A magyarság ősei bizonyíthatóan kb. 40 000 éve jöttek Európába Közép-Ázsiából. Az évezredek folyamán, ősmagyar csoportok szintén eljutottak Észak-, Közép-, Dél-, és Délnyugat-Eurázsiába. Ezek voltak tulajdonképpen a szkíta-hun népek, akiktől részben származnak az urál-altáji (finnugor és török-mongol) népek, tehát így magyarázhatók a nyelvi és egyéb rokonsági viszonyok e népek és a Magyarok között. 
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Az ókori szkíta-hun népek és közép-kori utódaik évezredeken át uralták a hatalmas belső eurázsiai térséget, a Kárpát-medencétől a kínai falig, és meghatározó műveltségi befolyást gyakoroltak a velük érintkező európai és ázsiai népekre. A Kárpát-medence történelme tehát szervesen összefügg a belső eurázsiai turáni szkíta-hun népekével, és a kárpát-medencei magyarság az utóbbi 40 000 év folyamán oda több hullámban betelepült és túlnyomórészt rokon népcsoportokból alakult ki.

A turáni népek évezredes küzdelmei az idegen hódító birodalmak ellen

Az utóbbi évezredek folyamán az ősmagyar turáni szkíta-hun népek folytonos harcban álltak más hódító népekkel és birodalmakkal (ld. Turáni rokonnépeink). Kb. 4500 éve kezdődött az ókori Közel-Keleten, a Folyamközben (Mezopotámiában), a Szumérnak nevezett nép es más szintén ragozó nyelvű rokon nép több évezredes küzdelme a térségbe folyamatosan betelepülő szemita népek ellen (ld. A Szumér birodalom bukása). Kb. 2500 éve elkezdődtek a turáni szkíta-hun népek küzdelmei a terjeszkedő persza, kínai, és római birodalmak ellen, és a közép-kori Magyarország tovább folytatta e küzdelmeket a német-római birodalom ellen.

Nemzetünk és államunk egységének és függetlenségének elvesztése

Közel 500 éve, a mohácsi csatavesztés következtében, Magyarország elvesztette egységét és függetlenségét, és ezeket a mai napig nem sikerült visszaszereznünk. Az idegen hódítási és gyarmatosítási folyamatok, valamint az ezekkel összefüggő magyarirtás a mai napokig tart. Az idők folyamán csak a módszerek változtak: országpusztító és a nemzeti felkeléseket leverő háborúk, Magyarok tömegmészárlása, idegen népek tömeges betelepítése, az ország szétdarabolása, a magyarság idegen uralom általi elnyomása és megosztása, hogy kényszerből idegen népekbe beolvadjon vagy szülőföldjét elhagyja, és mindenféle egyéb politikai, jogi, gazdasági, egészségügyi és szellemi vonalon szándékosan elkövetett magyartalanítas, a csonkaországon belül, úgy mint az elszakított területeken. Mindezeknek a magyarellenes intézkedéseknek eredményeként, a jelenlegi népesedési és népvándorlási folyamatok következtében, a kárpát-medencei magyarság létszáma és aránya folyamatosan csökken.

Az idegen hódítók mindig belső hazaárulókat és Magyarországra betelepült idegen népcsoportokat használtak hatalmuk megtartásáért. Ez manapság is így van: az idegen érdekeket szolgáló hatalom rendszeresen előnyben részesít bizonyos kisebbségeket és hátrányolja a magyarokat.

Rendszerváltások

A magyar történelem folyamán két rendszerváltás történt. Mindkettő nemzetek fölötti eszmék által leplezett, Magyarország leigázását célzó idegen hódítás volt: az ezredik év körüli nyugati keresztény hittérítés, amely a német-római birodalom és a római egyház hatalmi törekvéseit szolgálta, és a második világháború utáni kommunista hatalomátvétel. 1990-ben nem történt igazi rendszerváltás, az csak egy rendszerátmentés volt: az előző rendszer kiszolgálói és haszonélvezői által jogtalanul megszerzett hatalom és vagyon felelősségrevonásnélküli átmentése. Hatalmuk igazolásáért és megtartásáért, ezek a rendszerek történelmünk hamisításához folyamodtak. E történelemhamisításokkal kapcsolatos kérdéseket az alábbiakban összefoglaljuk.

