Fokozódik az ellentét az osztrák Néppárt és a szociáldemokraták között a szlovén határra telepítendő határőrizeti rendszer miatt. Johanna Mikl-Leitner belügyminiszter sajtóinformációk szerint három különböző változatot terjeszt a kormány elé.
A kormány választhat: egy kilométeres kerítést épít, egy valamivel rövidebbet, amelyen akadályokat emelnének, vagy csupán ideiglenes „technikai akadályt”, amely az átkelők irányába tereli a menekülteket.

Eltérő célok

A szociáldemokraták egyértelműen az utóbbi verziót támogatják, míg a néppárt komolyabb akadályokat építene.

Ugyanakkor a vita egyre kevésbé a határőrizet módjáról szól, mint a koalíciós pártok eltérő céljáról és politikai meggyőződéséről. Maga a belügyminiszter asszony indította el a vitát azzal, hogy kimondta: „igen, kerítésre van szükség a határon”.

Ezzel szemben Werner Faymann kancellár többször is kiállt amellett, hogy „Európában nem szabad kerítéseket építeni”.
Várják meg a döntést

A Néppárt főtitkára vasárnap azt nyilatkozta, hogy a koalíciós együttműködésbe vetett bizalom vált kérdésessé, hiszen egyre többen azelőtt nyilatkoznak a kérdésben, hogy a kormány döntött volna.

„Arról volt szó, hogy egyeztetett álláspontot képviselünk, most pedig mindenki nyilatkozik össze-vissza” – mondta Peter McDonald.

Közben Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár próbálta tisztázni a kormány álláspontját:
„Kerítésre csupán abban az esetben van szükség, ha Németország végleg lezárná a határait a menekültek előtt, erről pedig egyelőre nincs szó” – nyilatkozta, ám ez ellentmondásban van a néppárti belügyminiszter korábbi álláspontjával, amely szerint kerítés mindenképpen kell a határon.
„Mindenhova kerítés kell”

Heinz-Christian Strache, a szélsőjobboldali Szabadságpárt vezetője ismét megérezte a lehetőséget népszerűségének növelésére, és pert helyezett kilátásba a kormánytagok ellen.

„A törvények megsértése mindennapossá vált” – nyilatkozta. „A határvédelem nem csupán kerítés kérdése, de mindenhova kerítés kell, ahova lehet. Ezen túl a határon kívül gyűjtőpontokat kell létrehozni, ahol ujjlenyomatot vesznek minden menekülőtől” – mondta a pártelnök.
Megismételte állítását, amely szerint nem csupán menekültek érkeznek, hanem több mint száz országból jönnek olyanok, akik csak jobb életre vágynak. „A menekülők alig tíz százalékot tesznek ki” – állítja.
Minden tízedik nem háború elől menekül

A belügyminisztérium adatai szerint azonban Strache téved.

A menekültek jelentős része (30 százaléka) Szíriából érkezik.
A második legnépesebb csoport afgán, őket az irakiak és a pakisztániak követik – valamennyien olyan területekről jönnek, ahol az Iszlám Állam folytat háborút.

A nem a háborús övezetből érkezők kevesebb, mint 10 százalékot tesznek ki.

A koalíciós feszültség érthető, hiszen mindkét párt jelentős nyomás alatt áll.

A Néppárt a Szabadságpárttal vív küzdelmet a jobboldali szavazók megszerzéséért, és bár messze vannak még az országgyűlési választások, a kisebb koalíciós partner nincs jó bőrben.
Üres szólamok

A legutóbbi választásokon (Felső-Ausztriában és Bécsben) rosszul szerepelt, és rengeteg szavazatot veszített a Szabadságpárt javára, Mitterlehner alkancellár-pártelnök népszerűsége drámaian zuhan, miközben Strache remek érzékkel használja ki a növekvő lakossági aggodalmakat és a menekültügyi konfliktusokat a koalícióban.

Orbán Viktor legfőbb osztrák szövetségese és eszmetársa előszeretettel hivatkozik a magyar példára, mint működő modellre, és amely ugyanúgy a jobb mint a baloldali szavazóknál termékeny talajra hull.
Eközben a Szociáldemokrata párt is belső ellentétekkel küzd, és sokan a majd’ hét éve kormányzó Faymann leváltásában látják a megoldást az osztrák baloldal problémáira.
Leváltani a kancellárt

A szociáldemokrata párton belül egyre többen látnák szívesen, ha a bizonytalankodó, lassan döntő, és a koalíciós partnerrel kesztyűs kézzel bánó Faymann helyére a menedzserként bizonyított, emberségről és határozottságról tanúbizonyságot tévő Christian Kern, az Osztrák Államvasutak jelenlegi vezérigazgatója kerülne.

Mindez azért különösen nehéz, mert a két párt koalíciós kényszerben van, és miközben időről-időre felmerül az előrehozott választások kikényszerítése, ez egyik félnek sem érdeke, és csak Strache malmára hajtaná a vizet.
A belügyminiszter szerdára ígérte a kormány egységes álláspontjának nyilvánosságra hozatalát a kerítés ügyében, ám valószínűtlen, hogy a kérdés gyorsan nyugvópontra jut.

Nem véletlen, hogy a külügyminiszter és a kancellár összeurópai megoldást sürget; Ausztria ugyanis addig aligha tud önálló politikát kialakítani, amíg a kvótákról és a külső gyűjtőpontokról nem alakul ki egységes európai álláspont.