Párizsban ötven művész és értelmiségi – nagyjából ugyanazok, akik évtizedek óta hol az abortuszért, hol a melegházasságért, hol, Marxra rájátszva, a bűnözőkért (a bűnözők az új proletariátus), máskor meg a rasszizmus ellen szállnak síkra – még több bevándorlót követel. Népesítsék be a bevándorlók az elöregedett francia falvakat, az elhagyott földeket, a bezárt iskolákat és a templomokat!
Több mint egy évtizede, a lángoló külvárosok láttán, megoldandó a nagyvárosok peremén összesűrűsödött bevándorolt közösségek problémáit, az akkori francia kormány akciót szervezett. Gazdákhoz, falura küldte a külvárosokban lézengő, magukkal mit kezdeni nem tudó fiatalokat, abban bízva, hogy megtetszik nekik a mezőgazdasági munka, kedvük támad a gazdálkodásra. Az akció kudarccal végződött.

Másnak is eszébe jutott, hogy a bezárt templomokat muzulmánok népesítsék be. Az üres templomokat mecsetté kell átalakítani! – Dalil Boubakeur, a párizsi nagymecset imámja és vezetője  az Europe 1-en állt elő az ötlettel. Július 15-én, a ramadán előtt három nappal nyílt levélben győzködte a franciákat: „Ha csak matematikailag nézzük a tényeket, a több több, mint a kevés…” Ez a matematika általános felháborodást keltett. „Az efféle megnyilvánulás a tüzet szítja… A templom átalakítása mecsetté valóságos kulturális helycsere” – véli A. Finkiel­kraut filozófus.

Volt már erre példa. Isztambulban a Hagia Sophiát a XV. században alakították át mecsetté. Damaszkuszban a pompás, bizánci építészeti elemeket is megőrző nagymecsetet az Omajjádok Keresztelő Szent János szentélye helyén emelték. És Franciaországban, ahol a nagymecsetet 1926-ban építették Párizs­ban, hogy tisztelettel adózzanak az I. világháborúban francia katonaként elesett 70 ezer muzulmán emlékének, is előfordult már, hogy templom mecset lett: 1981-ben Graulhetben a Saint-Jean-de-la-Rive templom. A 11 ezer lakosú város egyébként két mecsettel büszkélkedik és két valódi, Szíriában harcoló dzsihadistával. Nantes-ban Szent Kristóf kápolnájába költöztek be a muzulmánok, majd, amikor kinőtték, egyszerűen eldózerolták.

Sok elhagyatott templom van Franciaországban. Van, ahol a városba vándorlás következményeként néptelenedett el a templom, máshol az elöregedés miatt. De ha a templom átalakulna mecsetté, az jelképértékű volna. A kereszt erejének meggyengülését jelentené a keresztény kultúra eddig ismert helyein, az egyház nagy vereségét. Azt sugallná, hogy a templom nem felszentelt hely, nem különbözik egy raktártól, mely adható, cserélhető. Boubakeur terve azt üzenné az arab világnak, hogy Franciaország ideális helye a muzulmán térhódításnak.

1905, az egyház és állam szétválása óta minden templom a község tulajdona. Megrongálását hívő és nem hívő veszteségként éli át. Az emberek megrendültek, amikor a nantes-i Szent Donát-templom leégett, hiszen itt keresztelték meg a felmenőiket, itt voltak ők vagy az ismerőseik elsőáldozók, itt házasodtak össze a szüleik, ide temetkeztek az ősök. Ha templomaikat átengednék más vallásnak, ez olyan volna, mintha megtagadnák a felmenőiket, lemondanának a múltjukról, hiszen a templom történelmi örökség, s a francia kormányok eddig mindig tiszteletben tartották, megkövetelték a tiszteletét, mert „a templomok adnak értelmet és formát a haza szeretetének”. Mitterrand ezt értette: 1981-es választási kampányának plakátjain ott a templomtorony.

Nincs elég mecsetük a muzulmánoknak Franciaországban?