Történelmünk hamisítása

Köztudomású, hogy a hivatalosnak nevezett történelmünket ellenségeink írták. Az idegen megszállóknak, uralkodóknak, és hazaáruló kiszolgálóinak nem állt érdekében, hogy megengedjék a valóságos történelmünk kutatását és tanítását. Az idegen rendszerek nem türhettek meg egy erős és egységes nemzeti öntudattal és a saját hagyományos történelmi tudatával rendelkező magyar nemzetet. Az idegen megszálló hatalmak által ránk erőszakolt rendszerek fenntartása és a magyarság szellemi leigázása érdekében erőlködtek történelmünk meghamisításán, hogy nemzeti öntudatunkat elsorvasszák és ellenállásunkat megtörjék. Ezt tették a Habsburgok 1849 után, ezt folytatták a 2. világháború után az ún. “kommunista” rendszer alatt, és még ma is ez folyik a jelenlegi “liberális demokráciának” nevezett kommunista-utód rendszer alatt.

Finnugorizmus

Az 1848-49-es szabadságharcunk leverését követően a Habsburg uralom igyekezett az akkor nemrég kitalált ún. “finnugor” származási elmélettel kicserélni az addig fennálló hagyományos szkíta-hun eredettudatot, hogy a magyarságot egy kezdetleges műveletlen ázsiai “barbár” népként tüntesse fel, és hogy ezzel igazolja a Magyarok fölötti uralkodását. Azóta világszerte elterjedt e hamis származási elmélet amelyhez a hivatalos történelemírásunk is ragaszkodik, de a független magyar tudományos történészet e hamis elméletet is megcáfolta. A legújabb kutatások bebizonyították a több ezer éves szumér-szkíta-hun-avar-magyar turáni folytonosságot és azonosságot, valamint a magyarság kárpát-medencebeli őshonosságát:

A finnugorizmus tulajdonképpen a szintén módszertanilag hibás 19. századi indogermán nyelvészeti elméletekre alapozódott, tehát ezekből nem csak a magyarság finnugor származási elméletét alkotta, hanem átvett több más téves feltételezést is: az indogermánok, vagyis indoeurópaiak vélt műveltségi felsőbbrendűségét, az indogermán népek és nyelvek egységes származását, tehát hogy e népek egy közös ősnépből és őshazából származnának, valamint hogy e népek nyelvei szintén egy állítólagos ősnyelvből erednének – e feltételezéseket az uráli nép- és nyelvcsalád elméletére is alkalmazták – és átvették még azokat a téveszméket is, hogy a szumér nép és nyelv egy rokontalan “szigetnép” és “szigetnyelv”, hogy a szkíták “irániak”, tehát indoeurópaiak lettek volna, hogy az uráli és altáji népek és nyelvek között nincs semmi rokonság, és hogy nem létezik a turáni nép- és nyelvcsoport. Mindezeket a téves elméleteket kitünően megcáfolta Götz László, a Keleten Kél A Nap c. rendkívül szinvonalas és átfogó művében.

