A nyár egyik elmaradhatatlan kelléke a hamburger a parti büfében. De vajon honnan származik? Melyek az eredeti összetevői, és mi az, amit a pénzünkért végül megkapunk? Ezekre a kérdésekre kerestük választ a Balatonnál. Vegyes kép fogadott minket.


Sokan a mai napig Amerikához kötik a világ egyik legnépszerűbb gyorsételét, holott a hamburger hosszú utat járt be az elmúlt évszázadok során. Az eredeti húspogácsa még a Római Birodalom idejéből származik, amikor egy római vendéglátós fejéből kipattant a mára világhírűvé vált fogyasztási cikk ötlete. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő húsétel a tatárjárás során hamar elterjedt az oroszok körében, majd rövidesen Európában is hódító útjára indult a híres szendvics. A 19. századi kivándorlási hullámmal Amerikába is eljutott a technológiája, nevét az egyik legforgalmasabb német kikötővárosról, Hamburgról kapta. A hamburger népszerűségét minden kétséget kizáróan az amerikai gyorsétkezdéknek köszönheti, amelyek a kezdetektől rendkívül olcsón árulták a nagyon könnyen elkészíthető ételt, amely így hamar közkedvelt tömegtermékké vált.

A hamburger legfontosabb összetevői elsősorban a darált húsból készült „korong”, a puha zsemle, a saláta, a szósz és az egyéb kiegészítők, mint például a sajt, a baconszalonna, a hagyma vagy a paradicsomkarika. Ennek ellenére kevés olyan helyet találni manapság, ahol mindez rendelkezésre áll. Az általunk szemügyre vett Balaton-parti büfékben ugyanis rendre hiányzik valamelyik hozzávaló.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a vendéglátósok a salátával és a csalamádéval próbálnak spórolni a legtöbbet. Szinte alig találni olyan büfét a parton, ahol a  elsoroltak mindegyike megtalálható, pedig a profik szerint ezen összetevők egysége adja az ízletes végeredményt.

A legtöbb helyen a hamburger állaga is hagy kívánnivalót maga után. Számtalanszor előfordul ugyanis, hogy a rendelés után felszolgált zsemle a mikrózásnak köszönhetően „összeesik”, de az is megeshet, hogy a szendvicset előmelegítés nélkül tálalják fel. A hamburger ízén az is azonnal érződik, ha nem friss pékáruból készült, márpedig hétvégenként előfordul, hogy fagyasztott hamburgerzsemlék közé kerülnek a húspogácsák. Az igazi hamburgerpogácsát darált marhából kellene készíteni, ennek ellenére rengeteg büfés a helyi szupermarketekből szerzi be az olcsón kínált, előre lefagyasztott húspogácsát, ami közel sem olyan jó minőségű és ízű, mint a frissen készült változat, ráadásul jóval nagyobb a zsírtartalma.

Az üdülőkörzetekben lévő büfések, gyorséttermesek körében az is megszokott gyakorlat, hogy több napja kiolvasztott húsból állítják elő a hamburgert. A lejárt szavatosságot általában úgy próbálják álcázni, hogy sütés előtt jó erősen befűszerezik a húst, ami elveszi a rossz szagot. A másik bevett módszer az az eljárás, melynek során egy éjszakán át a hús súlyát vízzel növelik, hogy felerősödjön a „vizuális hatás”.

Az árak tekintetében sok más ételhez hasonlóan a Balatonnál is nagy a szórás, de általánosságban kijelenthető, hogy a legolcsóbb hamburger átlagosan 500-600 forintba kerül a tó körül.

Ha valaki úgy dönt, hogy házilag szeretné elkészíteni a saját ízlése szerinti hamburgert, nem árt, ha tisztában van néhány dologgal. Alapesetben marhahúsból készül a hamburgerpogácsa, azonban a hentesnél ne darálva, hanem egészben vásároljuk meg a húst, csak utána kerüljön a darálóba. Hozzáértők szerint kifejezetten jót tesz, ha a darálás előtt besózzák a húst, mert segít megőrizni a szaftosságát. Mivel a sütés során az alapanyagok sok nedvességet veszítenek, érdemes tudni, hogy a húspogácsának elegendő néhány perc, hogy átsüljön, túlsütés esetén ugyanis a végeredmény száraz lehet.