Az eddigi legfényesebb szupernóva-kitörést észlelték egy messzi galaxisban tavaly júniusban. A jelenség kétszázszor erőteljesebb volt, mint egy tipikus szupernóva-kitörés, és kétszer akkora, mint az eddig mért legnagyobb.
A felrobbanó csillag még mindig hatalmas energiát sugároz. A kutatók feltételezik, hogy a kitörést egy magnetár, vagyis egy rendkívüli mágneses erejű neutroncsillag maradványai tették ennyire erőteljessé - írták a Science tudományos lap aktuális számában. Ez az objektum fantasztikus sebességgel forog, talán másodpercenként ezerszer is megpördül.
A szupernóva-kitörést felfedező kutatócsoport tagja, Christopher Kochanek, az Ohiói Állami Egyetem tudósa így magyarázta a szupernóva rendkívüli erejének kialakulását: "A középpontban lévő objektum igen sűrű. A tömege valószínűleg a Napéhoz hasonló, a törmelékréteg, amibe az energiáját bocsátja, a Nap tömegének öt-hatszorosa és nagyjából másodpercenként tízezer kilométeres sebességgel tágul".
A szuperfényes szupernóvát - ahogy a jelenséget nevezik - a Földtől 3,8 milliárd fényév távolságra fedezte föl a chilei Cerro Tololo távcsöveivel egy szupernóvákat kutató automatizált program (All Sky Automated Survey for SuperNovae, ASAS-SN).
A szupernóva-kitörés forrását jelentő csillag kolosszális lehetett, a Napnál talán ötven-százszor nagyobb tömegű. Ezek a csillagok kezdetben igen nagy fénnyel ragyognak, de utána tömegük nagy részét az űrbe lövellik. Ezért a szóban forgó csillagnak élete végén rengeteget csökkenhetett a tömege.
Forrás: MTI
0 Megjegyzések