkezést a harchoz. Céljuk az, hogy visszavezessék ezeket a fiatalokat az életbe.
Fotó: Al Jazeera
A következő években az ország egyre több pontján hoznak létre speciális elvonó központokat. Az egyik ilyen, már működő intézet Mudzsu megyében van. Olyan bentlakásos iskola ez, ahol nem a teljes tanévet töltik a fiatalok, hanem rövidebb időre érkeznek csak, néhány hetente van egy-egy új csoport. A szabály az, hogy nincs telefon, tablet, laptop. Internetet csak a központ dolgozói használhatnak. Szinte rákényszerítik őket, hogy a szabad foglalkozásokat aktívan töltsék. Alapvetően olvasnak és társasjátékokat játszanak ilyenkor.

Nem egyszerű elkobzás

A fiatalok nem használhatják kütyüiket a központban. Ez alapszabálya az iskolának, de nem kizárólag erről szól az ott töltött idő. A fiatalok számos irányított foglalkozáson vesznek részt, amíg az intézményben vannak. Ilyenkor pszichológusok és más területről érkező addiktológiai szakemberek segítik a mindennapjaikat. Elsőre lehet, hogy túlzásnak tűnhet egy ilyen elvonó központ, de ebbe a Mudzsu megyei iskolában olyan tinédzserek is megfordulnak, akik napi több mint 12 órán át nyomkodják a telefonjukat. A legdivatosabbak a közösségi oldalak, ahol egymással kommunikálnak a fiatalok, egymás képeit nézegetik. Nagyon sokan játszanak az online játékokkal, és a YouTube videókat is rengetegen nézik. Arra nem érdemes várni, hogy elapadjanak a források, mivel mindig történik valami a Facebookon, vagy akármelyik közösségi oldalon. A játék- és applikációgyártással sem állnak le a cégek, és percenként körülbelül 500 órányi videó kerül fel a YouTube-ra. Egyszóval az internetnek nem lesz egyhamar vége, és ezzel egyre több gyereket fog beszippantani a digitális világ.

Az Al Jazeera felvétele:


A Mudzsu megyei elvonó központ egyik alapvető célja megtanítani a fiataloknak, hogy internet nélkül is lehet teljes életet élni. Nélküle is lehet élvezetes dolgokat csinálni. Természetesen nem arról van szó, hogy beviszik őket egy szobába és adnak nekik néhány társasjátékot és könyvet. Mivel ezek a gyerekek függők, arra is megtanítják őket, hogyan kezelhetik önállóan a betegségüket. Ebben segítenek a szakemberek. A központ igazgatója, Sim Jong-Csul azt mondta, "amíg itt vannak, addig megtapasztalják, hogy okostelefonjaik nélkül is tudnak élni".

Különböző technikákra tanítják a gyerekeket, amelyekkel úrrá lehetnek a függőségükön, Alapvető fegyver a függőségben az önuralom és az önmérséklet. Ezek használata nélkülözhetetlen egy ilyen fiatal életében. Ha a képzés sikeres volt, a központot elhagyó iskolás jó eséllyel használja majd a technikákat a mindennapi életben, így valószínűleg egyre kevesebb időt tölt majd internetezéssel.

Külön a fiúk és a lányok

Az internetes függőség nem válogat a nemek között. Dél-Koreában egyaránt vannak olyan lányok és fiúk is, akik már betegesen sokat nézik a képernyőket és a kijelzőket. A mudzsui központba érkező fiatalokat egyből szétválasztják nemek szerint. A fiú és lány csoportok maximum 4 hétig vesznek részt a képzéseken. Vannak egyéni és csoportos foglalkozások is. A tanácsadás mellett fontos szerepe van a jövőképzésnek is. Egymás előtt beszélhetnek arról, milyen karriert képzelnek el maguknak, illetve egymást segítve tervezhetik meg lépésről lépésre azt, hogyan fogják elérni egyéni céljaikat.

Az egyik 16 éves bentlakó, Jon Dzsang-Von azt mondta, mielőtt az intézetbe ment volna, napi 12 órát is eltöltött kezében a telefonjával. Alapvetően üzeneteket küldözgetett a barátainak, videókat nézett és játszott. Két hét „tisztaság” után azt mondta, hogy néha sóvárog még a telefon és az internet után. Legtöbbször lefekvéskor jut eszébe, hogy jó lenne netezni. Azt érzi, hogy meg kell néznie a telefonját, majd hamar rájön, hogy nem teheti, hiszen nincs is nála. Azt mondta, nehéz a bentlakás telefon nélkül, de sokat segít az, hogy olyan közösségben lehet, ahol mindenki ugyanazzal a problémával küzd, így sokkal elviselhetőbb a hiány - írja az Al Jazeera.

Agresszió

Főleg az első napokban okoz problémát a fiataloknál az elvonás. A folyamatos feszültség miatt sokan dühöngnek és agresszívak. A fiúknál a verekedés sem ritka, a durvább esetekben akár végleg elválasztják az verekedő csoporttagokat. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a fiatalok a rövid üzenetek világában szocializálódtak, nagyon kevés értékes időt töltenek társaikkal a valós világban. Kommunikációs képességeik szegényesek, így a konfliktusokat nagyon nehezen, leggyakrabban csak agresszióval tudják kezelni.

Sokan nem bírják a megvonással járó feszültséget, és nem elégítik ki őket a foglalkozások és az ismeretlen fiatalok társasága, ezért megszöknek. Ilyenkor nem erőszakkal hozzák vissza őket. Mivel a Mudzsu megyei központ vidéken, szinte a semmi közepén van, nehéz a hazajutás. A központ dolgozói ilyenkor addig sétálnak a szökevénnyel, míg el nem fárad, aztán csendben visszaviszik az intézetbe.

A függő fiatalok jövője

Kérdés, hogy egy ilyen sokkterápiának van-e hatása, és ha igen, milyen hosszú. Mennyi ideig változik meg az internetfüggő gyerek élete, miután visszatér a normális életbe, és újra internetezhet? A központ szakértői azt mondják, hogy nagyon sok múlik a szülőkön. Vannak olyan szülők, akik valós változást akarnak a gyerekük életében, de vannak olyanok is, akik egy új okostelefont ígérnek a gyereknek, ha kibírja a 4 hetet. Az igazgató azt mondta, ők nem is számítanak arra, hogy a gyerek a képzés után egyáltalán nem fogja használni az internetet, hiszen ez a mai világban irracionális. Egyszerűen azt várják, hogy visszafogottabban és értelemmel használják majd.