A NASA New Horizons űrszondája hazaküldte első színes fényképét a Plútó légköri párájáról, ami kékes színben pompázik.

Az amerikai űrügynökség szondája július 14-i történelmi randevúja óta folyamatosan küldi haza az adatokat, amelyeket megérkezésükkor a kutatók azonnal feldolgoznak és tanulmányoznak.
A Plútó párarétege kék színben pompázik a New Horizons legújabb felvételén. A magas légköri páráról úgy hiszik, természetét tekintve a Szaturnusz Titán holdján megfigyelthez hasonlít. A fotót szoftverrel generálták, amely kombinálta a kék, vörös és közeli infravörös szűrővel készült felvételeket, hogy az emberi szemnek leginkább befogadhatóan adja vissza a színárnyalatot. (Fotó: NASA/JHUAPL/SwRI)
A párarétegeket ábrázoló fekete-fehér képet már korábban közzétették. A felvétel arról árulkodott, hogy a rétegek mintegy 130 kilométeres magasságban övezik az égitestet. Azt a fényképet a LORRI kamera készítette, amikor a New Horizons maga mögött hagyta a törpebolygót: visszatekintve kapta lencsevégre a távoli világ korongjának szélét súroló napfényt.

Az új felvétel a Ralph színes felvételeket készítő kamerarendszerétől származik, és ismét hátsó megvilágításban kapta le a Plútót. Ahogy a Földön, a törpén is nagyrészt nitrogén atmoszféra található, ámbár jóval ritkásabb. A nitrogénnek és a Napból érkező ultraibolya fénynek egy másik légköri alkotóelem, a metán jelenlétében történő interakciója a földinél nagyobb részecskéket képes létrehozni.

Carly Howett, a kutatócsapat szakembere hozzátette, a kék árnyalat sokat elárul a párarészecskék méretéről és összetételéről. „A kék ég gyakran úgy jön létre, hogy nagyon apró részecskék szétszórják a napfényt. A Földön ezek a részecskék piciny nitrogénmolekulák. A Plútón nagyobbnak – de még mindig viszonylag aprónak -, koromrészecske méretűnek tűnnek, ezeket nevezik tholinnak” – tette hozzá.
Kék színnel jelölve láthatóak a napvilágra került vízjégfoltok a New Horizons Ralph készülékének kompozitfelvételén. A legerősebb nyomokat a Virgil Fossa mentén észlelték, az Elliot-krátertől nyugatra, a beágyazott kép bal oldalán, illetve a keret teteje közelében látható Viking Terra régióban. A kép jobb oldalán egy nagyobb folt észlelhető a Baré Montes régióban, számos kisebbel egyetemben, ezek főleg a hegyek között elterülő becsapódási kráterek és völgyeknél figyelhetőek meg. A kép 450 kilométeres területet ölel fel. Az összes elnevezés nem hivatalos. (Fotó: NASA/JHUAPL/SwRI)
Ha a Plútó felszínén állnánk és feltekintenénk, az égbolt valójában feketének tűnne a nagyon ritka atmoszféra miatt. Howett szerint a vékonyság miatt a pára csak napfelkeltekor és napnyugtakor pompázna kékben.

A másik fontos új információ, hogy a New Horizons vízjég számos apró, napvilágra került régióját észlelte a törpebolygón. A felfedezés ismét a Ralph készülékhez fűződik. Általában illékonyabb jegek uralják a felszínt, ezért fontos lenne feltárni, hogy a vízjég miért gyűlt össze nagyobb mennyiségben bizonyos helyszíneken.

Július 14. óta a New Horizons több mint 100 millió kilométerre hagyta maga mögött a Plútót, ezzel a Földről már mintegy ötmilliárd kilométer választja el. Az óriási távolság miatt nagyon lassú az adattovábbítás, ennélfogva jócskán benne járunk majd 2016-ban, mire minden információ hazaérkezik.

Forrás: BBC/NASA