A halászhajóknak jóval nagyobb ökológiai lábnyomuk van, mint eddig hitték, mutatta ki egy új kutatás, melynek során tengeri madarak mozgását és viselkedését elemezték ki GPS-készülékekkel

Az Exeteri Egyetem kutatói vezette vizsgálatban felfedezték, hogy a szulák viselkedése megváltozik a nagyobb hajók, úgymint vonóhálós halászhajók jelenlétében, ami azt sugallja, mindegyik jármű jelentősen befolyásolhatja ezeknek és más tengeri ragadozóknak megoszlását és táplálékszerző magatartását.

A szuláról (Morus bassanus) ismeretes, hogy elfogyasztja a halászhajókról származó hulladékot, emellett halzsákmányáért lemerül, és populációja évtizedek óta egyenletesen nő. A halászati hulladékok fogyasztását azt követően erősítették meg, miután feltárták, hogy a madarak nagyobb mélységekből származó halakat esznek, mint ahova le tudnának merülni.

Az új tanulmányban a kutatók GPS-készülékekkel követtek 74 szulát hat költőkolóniából Írország körül, és eredményeiket a halászhajók GPS-adataival vetették össze. (Az Európai Unió szabályai szerint minden, 15 méternél hosszabb halászhajónak GPS-készülékkel kell rendelkeznie.) Az információk felfedték, hogy a szulaviselkedésre a halászhajók mintegy 11 kilométeres távolságig - az első távolságbecslés, melynél a halászhajók befolyásolni kezdik viselkedésüket - hatással vannak.

Thomas Bodey, a vizsgálat vezetője szerint az eredmények azt sugallják, hogy az egyes halászhajóknak tekintélyes lábnyomuk van, hiszen a tengeri madarak viselkedését a járművet körbevevő 22 kilométer átmérőjű körben befolyásolják, ami jóval nagyobb hatótáv, mint hitték.

A madár-halászhajó kapcsolat tanulmányozásával azt is felfedezték, az egyes madarak magatartásukat attól függően tudják változtatni, hogy a hajó aktívan halászik-e vagy sem, illetve milyen típusú felszerelést szállít. Szerintük mindez tanúsítja, a madarak mennyire rá vannak hangolódva az emberek nyújtotta lehetőségekre. A Current Biology folyóiratban publikált eredmények segíthetnek feltárni a halászati tevékenységek térbeli hatását is.

Stuart Bearhop, a kutatás társszerzője elmondta, ismeretes, hogy a tengeri madarak számos befolyásoló tényezővel találkoznak környezetükben, és általában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a halászhajókkal való kapcsolatuk lokalizált. Az eredmények viszont feltárják, hogy az eme csúcsragadozók viselkedésére gyakorolt hatásának mértéke jóval nagyobb.

A szula Anglia legnagyobb testű tengeri madara, kolóniáitól mintegy 500 kilométeres távolságig is elrepül táplálékszerzése folyamán. Majdnem kizárólag csak a nappali órákban vadászik, éjszaka a tengeren pihenk. Szemére támaszkodik a táplálékszerzés folyamán, külső orrlyuka nincs, és relatíve kicsi szaglószerve van.