Azt túlzás lenne állítani, hogy a Veszprém férfikézilabda-csapata soha nem készült még ilyen zaklatottan nemzetközi kupamérkőzésre, mint most, a Flensburg elleni, Bajnokok Ligája-csoporttalálkozóra. 2009 februárjában ugyanis a román beállós, Marian Cozma bestiális meggyilkolása után egy héttel már pályára léptek a társak a León elleni BL-derbin – úgy, hogy a két időpont között a bukaresti temetést is megjárták –, és 28-26-os diadalt arattak. A helyzet persze a Carlos Ortega edzővel hétfőn történt szakítás után sem egyszerű, de éppen Cozma emléke figyelmeztet arra, hogy a tragédia kifejezést ne fecséreljük „egyszerű” sportbéli, múló gondokra.
Az edzőváltást néha nem lehet tervezni – a csillagok állása egyszer csak lépéskényszert idéz elő. Nem is feltétlenül önmagában a BL-rajton produkált, a végjáték miatt bosszantó plocki döntetlen miatt, de apropónak a katari klub vb-vel együtt megtette. Mert akik most azt róják fel a veszprémi vezérkarnak, hogy miért nem nyáron határozott a cseréről, azok akkor – joggal – sikoltottak volna fel: hogy lehet egy magyar bajnokságot, kupát, szuperkupát nyert, BL-döntős trénerrel szerződést bontani?

Hát így, idény közben, két, helyi értékű fiaskó után. Ami kétségtelenül nehezíti az utódkeresést, hiszen aki szeptember végén szabad, mint a madár, az nem véletlenül az, aki pedig klubhoz, válogatotthoz kötődik, az nehezebben mozdul, túl erős az alkupozíciója. További nyűg, hogy – ha csak nem magát az ördögöt kergetik el a kispadról – minden edzőváltás többé-kevésbé megosztja a csapatot, mert az egyik játékosnak a régi trénernél jól állt a szénája, a másiknak nem. Érthető, ha Nagy László a hír hallatán egy közösségi oldalon úgy fogalmazott, ez pályafutása egyik legszomorúbb napja, de azt se vessük meg, akinek egészen más okból ez volt az egyik legvidámabb.

Ezek azok a gondok, amelyeken egy színprofi társulatnak úrrá kell lennie, és ma le kell győznie a Flensburgot. A 2014-es BL-trófea birtokosát, azt a gárdát, amely az első körben 39-32-es veréssel küldte haza a Paris SG-t. Hiába lőtt odaátról Mikkel Hansen 9, Karabatic pedig 7 gólt, német részről a hozzájuk képest tenyeres-talpas Eggert 13-at, Glandorf 9-et vágott. Ők ma Veszprémben sem rezelnek majd be, de nincsenek győzelemre ítélve. A házigazda ellenben igen, és ezt pontosan érzi és fogalmazza meg az Ortega segítőjéből átmenetileg vezető edzővé előlépett Javier Sabate: „Nekünk most az a közös feladatunk, hogy legyőzzük a Flensburgot. Akik rendszeresen figyelik a Bajnokok Ligáját, azok tudják, hogy riválisunk nagyon erős együttes. Keményen, határozottan védekezik és kiválóan játssza a lerohanásos kézilabdát, amelynek végén magabiztosan értékesítik helyzeteiket. Hazai pályán azonban nyernünk kell.”

Ezt nem is érdemes tovább ragozni. Aki csoportelső akar lenni, saját csarnokában nem hibázhat. Sőt, idegenben is elvétve, és a másik nyolcasban a Mol-Pick Szeged holnap Szkopjéban játszik. Ám a szegediek egyrészt nem feltétlenül az első pozíciót célozták meg, másrészt a Vardar Szkopjénál vendégeskednek, amely a nyitányon 30-25-re oktatott Montpellier-ben. Igaz, Bombacék a tavalyi Final Four bronzérmesét, a Kielcét verték, de a májusi első négyből szeptemberben hárman vereséggel rajtoltak. A második napon négy győzelmet jósolunk nekik, de beérnénk akár eggyel is, ha az ma Veszprémben születne meg.

Forrás: magyaridok.hu