Magyar történelmi ismeretekben és kultúrában gazdag négy napot tölthetett el Budapesten az a húsz kárpátaljai és anyaországi magyar család.
Magyar történelmi ismeretekben és kultúrában gazdag négy napot tölthetett el Budapesten az a húsz kárpátaljai és anyaországi magyar család, akik jelentkeztek a Családháló által szervezett testvércsaládprogramra. A másfél évvel ezelőtt útjára indított mozgalom célja, hogy a határon túli magyarok kapcsolatot alakíthassanak ki a Magyarországon élőkkel, és az együtt töltött pár nap után mélyebb, akár életre szóló barátságok is szülessenek.

Már az első napon kiderült: a szervezők valós igényt igyekeznek teljesíteni. A Kárpátalján élők szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy Ukrajna „apró szigetén” élnek, ahol magukra vannak utalva.

– Az ukrán vezetés nemigen törődik velünk. Minden támogatást, amit kapunk, a magyar államnak köszönhetünk. És azzal, hogy gyermekeink magyar állampolgárok lehetnek, olyan lelki erőt adtak nekünk, amihez fogható tán még nem is történt velünk –  mondta egy édesanya. Hozzátette: miután az ukránoktól semmit nem kapnak, a magyar állam viszont érezhetően törődik velük, így akár tartozhatnának Magyarországhoz is.

Egy férfi azt hangsúlyozta: a magyar okmányokkal könnyebben elkerülhető a katonai szolgálat. – Azok, akik még nem folyamodtak magyar állampolgárságért, de kézhez kapják behívójukat, valamelyik magyar történelmi egyház segítségével juthatnak gyorsított eljárás keretében papírokhoz – fejtette ki. Sajnos egyre gyakoribb, hogy főként a fiatalok elhagyják a szülőföldet, és a határ magyar oldalán vállalnak munkát, ami egyfelől az elnéptelenedést, másfelől a családi kapcsolatok megromlását idézi elő. Mint mondták: az ukrán tálalás szerint nem háború, hanem terrorizmus elleni harc folyik az oroszok ellen. – Szerintük így jobban hangzik – tették hozzá.

Az 1956-os forradalom évfordulóján a családok részt vettek a Parlament előtti zászlófelvonáson, és az Országházat is megnézhették. Az egyik kárpátaljai kisfiú, Máté október 23-án, a reggeli parlamenti látogatás előtt véletlenül eltörte az előző nap papírból készített kis zászlója hurkapálcáját. Erre az édesapja, Péter azt mondta neki: nem baj fiam, a lyukas zászlóhoz passzol a csonka nyél. – Ilyen a magyar történelem is. Mindig sanyargattak minket, mégis itt vagyunk – vigasztalta a fiát.

A budapesti Memento emlékműnél a testvércsaládok együtt koszorúztak, tisztelegve az ’56-os áldozatok előtt. Székely Attila, a Családháló országos szervezője a koszorúzásnál úgy fogalmazott: 59 évvel ezelőtt megvalósult az az óriási, családok közötti összefogás, amivel a háború utáni magyar társadalom ismét megerősödött. Október 23-án egy ország családi közösségei fogtak össze egy közös cél érdekében. A Családhálónak pedig ezt a lelkületet kell átadnia a kárpátaljai magyarságnak.

A találkozó végére a testvércsaládok gyermekei között barátságok, „szerelmek” szövődtek. Egy két és fél éves kislány annyira megkedvelte kárpátaljai testvércsaládjának tízéves kisfiát, Tamást, hogy az utolsó két napban egyfolytában csak azt emlegette, hogy „Tomasz, Tomasz!” Mindig vele akart lenni, vele akart játszani, sétálni, utazni és együtt akart étkezni is. Ha nem ülhetett mellé, nem is evett. A kislány nővére pedig Tamás testvérével, Vikivel barátkozott össze. Mindig kereste a nála lényegesen idősebb lány társaságát, aki a nagy korkülönbséget legyőzve szívesen játszott az anyaországi gyerekkel. Persze nemcsak a gyerekek, hanem szüleik is talán életre szóló barátságot kötöttek.

Forrás: magyaridok.hu