A magyarság hagyományos szkíta-hun eredettudat lerombolása volt a finnugor származási elmélet fő célja. Ezért kellett tagadni a szkíta-hun eredettudatot hírdető középkori források hitelességét, eliránosítani a szkítákat, eltörökösíteni és elmongolosítani a hunokat, és ezért kellett besorolni a magyar nyelvet a mesterségesen elszigetelt uráli nyelvcsaládba, hogy letagadják a magyarok szkíta-hun származását. A finnugorista történelemszemlélet ugyan e célból igyekezett a magyarellenes idegen történelemszemlélettel összhangban lefokozni a hunok történelmi szerepét, a közép- és kelet-európai hunkori régészeti leletanyagot más – főleg germán – népeknek tulajdonítani, a hunokat Atilla halála után a lehető leggyorsabban eltüntetni a Kárpát-medencéből és helyükre más idegen népeket telepíteni, hogy a később oda érkező magyarokat egy túlnyomórészt más (tehát a magyarokkal nem rokon) népek által lakott területre költöztessék. A 19. században a Habsburgok által a nyakunkba ültetett német “tudósok” gyártották e hamis és magyarellenes történelemszemléletet, és elvtársaik a mai napig ezt az áltudományos irányzatot követik a Magyar Tudományos Akadémián.

A “honfoglalás” és a “kalandozások”

Hivatalos történelemírásunk szerint a honfoglalás csak egy kényszercselekvés volt, mivel a kazár birodalomhoz tartozó Magyarok egy besenyő támadás miatt menekültek volna a Kárpát-medencébe, ahol egyéb, már előttük betelepült népeket találtak. Ezek szerint, a Magyarok csak 895-ben jöttek be először a Kárpát-medencébe, ahol más népeket leigáztak és ahonnan “rablóhadjáratokat” indítottak a Nyugat ellen. E hamis és torz nézetet a független magyar tudományos történészet megcáfolta: képtelenség lett volna egy több százezres néptömeget rendben és épségben áttelepíteni ha egy súlyos vereség után menekülni kellett volna. A honfoglalásnak nevezett eseménysorozat, amit inkább honvisszafoglalásnak volna helyesebb nevezni, egy sok előkészülettel és magas szervezőképességgel sikeresen lebonyolított, hatalmas méretű katonai és népmozgósítási teljesítmény volt. A honvisszafoglalás lezáró cselekedete volt az ópusztaszeri államalapító országgyűlés, ahol a Vérszerződéssel megalakult magyar nemzet a Kárpát-medencébe előzőleg betelepült rokonnépekkel egyesülve létrehozta a Magyar Államot Árpád vezetése alatt. A honvisszafoglalást követő hadjáratoknaknak pedig két fő célja volt: megakadályozni egy európai nagyhatalom létrejöttét, és visszaszerezni az elrabolt avar kincseket.

A “Szent István kultusz”

A “Szent István kultusz” egy teljesen hamis történelemszemlélet amelyet a magyarországi katolikus egyház alkotott saját szerepének igazolására és szépítgetésére. E hamis történelemszemlélet azt állítja, hogy a magyarság csak egy Európába későn betolakodott idegen ázsiai primitív műveletlen pogány barbár nép volt, és hogy a Szent István által létrehozott keresztény államnak köszönheti a magyarság ezeréves létezését és műveltségét. A valóságban ez másképpen volt. Szent István nem a Magyar Állam alapítója, azt már a honvisszafoglaló Magyarok Árpád vezetése alatt megtették. Szent István uralkodása alatt egy idegen és magyarellenes érdekeket szolgáló rendszerváltás történt, amely Magyarország hanyatlásához vezetett. Szembe kell nézni a rideg valósággal: a nyugati kereszténység kényszerű felvétele előtt a Magyarság egységes, erős és hatalmas volt. Visszafoglaltuk a Kárpát-medencét, kikergettuk az idegeneket, felszabadítottuk országunkat, megalapítottuk államunkat, és nagyméretű, túlnyomórészt sikeres külföldi hadjáratokat hajtottunk végre. A kereszténység felvétele óta csak megosztottság, idegen uralom, megaláztatás, kifosztottság és pusztulás lett a nemzetünk sorsa.

