A párizsi mészárlás óta drasztikusan megváltozott Európa. Az EU-ban jelenleg nincs ország, ami ne számolna a terrorfenyegetéssel, Brüsszelben jelenleg is statárium van. A szélsőséges dzsihadisták még nem támadtak meg kelet-közép-európai célpontokat, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem is fognak.
Az Iszlám Állam paradigmaváltása már jól megfigyelhető. Míg 2013-tól 2015 nyaráig még katonai hadműveletekben gondolkodtak a terrorszervezet stratégái, ez év közepétől a helyzet megváltozott. Visszatértek az al-Kaida iskolájához, és mind a Közel-Keleten, mind Európában szervezett terrorakciókat hajtottak végre, a helyszínre juttatott fegyvereseikkel.

Nem önként változtattak a politikájukon: a koalíciós légi csapások, az Iszlám Állam ellen harcoló helyi erők (például a kurdok) felfegyverzése, valamint Oroszország beavatkozása a szíriai konfliktusba gyakorlatilag minden offenzív katonai manővert lehetetlenné tett a halálszekta számára és minden oldalon védekezésre kényszerítette.

A koalíciós államok civil lakosságának a támadása (terrormerényletek) elsősorban arra szolgálnak, hogy egyrészt demonstrálják az Iszlám Állam még létező kapacitását, másrészt hogy félelmet keltsenek és elriasszanak országokat a konkrét fegyveres beavatkozástól.

A félelemkeltés politikája egyébként a kezdetektől fogva jellemzi az Iszlám Államot. Erre szolgáltak a túszok kivégzésének HD közvetítései, a kegyetlenkedések dokumentálása és megosztása a világgal. Kétszer is meggondolja valaki, hogy fegyvert fogjon, ha tudja, hogy, ha elfogják, élve égetik el.

Bár az Iszlám Állam a kalifátusuk kikiáltása óta fenyegeti a Nyugatot a terrormerényletekkel, most jött el az idő, hogy ezeket a merényleteket komolyan is vegyük, a fent ismertetett paradigmaváltás miatt.

Vadállatok az Iszlám Állam politikai/stratégiai elemzői, de nem hülyék.

Pontosan tudják, hogy vége van a dalnak, hogy rövidtávon fel fognak morzsolódni, a megszállt területeiket pedig el fogják veszíteni. Ez ellen pedig érdemben nem tudnak tenni semmit.

Nyugodtan analógiába állíthatjuk (csak és kizárólag lélektani szempontok alapján) az Iszlám Állam vezetését Hitler kormányával a II. világháború végén, közvetlenül, mielőtt az oroszok beveszik a bunkerét. Hitler parancsot ad, hogy minden létező német infrastruktúrát semmisítsenek meg. Lángokban vesszen oda a nemzetiszocializmus eszméje. A parancsát szerencsére nem hajtják végre.

Ugyanez a szempont jelenleg az Iszlám Államnál is.

Érzik a vesztüket, a bukást azonban lángtengerben szeretnék látni.

Fájjon még egyszer utoljára mindenkinek, hogy ujjat húzott az Iszlám Állammal.

Amikor idén Irakban Mahmúd Szángávi kurd főparancsnoknál vendégeskedtem, a főparancsnok elmondta, hogy az Iszlám Állam azzal büszkélkedik, hogy ötezer dzsihadistát juttatott be az EU-ba. Bár ez természetesen nem ellenőrizhető adat, a párizsi terrormerényletek tükrében sajnos fel kell készülnünk arra, hogy valóban érkeztek Európába dzsihadisták.

Az öngyilkos merényletek és terrorakciókat persze elsősorban azokban az országokban szeretnék elkövetni, mely jelentős katonai/gazdasági/politikai befolyással bír Európában. Franciaország, Olaszország, Németország a prioritásaik, olyan országok, melyekben jelentős muszlim közösség él, akik között elvegyülhetnek feltűnés nélkül, ahol már vannak alvó ügynökeik, infrastruktúrájuk a merényletek előkészítésére, mint például a robbanóanyag-készítés vagy a fegyverbeszerzés.

