Mintegy 30 évvel azután, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) először adta ki a nemzetközi ajánlásait a növényvédő szerek terjesztésére és használatára, az ENSZ szervezet újra segítséget kínál a nemzeti törvényhozóknak ezen szerekre vonatkozó jobb szabályozás kialakításához.
„A helyzet tagadhatatlan jobb az első ajánlások megjelenéséhez képest, mégis, sok helyen a nemzeti jogszabályi környezet frissítésre szorul,” mondta Ren Wang, a FAO mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi főigazgató helyettese.

Az eltelt időszakban bővültek ismereteink a növényvédő szerek hosszú távú egészségügyi és környezeti hatásairól, új nemzetközi egyezmények születtek és manapság már senki nem vonja kétségbe, hogy a nem megfelelő rovarirtó gazdálkodás visszavetheti a mezőgazdasági termékek kereskedelmét. Egy gyors felülvizsgálatra van szükség az 1980-as és 90-es években kialakított szabályoknál, hogy biztosítsuk az emberek és környezetünk védelmét, tette hozzá Wang.

Az elmúlt három évtizedben a növényvédő szerek használata folyamatosan nőtt. Iparági adatok szerint ma kétszer több rovarirtó kering a nemzetközi piacon 2000-hez képest, az éves forgalom meghaladja az 50 milliárd dollárt.

Új normák a törvényi szabályozásban és címkézésben

Ezen változásokra tekintettel a FAO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) új ajánlásokkal állt elő, amelyek részletekbe menően bemutatják egy ideális nemzeti jogi környezet legfontosabb elemeit.

Az iránymutatások nagy része a nemzeti hatóságoknak – főleg a fejlődő országokban – adnak tanácsot, akik a szabályozási keretek kialakításáért és a jelölésekre vonatkozó előírásokért felelnek. Ez utóbbi, vagyis a csomagoláson feltűntetett utasítások a helyes és törvényes használatról, a lehetséges veszélyek és óvintézkedések leírása kritikus elem az emberi és környezeti egészségre gyakorolt káros hatások elkerüléséhez.

Rendet tenni a „vadnyugaton”

„Az 1985-ös nemzetközi magatartási kódex rendet vágott a kaotikus, szinte vadnyugatot idéző, állapotok között, amikor még sok országban egyáltalán nem szabályozták a rovarirtók használatát, rengeteg egészségügyi és környezeti problémának engedve teret,” magyarázta Wang. „Ennek árát azon szegény gazdák milliói fizették meg, akik nem jutottak megfelelő információhoz, képzésekhez vagy védőeszközökhöz.”

Az iránymutatásokat legutoljára 2013-ban vizsgálták felül, és jelentették meg egy sor FAO ajánlással együtt, amelyek, támogatva a különböző FAO projektek által, kialakítottak egy nemzetközi referenciakeretet a törvényhozók és a privát szektor számára.

Napjainkban szinte nincs ország növényvédő szerekre vonatkozó szabályozás nélkül, és a címkézésre is figyelmet fordítanak. A legveszélyesebb peszticidek eltűntek a piacról, helyettük alternatív (integrált) módszereket vetettek be a mezőgazdasági vegyszerek használatában sok országban.

A még fennálló hiányosságok kezelésére a FAO erőfeszítéseit arra koncentrálja, hogy a rovarirtó szabályozás megfelelőbb legyen és az integrált növényvédelem elterjedésével csökkenjen a növényvédő szerektől való függőségünk.

Emellett az országok számíthatnak a szervezet iránymutatására, hogy felülvizsgálják az engedélyezett növényvédő szerek adatbázisát és azonosíthassák az esetlegesen speciális figyelmet igénylő szereket.