Orbán Viktor a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére 1999 óta minden évben értékeli az elmúlt év eseményeit. A tavalyi évhez hasonlóan az idei beszéd helyszíne is a Várkert Bazár. A Faktor percről-percre tudósított az elhangzottakról.
Hajrá Európa, hajrá magyarok!
Véget ért a beszéd. Később még visszatérünk a miniszterelnöki évértékelőre.
Brüsszel nem fordulhat szembe a néppel
Ezért hirdetünk népszavazást. De mi Európát nem fogjuk megtagadni, büszkék vagyunk rá. Sokféle dologban hiszünk, de senki sem akarhatja, hogy térdet hajtsunk egy más szokásokat követő emberáradat előtt. Nem hisszük, hogy Európa ezt fogja választani. De az biztos, mi egy lépést sem teszünk majd ebben az irányban.
Össze kell szedni a bátorságunkat
A Magyarországgal szembeni hang agresszív, és pénzügyi fenyegetés is ér minket. De a valóság az, nem tartozunk egymásnak. 45 év kommunizmus után beengedtük a nyugati cégek előtt, akik sok pénz vittek ki - de mi sem jártunk rosszul. Kvittek vagyunk.
Europisták állnak szemben szuverenistákkal
Ennek a szembenállásnak szimbóluma a kvóta. Brüsszel nem helyezheti magát a törvények fölé, ezt nem hagyhatjuk. Nem fogunk terrorizmust importálni. Nem lesznek zavargások, felgyújtott menekülttáborok, a lányainkra vadászó migránsok. A mi jogunk eldönteni, kivel akarunk élni.
Ha kell, Szlovéniától Ukrajnáig védekezünk
A déli határok megvédése nem lesz elég. Ez a harcmező a diplomatáké: Brüsszelt meg kell állítani, mert szét akarják osztani a bevándorlókat. Egy hasonló döntést 120 ezer migránsra nézve már hoztak, a nemzeti szuverenitás megkerülésével. Ez ellen az Európai Bíróságon harcolunk. De Brüsszel itt sem állt meg: állandó szétosztási rendszert akar.
Nincs fogalmunk arról, ki terrorista, és ki fut az életéért
Ez őrültség. Nehéz hónapok elé nézünk. Minden eshetőségre fel kell készülni. Segítjük a balkáni országokat, ez a mi helyzetünket is javítja. De a saját vonalainkat is meg kell erősíteni, ami sok pénzbe kerül. Az újabb védvonalak elő vannak készítve, a rendőrök, katonák munkájáért köszönet.
A Wilkommenskultur hangjaira ébredtünk
A segítség természetes, nem kő van a szívünk helyén, de az agyunk helyén sem. Ha itt segítünk ide jönnek, ha ott, ottmaradnak. De Brüsszel inkább biztatni kezdte őket, jöjjenek ide. Úgy látom, Brüsszelben és más fővárosokban az elit világpolgár, szemben az emberekkel. Ezért szóba sem állnak az emberekkel. Ez azt jelenti, az igazi baj Európán belül van. A veszélyt az Európát az emberekkel szemben megváltoztató vezetők jelentik.
A népvándorlást meg lehet fékezni
Európa fejlettsége erre módot ad, de Brüsszelben még csak szándék sincs erre. Pedig volna mit megvédeni: közös gyökerek, történelem, értékek, szolidaritás, irgalom, igazságosság. Európa Hellász, és nem Perzsia, kereszténység, és nem kalifátus. Ezzel nem azt mondjuk, jobbak vagyunk, csak azt, ezek vagyunk mi. Sokáig úgy tűnt, ebben egyetértés van, azt hihettük, belátták, nem tudnak mindenkit integrálni.
A népvándorlás nem békés természetű
A történelem ránk rúgta az ajtót, ostrom alá vette Európa biztonságát. De nem a migránsokra kell haragudni, mert ők is áldozatok. Azt teszik, amit jónak gondolnak. A baj, hogy mi európaiak nem ezt tesszük. Ami Brüsszelben történik, az abszurd.
Talán nem késő megérteni, a realitás nem a szabadság korlátja
A valósággal szemben nem létezik szabadság. Ha nem e realitás talaján áll, nincs egyéni és közösségi boldogulás sem.
A népvándorlás évtizedei jönnek
Erre nem voltunk felkészülve, pedig nagyon sokan jöhetnek. Szembe kell nézni a valósággal, el kell engedni az illúziókat, az álmokat, az ideológiákat. Jó ideje párhuzamos társadalmak épülnek, amik visszaszorítanak minket. Nem akarják feladni a saját életüket. Velük nem lehet pótolni a munkaerőt. Még azokat a tömegeket sem tudták integrálni, akik fokozatosan érkeztek korábban. Ha nem állunk a sarkunkra, akkor az Európa és muszlim világ közötti feszültség kezelhetetlen lesz, itt Európa szívében is.
A veszély neve: népvándorlás
A stabilitást, a felzárkózást, a nemzeti külpolitikát, a közrendet, a terrormentességet. A távlat, a biztató jövő lehetősége is. A veszély neve: népvándorlás. 2015 egy új korszak kezdete. Véget ért Európa védettsége és biztonsága. Már egy évvel ezelőtt figyelmeztettünk erre.
Sokan támadtak minket. De az új népvándorlás történelmi tény, senki sem vitatja. Miért mi láttuk meg elsőként? A történelmi tapasztalat, a rendszerváltás izzadságos évei miatt óvatosak vagyunk. Nyugaton pedig más volt: kiszámítható jövő, stabil menetrendek. De összekeveredik az ideológia és valóság, nemzet és nemzet, férfi és nő, az ami van, és aminek lennie kellene.
