Mostanában sokat jártam, a debreceni Kenézy kórházban. Kicsit másképp néztem az ottani nyüzsgésre talán mint a betegek többsége, akik csak a saját bajukkal vannak elfoglalva. 


A gyógyítás frontján áll ez a kórház, ahol minden egyes eset éles valóság, itt ugyanis a beteg ellátása a cél, nem egyetemi kórház, nem kutató intézet, itt lehet igazán látni mindent amit az egészségügy ma nyújtani tud a beteg számára. Egy csapatmunka eredménye a gyógyulás, miközben egyre nehezebb körülmények között dolgozik  mindenki. De ezt a Kenézyben nem lehet érezni, az orvosok kiválóak, és elmennek  a végsőkig a beteg érdekében. 

Ha valaki  bekerül ebbe az intézménybe látja, minden nap maratoni távokat fut a gyógyító személyzet     hogy minden beteg meg legyen elégedve. Állandó készenlétet jelent ez , bármikor történhet valami, sürgős eset, ami többféle ellátást is igényel. Az orvosi gárda nagy elődök kezei közül került ki. s tudom minden nap, mentálisan és szakmailag is oda kell állnia az első sorba. 

A kórház olyan üzem, amit nem lehet leállítani, a természet újra termeli az esteket, a betegek soha nem fogynak el, mégis ami rendkívül  örömteli, ebben a kórházban, mindenki azt érezheti ő az első, és egyetlen beteg. 

Persze biztosan máshol is igy van, mondhatnánk ezt, de ha mi a Kenézybe kerülünk, nekünk itt kell hogy jó legyen az ellátás. Nem lehet másra gondolni, hivatkozni, egy nagyváros vérkeringésében létkérdés, hogy egy kórház kiválóan reagáljon a betegek igényeire. Hosszú távon nem lehet rutinból gyógyítani, ha érzelmileg nincs érdekeltsége az orvosnak. 

A Kenézyben szeretik a betegegeket, szeretik az embert, mely fájdalmával, és kiszolgáltatott helyzetével megjelenik minden nap. A közelmúltban csináltam egy riportot Dr. Szabó Béla urológus főorvossal a kórház szintén kiváló gyógyító mesterével, akinek a személyiségén keresztül megismerhettem azt az elszántságot, amivel orvos a betegért küzd. nem populizmus de a kórház, a gyógyítás, az emberi és orvosi teljesítmény, minden támogatást megérdemel, mert a kórház nagy érték, nagy szellemi központja az alkotó, elmének. 

Mégis cérnaszálon táncolnak akik jót tesznek, első sorban állni mindig nehéz, legjobbnak lenni, nem száz százalékot jelent, hanem mindent jelent, az orvosoknak, a szabad idejük is föl van áldozva, mert menni kell, ha beteg van. Ki tudná itt azt mondani most nem megyek, s ennek ódiumával élni tovább. . Ez egy morális szakma, aminek cselekedetei minden nap mérlegre kerülnek. 

Lövei Sándor - Pólus Média