Svédországban 200 ezer halmaradványra bukkantak egy ókori gödörben és a körül régészek, ami azt sugallja, hogy a területen több mint 9000 éve élt emberek fejlettebbek voltak, mint ahogyan eddig hitték.
A Journal of Archaeological Science folyóiratban publikált tanulmány az erjesztéses eljárás legkorábbi bizonyítékát tárja fel Skandináviában a korai mezolitikumból, avagy a 9200 évvel ezelőtti korszakból.

A mezolitikumi időszakban – Kr. e. 10-5 ezer év – a kutatók hite szerint a skandináv embercsoportok a tengerből, tavakból és folyókból szerezték be táplálékukat, és a táplálékforrásokat követve költözködtek.

A kutatás elsőként sugallja, hogy az akkori emberek a véltnél már jóval korábbi időpontban letelepedtek, míg az erjesztéssel nagy mennyiségben, egy helyütt tárolt hal megléte pedig arról árulkodik, hogy korszerűbb technológiával éltek, mint ahogy eddig sejtették a kutatók, illetve nem nagyon költözködtek. Ha pedig nem vándoroltak, kultúrájuk is gyorsabban fejlődhetett.

A szakemberek Norje Sunnansundnál útépítést megelőző leletmentést végeztek mezolitikumi településeken. Már az ásatások kezdetén nagy mennyiségű halszálkára bukkantak, ami emberek jelenlétére utalt. Ezt követően tártak fel egy halmaradványokkal teli gödröt, vagy árkot, körülötte több kisebb lyukkal. A halcsontok vizsgálata édesvízi fajokról árulkodott, sőt azt is kimutatták, hogy erjesztették őket, ami kitűnő módja az élelmiszer konzerválásának só nélkül.

A fellelt haldarabok következtetéseik szerint egy nagyobb emberközösséget is eltarthattak. A leletek alapján úgy hiszik, az édesvízi források a véltnél fontosabb szerepet játszottak a régió kultúrájának fejlődésében. Jelenleg azt vizsgálják, hogy pontosan mivel táplálkoztak még az itt élők, és mindez miként befolyásolja az eme ókori közösségekről kialakult képet.

forrás: EurekAlert