Akkor élhetünk szabadságban, ha mindhárom nagyhatalom érdekelt a függetlenségükben
Ez nem azt jelenti, egyszerre mindenkivel jóba kell lennünk - ezt csak naiv politikusok gondolhatják. Van olyan, hogy háborús szelek fújnak - ekkor mi mindig rosszul jártunk. Kitelepítettek, menekülők, haláltáborba hurcoltak. Ezért mi a békében vagyunk érdekeltek. Ezért nem rángathatnak be minket tiszteletlen nemzetközi akciókba, például Törökország ellen.
A nagyképű politika nem a mi politikánk
Béke, együttműködés, kereskedés, regionális egyensúly - ezek a nemzeti külpolitika alapvetései.
A politika bonyolult és ravasz
A világpolitikában a határok mozgatása nélkül is megváltozhat egy ország helye: ez történt a szovjet megszállás után. Ezért jogos a kérdés: hol vagyunk a világpolitikai térben. Vannak állócsillagok nyugaton, keleten, délen is. Ez a mi három tájolási pontunk: Berlin, Moszkva, Ankara.
A növekedés nem elégséges
Mert a gazdaság nem elég versenyképes - sem az ipar, sem a mezőgazdaság.
Ezért adó- és bürokrácia- csökkentés, jobb szakképzés kell.
Nagyon sok dolgot elértünk
Megmentettük az iskolákat, kórházakat - pedig az önkormányzatok csődje miatt 2010-re csődbe ment az oktatás, az egészségügy. Ezt a kormány konszolidálta. Ha ezzel megbirkóztunk, a Klik sem foghat ki rajtunk. Az egészségügy is jelentősen fejlődött, 21. századi körülmények vannak a vidéki kórházakban. De Budapesten baj van, kell egy új kórház. A tanárok, orvosok munkáját köszönjük, a béremelések folyamatosak, de nem elégségesek: sajnos ennyire képes most az ország. De csak olyan béremelést támogatok, aminek van fedezete.
Távol kell tartani a baloldalt
Gyerekes álmodozás, osztályharcos romantika helyett összeműködés, egybefésűlés kell. Ehhez néppárti kormányzás kell.
A felzárkózás nem könnyű
50 év alatt tíz országnak sikerült a felzárkózás. Annyi biztos, pályát nyitottunk: családi adócsökkentés, rezsicsökkentés, minimálbér-növekedés. Ezt az állam és a piac közösen érte el, a magyar reformok működnek. Erre lesz szükség a következő 20 évben is, és akkor felívelő pályán haladhatunk.
3 év alatt kivezettük az országot a csődből
Csökkent a munkanélküliség, hazaküldtük az IMF-et, csökken az államadósság. 2014-ben 3,4%-kos növekedéssel új szakaszt indítottunk, visszaszereztük az esélyt a felzárkózásra.
A kommunizmus alatt életösztönt mutattunk
Újabb kérdést tett fel a rendszer: hol tartunk? Ha 45 évig megyünk az erdőbe, mennyi ideig tart kijutni. A 90-es évek elején a korábbiaknál is jobban lemaradtunk, pedig demokrácia lett az ország. Az EU csatlakozás lehetőségét csak mi nem ragadtuk meg: infláció, devizahitel, munkanélküliség, adósrabszolgaság.
Van értelme cselekedni
Most épül a polgári, nemzeti-keresztény korszak. Ha visszatekintünk a kiegyezésig, azt látjuk, 50 év kellett a sikerhez. Budapestből olyan város lett, hogy mindenki bámulta,az ország erős, művelt és jómódú volt.
Ha Bécs nem rángat bele minket a háborúba, még többet is elérhettünk volna. Nekünk csak 26 év állt rendelkezésre eddig.
A polgári korszak nem egy tereptárgy
A politikában a polgári korszak a cél, de ez nem egy tereptárgy: minden kiszámíthatatlan, nehéz megmondani, hol tartunk. 10 éve van polgári kormányzás, de nem tudjuk, ez az út mekkora része. A kommunista rendszer vége is hasonló volt: senki sem tudta mikor lesz vége, de éreztük, hogy lehet cselekedni.
Arra kell válaszolni: hol tartunk?
Az időről kell beszélni. A szabadság és nemzeti függetlenség megvan. A szabadon választott képviselők alkotják a törvényeket. Szabad a sajtó, a véleménynyilvánítás. De hol tartunk a történeti időben? Hajlamosak vagyunk az érzéscsalódásra: úgy élünk, mintha a 20. században élnénk.
Pedig a 21. század egyhetede is eltelt már.
Megkezdte évértékelőjét a miniszterelnök
26 év telt el az állampárt meglékelése óta, de nem lehetünk biztosak benne, hogy megszabadultunk a kommunistáktól, mondta Orbán Viktor. Az sem biztos, van-e ennek még jelentősége. Mert 2,6 millió polgártársunk már a kommunista rendszer után született, a ma élők felének már nincs személyes emléke a kommunizmusról. A disszidálás helyett ma már a külföldi munkavállalás a kérdés. A tervgazdaság helyett a neoliberális gazdaságpolitika okoz.
Balog Zoltán felkéri a beszéd megtartására Orbán Viktort
Ez az első évértékelő a migrációs válság óta. Ez a krízis sok mindent tönkretehet abból, amit az elmúlt években, évtizedekben felépítettünk, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Pedig most sok vesztenivaló van - folytatta - mert a közelmúltban sokat tettünk azért, hogy sikeres országot építsünk. Belegondolni is rossz, hogy mi lenne, ha ebben a helyzetben olyan vezetők irányítanák az országot, mint más európai államokat. A miniszterelnök számíthat ránk a határon, és Brüsszelben is.