Franciaországban sikeresen hajtottak végre terrorakciót. Ennek hatására átfogó rendőri akciók indultak, e sorok írásakor több is zajlik mind Franciaországban, mind Brüsszelben. Szövetségeseink a bőrükön érzik, mennyire komoly a fenyegetés.

Abszurd módon pont a megemelt készültségi szint Nyugat-Európában az, mely valóban a látóterébe hozhatja az Iszlám Állam számára az olyan kis EU-s országokat, mint a visegrádi négyek. Magyarország egészen a GYODA felhúzásáig aktív szereplője volt a menekültkrízisnek, a balkáni úton így hazánkon keresztül is szükségszerűen mentek el illetve jöttek vissza dzsihadisták.

Minél nehezebb dolga van egy dzsihadistának végrehajtania a feladatát (a minél nagyobb pusztítást) Nyugat-Európában, annál nagyobb valószínűséggel keres majd más célpontot Európában.

A lehető legnagyobb pusztítás az elsődleges feladata, a másodlagos csak az, hogy közben a mennybe menjen.

Nem hülyék ezek az emberek, hanem vadállatok, mint ahogyan fent már írtam. Nem fogják megöletni magukat anélkül, hogy közben ne próbálnák meg végrehajtani a feladatukat és a lehető legeredményesebben pusztítani.

Az is vonzóvá teszi a terrormerényletekben eddig direkt nem érintett, kisebb EU-s országokat, hogy méretükből fakadóan egyszerűen nincsenek felkészülve egy olyan volumenű, többhelyszínes terrortámadás kezelésére, mint ami Franciaországban történt. A rendőrök nem szoktak nálunk a valódi tűzharchoz, nem láttak még öngyilkos merénylőt akcióban. Nem becsmérelni akarom a magyar rendfenntartó erőket és képességeiket – egyszerűen szerencsére még nem történt ilyesmi hazánkban.

A terroristáknak pedig nem kell magyar kötődésűnek lenniük. Elég, ha EU-s állampolgárok és a határok máris nem fogják megállítani őket. Bár ellentétben a nagy nyugat-európai országokkal, a magyar muszlim közösség aprócska, ez pedig nagyban megnehezíti, hogy érdemi segítőket találjanak a terrorcselekményekhez szükséges eszközök beszerzéséhez, egy terrortámadás, – még ha nem is olyan precízen szervezett, mint a párizsi – elképzelhető. Pláne úgy, hogy az Iszlám Állam napról-napra elkeseredettebb lesz, keres olyan célpontot, ahová biztosan tud csapni.

Nem véletlenül vezényelt ki a kormány gépfegyveres katonákat az utcára.

Nem szeretnék ezzel a cikkemmel hangulatot kelteni. Minden terrortámadásnak az elsődleges célja a félelemkeltés. Ha rettegni kezdünk attól, hogy merényletet követnek el nálunk a terroristák, máris győztek. Ha feladjuk a szabadságunkat, az életünket, az életmódunkat félelmünkben, elérték az elemi céljukat.

Lehetséges, hogy merényletet fognak elkövetni Magyarországon? Igen, lehetséges. Bárhol Európában lehetséges. Egészen a Charlie Hebdo vérengzésig elképzelhetetlennek gondoltuk, hogy Európában előfordulhat ilyesmi, hogy direkt célpontok leszünk. De megtörtént.

Az egyetlen lehetséges válasz erre a terrorfenyegetésre sima állampolgárként az, hogy pontosan ugyanúgy élünk, ugyanazt csináljuk, mint eddig. Nem a mi feladatunk fellépni a terrorfenyegetés ellen, erre ott a rendőrség, a hadsereg.

Úgy győzhetjük le őket, ha semmibe vesszük. Ha nem hagyjuk, hogy fenyegetéseik hatással legyenek ránk. Állni kell és bátornak lenni. Minden körülmény között.

Forrás: 24.hu