Tíz év alatt a mecsetek száma 1545-ről 2390-re nőtt (trouvetamosquee.fr). Az 5 millió muzulmánra kivetítve ez azt jelenti, minden kétezerre jut egy mecset. Franciaországban hetvenszer több mecset van, mint ahány templom az Arab-félszigeten, ahol 22 templom jut 3,1 millió keresztényre, azaz egy templom 141 ezer hívőre. Az állam 1905 óta nem finanszírozhat templomépítést és nem támogathat vallási szervezeteket. Ennek ellenére a szocialista kormányok és a szocialista vezetésű városok anyagilag támogatják a mecseteket. Bordeaux és Mulhouse a közeljövőben több mint 10 millió eurót szán mecsetépítésre. Marseille 24 milliót. Van pénz az alamizsnagyűjtésből is, és bőven árad külföldről: Algéria 2013-ban 1,8 millió eurót folyósított. A lyoni mecset építését Szaúd-Arábia finanszírozta, de Marokkó és Egyiptom is kiveszi a részét.

„2200 mecsetünk van. A számukat két éven belül meg kell duplázni!” – állt elő  Boubakeur. Ha vágya teljesül, ez lesz Franciaország legnagyobb szabású építkezése: naponta három mecsetnek kellene felépülnie. Márpedig, s ezt Sarkozy ki is mondta, minél több négyzetméter mecset, annál nagyobb befolyás.

Sokan nem késlekedtek feltenni a kérdést: mikor épült templom az Arab-félszigeten, ahol 3,2 millió keresztény dolgozik? 1995. június 29-én  Rómában a nagymecset átadásakor a Vatikán egyik képviselője féltréfásan meg is kérdezte: hamarosan Mekkában is felépül egy templom? Ferenc pápa enciklikájában (2013. november) „alázatosan” arra kérte az iszlám hitű országokat, hogy engedjék a keresztények szabad vallásgyakorlását, vegyék tekintetbe, mekkora szabadságot élveznek az iszlám hívei a nyugati országokban.

Ha több mecset lesz, még több imámra lesz szükség, akik Boubakeur szerint „a béke követei”, miközben köztudott, hogy szalafista imámok vannak több mint száz mecset élén. Nem minden mecset a radikalizálódás színhelye, de a radikalizálódás részben a mecsetekben történik. Tunéziában a véres sousse-i merénylet után nyolcvan mecsetet zárattak be. 2012 óta 22 radikális imámot utasítottak ki Franciaországból. 1905 óta óhaj, hogy a keresztények maradjanak otthonuk, plébániájuk, templomaik falai között. A muzulmánok, öltözködésük, szokásaik révén jelen vannak a társadalomban. Ma arra ösztökélik az imámokat, lépjenek elő, prédikáljanak a köztereken! Ez a láthatóság nem  ellentétes a köztársaság eszméivel?

„A mecsetek számának tükröznie kell a muzulmánok számát” – állítja Boubakeur. Sokan feltették a kérdést: amikor Európa új félelmekkel viaskodik (jóllehet tudjuk, minden kor kedvezett a félelmeknek), miért áll elő az imám olyan kéréssel, amely provokációnak hat? A politikai és a médiaelit számos képviselője és a kormány is önkényes kategorizálásba fogott, hogy megnyugtassa az embereket: van egyrészt a radikális, fanatikus iszlám, mely a terrorizmus melegágya, és van a mérsékelt, toleráns iszlám, a köztársaság értékeinek tisztelője. Sajnos, ez a manicheus megközelítés egyáltalán nem fedi a muzulmán közösségek valódi mivoltát.

A tolerancia bármikor átcsaphat ortodoxiába, ha a vallási tiltásokról van szó, de akár fanatizmusba is, ezért ez a felosztás nem alkalmas rá, hogy megmagyarázza az iszlámot és kezelje a francia társadalmat megosztó problémákat.

Az Ipsos felmérése szerint a párizsi merényletek után a franciák 51 százaléka gondolja úgy, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen a köztársasággal. 70 százalékuk úgy véli, hogy bár a hatvanas évek óta az országban egyre kevesebb a vallásukat gyakorlók száma, az emberek többsége mélyen kötődik a katolicizmushoz, keresztény gyökereihez, a keresztény szimbólumokhoz. És ragaszkodik a templomához.