Az első világháborúért való felelősség

A Magyarország ellen emelt első világháborúért való felelősség hamis vádja volt a trianoni kényszerszerződés elsőszámú indoklása. A valóságban, Magyarország volt az egyetlen állam, amely ellenezte a háború elindítását 1914-ben, de a nagyhatalmak belekényszerítettek minket. A első világháború kirobbantásáért elsősorban Szerbia és Oroszország felelős.
Trianon

A nemzetiségi kérdés

A Magyarország feldarabolásában érdekelt felek egy másik érvelése a trianoni kényszerszerződés indoklásáért az volt, hogy a Magyarok állítólag ezer éven át elnyomták a már előttük betelepült népcsoportokat. A valóságban ilyen elnyomás soha nem volt: az idegen hatalmak a Magyarok ellen uszították a betelepített népcsoportokat.
A magyarországi kisebbségek helyzete

A “bűnös nemzet”

A 2. világháború óta, a magyarság külső és belső ellenségei több ízben vetették be a “bűnös nemzet” hamis vádját, hogy ezzel indokolják a magyarság elnyomását és kifosztását. A tények azonban azt bizonyítják, hogy Magyarországot a nagyhatalmak ismét belekényszerítették a háborúba, tehát a Magyar Államot és a magyar nemzetet nem terhelhet semmiféle felelősség a háborúért. Ezért alaptalan minden 2. világháborúval kapcsolatos bűnvád és kárpótlási igény melyet a magyar nemzet és állam ellen emeltek idegen ellenséges államok és egyes magyarországi kisebbségek.

A kommunista rendszer és az 1990-es “rendszerváltás”

Az első világháború óta a hatalmat több ízben megragadó kommunista rendszerek és azt a még ma is kezükben tartó ún. “baloldali-liberális” kormányok ártottak a legtöbbet Magyarországnak és a magyar nemzetnek. E kommunista rendszerek és baloldali-liberális kormányok felmérhetetlen és jóvátehetetlen anyagi, társadalmi, és szellemi károkat okoztak a magyar népnek: elárulták és kifosztották Magyarországot, és tönkretették a magyar gazdaságot és társadalmat az ún. “kontraszelekció” alkalmazásával, és a hagyományos erkölcsi értékrend és nemzeti öntudat lerombolásával. Károlyi Mihályéknak és Kun Béláéknak köszönhetjük Trianont, és a 2. világháború utáni elvtársaiknak köszönhetjük a több mint négy évtizedes nemzetellenes elnyomást és az azt követő elsikkasztott rendszerváltást. 1990-ben nem történt igazi rendszerváltás: az előző rendszer kiszolgálói és haszonélvezői jogtalanul megtartották a hatalmat és az állami vagyont. Az ún. “rendszerváltás” csak szemfényvesztés volt, egy színjáték, ahol a díszleteket kicserélték, de a színfalak mögött a régi rendszer emberei irányítanak. Ma Magyarországon nincs igazi szabadság, nincs igazi jogállam, nincs igazi népuralom (“demokrácia”), a hatalom nem tartja tiszteletben az emberi jogokat, és nincs igazság. A magyarság helyzete minden területen folyamatosan romlik, amint ez látható az életminőség minden mutatójában: az életszínvonalban, az egészségi állapotokban, a közbiztonságban, a népességfogyásban, az erkölcsi szint süllyedésében, és az elszakított területeken élő magyarság jogsérelmeinek növekedésében.

Az 1990-es “rendszerváltás” az 1956-os szabadságharcunk elárulása volt, úgy mint ahogy az 1867-es “kiegyezés” az 1848-49-es szabadságharcunk elárulása volt. Mindkettő politikai megalkuvás volt a magyarországi uralkodó osztály és az idegen hatalom között, amelynek következtében beköszöntött Magyarországra egy bizonyos fajtaliberalizmus, ami valóban trójai falóként szolgált egy idegen kisebbség számára, hogy ez a kisebbség megragadja a hatalmat és meghódítsa országunkat.

Forrás: hunmagyar.org