Csaknem 7000 éves, nádból készült gyékény segíti megfejteni az őskori szövési technika fortélyait kínai kutatóknak - számolt be a helyi média a keleti országrészben kiásott ritka leletről.
Az emberi civilizáció kezdeti szakaszából származó gyékényre egy újkőkori település feltárása közben bukkantak Csöcsiang tartomány Tienlusan településén. Korát 6645 és 6775 év közé teszik.
Ez eddig a Kínában talált legrégibb fonott, illetve szőtt tárgy, kétezer évvel idősebb a szintén Csöcsiangban felfedezett selyemtextíliáknál, és ezer évvel korábbi a Csiangszu tartományi Caohsziesanból eredő úgynevezett "kudzu szövetnél".
A sárgás gyékénydarab 50 centiméter hosszú és 20-40 centiméter széles, vastagsága 2 milliméter. Mivel lapos és nem találták a közelében gabonamagvak nyomait, a kutatók arra következtettek, hogy semmiképpen nem terményszárításra, tárolásra használták, hanem sokkal inkább szolgálta az emberek kényelmét.
Azt feltételezik, hogy az ősök számára vagy takaróként, vagy hűs(ítő) testalátétként volt használatos. A pontos funkciójára vonatkozó kérdés megválaszolását azonban még nyitva hagyták. Anyagáról mikroszkópos vizsgálattal azt állapították meg, hogy nádból, s nem az egyébként szintén e célra gyakran használt bambuszból vagy kákából alkották.
A hasonlóan növényi anyagokból készült ősi leletek ritkák, mivel földbetemetésüket követően elrohandak, elporladnak, s az utókor szakértői többnyire csak lenyomataikból vizsgálódhatnak. A szóban forgó gyékényre azonban oxigéntől elzárt környezetben, talajvízben ázva találtak, ez segítette a "túlélését".
Forrás: MTI
Az emberi civilizáció kezdeti szakaszából származó gyékényre egy újkőkori település feltárása közben bukkantak Csöcsiang tartomány Tienlusan településén. Korát 6645 és 6775 év közé teszik.
Ez eddig a Kínában talált legrégibb fonott, illetve szőtt tárgy, kétezer évvel idősebb a szintén Csöcsiangban felfedezett selyemtextíliáknál, és ezer évvel korábbi a Csiangszu tartományi Caohsziesanból eredő úgynevezett "kudzu szövetnél".
A sárgás gyékénydarab 50 centiméter hosszú és 20-40 centiméter széles, vastagsága 2 milliméter. Mivel lapos és nem találták a közelében gabonamagvak nyomait, a kutatók arra következtettek, hogy semmiképpen nem terményszárításra, tárolásra használták, hanem sokkal inkább szolgálta az emberek kényelmét.
Azt feltételezik, hogy az ősök számára vagy takaróként, vagy hűs(ítő) testalátétként volt használatos. A pontos funkciójára vonatkozó kérdés megválaszolását azonban még nyitva hagyták. Anyagáról mikroszkópos vizsgálattal azt állapították meg, hogy nádból, s nem az egyébként szintén e célra gyakran használt bambuszból vagy kákából alkották.
A hasonlóan növényi anyagokból készült ősi leletek ritkák, mivel földbetemetésüket követően elrohandak, elporladnak, s az utókor szakértői többnyire csak lenyomataikból vizsgálódhatnak. A szóban forgó gyékényre azonban oxigéntől elzárt környezetben, talajvízben ázva találtak, ez segítette a "túlélését".
Forrás: MTI
0 Megjegyzések