Ma reggel eszembe jutott a papsajt, nagymamám pázsitos kertjének finom csemegéje. Gyerekkorom nyarához hozzátartozott ez a finom rágcsálnivaló növény.
Szerintem nem véletlenül ettem annyira gyerekkoromban: a gyerekek még ösztönösen tudják mi a jó nekik, még összhangban vannak a természet rezgéseivel, rendjével. Utána néztem a papsajtnak: vajon miért is szerethettem annak idején annyira nagyon? Az egyik középkori füvészkönyv szerint Plinius a következőket mondta: "Aki minden nap iszik a papsajt levéből, az arra a napra megóvta magát a betegségektől." Az alábbi leírás alapján kiderül, mire alkalmazhatjuk e növényt.
Utak, kerítések mentén, öreg falak tövében, törmelékhalmokon terem, de csak lakott területeken fordul elő. Ha településtől távol akadunk rá valahol, biztosak lehetünk abban, hogy ott valaha ház állt.
A talajon elterülő szára van, mely a gyökértörzsnél némileg fás. Hosszúnyelű, kerek, csipkés szélű levelei vannak, virága kicsi, rózsásfehér. Korong alakú termése kerek sajthoz hasonlít, innen ered a neve: papsajt.
Virágját, levelét és szárát gyűjtjük júniustól szeptemberig. Mivel szárításnál a nyálkaanyag elvész, a mályvát lehetőség szerint frissen használjuk fel.
A papsajt mindenekelőtt a gyulladt nyálkahártyák gyógyítására alkalmas tea formájában, gyomorhurut, hólyaghurut, a gyomor és a bélutak, a szájüreg gyulladásos megbetegedéseinél, valamint gyomor- és bélfekély gyógyítására alkalmazzuk.
Elhúzódó hörghurut és bronchitis, köhögés és erős rekedtség esetén különösen ajánlott, de heveny gége- és mandulagyulladás, valamint szájszárazság ellen is alkalmazható. Hogy a nyálkaanyag ne menjen tönkre, áztassuk éjszakára hideg vízbe.
A papsajt meggyógyítja a tüdőtágulatot. Naponta legalább három csészével igyunk meg a teából, éjszakára rakjuk borogatásként a mellkasra a leszűrt és jól felmelegített folyadékot, amit a papsajt leveleiből és virágaiból nyertünk.
Könnyfolyás ritka beszáradása esetén langyos papsajtteával mossuk és borogassuk a szemet. Külsőleg a papsajtot sebek, fekélyek, vénagyulladásból származó és törések helyén fellépő kéz- és lábdagadás kezelésére használjuk. Ilyen esetekben kéz- illetve lábfürdőt veszünk.
Ha lábunk dagadt, segít a papsajtfürdő és lándzsás útifű keveréke. A lándzsás útifűt megmossuk, majd még nedvesen a nyílt sebre tesszük A seb hamarosan begyógyul.
A papsajt nemcsak gégegyulladás, hanem rosszindulatú gégebetegségek esetében is használ. Ilyenkor két és fél liter (negyedliterenként egy púpozott teáskanál növényt) áztatunk be éjszakára. Reggel kicsit felmelegítjük és az adagot forró vízzel kiöblített termoszban tároljuk Napközben négy csészényit iszunk meg belőle kortyonként, a maradékkal gargalizálunk.
Teakészítés: csak hidegen áztatjuk be! 1 púpozott teáskanál füvet adunk 1/4 liter vízhez, éjszakára állni hagyjuk, reggel kicsit felmelegítjük.
Láb-és kézfürdő: jó két maréknyi papsajtot éjszakára hideg vízben beáztatunk egy 5 literes edényben. Másnap csak annyira melegítjük fel, hogy a kéz és a láb elbírja a hőfokát. Fürdési idő: 20 perc. A fürdőt még kétszer lehet használni, újbóli felmelegítéssel.
Borogatás: a teakészítés során visszamaradt ázalékot kevés vízben felmelegítjük, gersli lisztjével összekeverjük, az így nyert pépet lenvászon kendőre kenjük és melegen felpakoljuk.
Jellemzők
A papsajtmályva, közönséges mályva, kereklevelű mályva vagy egyszerűen papsajt (Malva neglecta) a mályva nemzetségbe tartozó növényfaj. Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában honos, gyomos társulásokban világszerte elterjedt. A félárnyékos és napsütéses élőhelyeket kedveli; nem túl igényes a talaj minőségével szemben, de a magas sótartalmú vagy nehézfémeket tartalmazó talajt nem viseli el. Zöldségként és gyógynövényként is felhasználják, de a talaj nitráttartalma feldúsulhat a levelekben.
Lágy szárú, nyárizöld, egy- vagy kétéves, esetleg évelő növény. Szára felálló vagy kúszó, 10–50 cm-esre nő meg. Levelei néhol tenyeresen összetettek, 5-7 levélkéből állnak, szeldeltek, fonákjuk sűrűn szőrözött. Júniustól szeptemberig virágzik. A levélhónaljban álló, hímnős virágok 2-6-osával állnak, 3 szabad külső csészével. A 8–12 mm-es sziromlevelek kétszer akkorák, mint a csészelevelek, színük halvány rózsaszín vagy csaknem fehér, sötét csíkozással. A virágokat méhek, legyek porozzák be, a növény öntermékeny. A virágporszemek gömb formájúak, porátok, vastag nexinével, rajtuk 1 µm-nél nagyobb tüskék találhatók. A 12-15 üregű termés júliustól októberig érik be, üregenként egy, 5–8 mm átmérőjű magot tartalmaz, melyeket a szél terjeszt. ototropizmust mutatja, azaz levelei igyekeznek a napsugarakra merőlegesen elfordulni.
