A Scripps Kutatóintézet tudósai életre hívtak egy olyan baktériumot, amelynek genetikai örökítőanyagában megtalálható egy plusz DNS-bázispár, olyan, amely a természetben nem létezik.
Az első ember alkotta DNS építőelemeket tartalmazó genommal rendelkező baktérium megnyithatja az utat az új gyógyszerek és egyéb termékek előállítására használható, személyre szabott organizmusok előtt. Minden élőlény DNS "ábécéje" négy betűből áll, melyek utasításokat kódolnak a sejtekben kulcsfontosságú munkát végző fehérjék számára. Ennek az ábécének mesterségesen előállított betűkre történő kiterjesztésével azonban olyan képességekkel ruházhatják fel az organizmusokat, melyekkel a természetben eddig soha nem látott új fehérjéket állíthatnak elő.
Eddig a DNS szintetikus előállítását végző tudósok ugyanazokat a molekulákat - bázisokat - használták, amelyek a természetben találhatók. Floyd Romesberg kutatócsoportja azonban a kaliforniai La Jollában lévő kutatóintézetben két új bázist hozott létre mesterségesen. Ezeket behelyezték egy egysejtű élőlénybe, és azt észlelték, hogy a mesterséges bázisok a természetes DNS-hez hasonlóan képesek megkétszereződni, csak sokkal lassabban.
A Nature tudományos folyóirat honlapján közzétett közleményükben a szakemberek leírták, hogy egy olyan élőlényt kaptak, az E.coli baktériumot, amely 15 óra alatt képes mintegy 24-szer megkétszereződni. A szintetikus biológia terén végzett kutatások új antibiotikumok és más gyógyszerek, vakcinák létrehozását, valamint a nanotechnológiai fejlesztéseket segíthetik elő. "Sikerült megnövelnünk egy élő sejt DNS-ében tárolható információt" - foglalta össze eredményeiket a tanulmány vezetője, Floyd Romesberg a kaliforniai Scripps Kutató Intézet kémiai biológusa, hozzátéve, hogy mindezek mellett még számos lépcsőfokot kell megmászniuk, mire eljutnak arra a szintre, amin sejtjeik mesterséges proteineket termelnek.
A dezoxiribonukleinsav (DNS) a nukleinsavak csoportjába tartozó összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában, ez az az örökítőanyag, amely nélkülözhetetlen a fajfenntartásban. A DNS szerkezete lehetővé teszi az információ stabil tárolását, pontos megkettőződését (DNS-szintézis) és utódokba való átadását. A DNS bázispár - a nukleinsavak külön szálainak egy-egy bázisa, amelyek összekapcsolódnak egymással. A DNS-ben a citozin (C) mindig a guaninnal (G), az adenin (A) a timinnel (T) kapcsolódik, ezek alkotják a kettős hélixet, azaz a DNS-molekulát. A bázisok határozzák meg, milyen aminosavat kódol egy bizonyos DNS-szál, azaz milyen fehérje jön létre.
A kutatócsoport által X-nek és Y-nak elnevezett új mesterséges bázisok még nem kódolnak egyetlen aminosavat sem, de elvben lehetséges ez. Ebben a korai szakaszban még nem tudni, hogy ezek az új fehérjék üresek vagy jelentőséggel bírók lesznek - írták a kutatók tanulmányukban. Romesberg és kutatócsoportja az 1990-es évek vége óta dolgozik azon, hogy olyan molekulapárokat találjanak, amelyek új működő DNS-bázisokként szolgálhatnak, és korábban nem létező fehérjék és más organizmusok alapjául szolgálhatnak.
A szintetikus biológia terén folyó kutatások aggodalmakat keltenek amiatt, hogy tudósok olyan élőlényeket állítanak elő, amelyeknek laboratóriumból kikerülve nincs természetes ellenségük, és semmi nem képes megállítani terjedésüket. A jelenlegi kísérletben sikerült ezt lehetetlenné tenni. Az új bázisok nem találhatók meg természetes környezetben, és ha az ember által előállított DNS-t tartalmazó organizmus kikerülne a laboratóriumból, életképtelen lenne, nem tudna megfertőzni más élőlényt - írták a kutatók.
Eddig a DNS szintetikus előállítását végző tudósok ugyanazokat a molekulákat - bázisokat - használták, amelyek a természetben találhatók. Floyd Romesberg kutatócsoportja azonban a kaliforniai La Jollában lévő kutatóintézetben két új bázist hozott létre mesterségesen. Ezeket behelyezték egy egysejtű élőlénybe, és azt észlelték, hogy a mesterséges bázisok a természetes DNS-hez hasonlóan képesek megkétszereződni, csak sokkal lassabban.
A Nature tudományos folyóirat honlapján közzétett közleményükben a szakemberek leírták, hogy egy olyan élőlényt kaptak, az E.coli baktériumot, amely 15 óra alatt képes mintegy 24-szer megkétszereződni. A szintetikus biológia terén végzett kutatások új antibiotikumok és más gyógyszerek, vakcinák létrehozását, valamint a nanotechnológiai fejlesztéseket segíthetik elő. "Sikerült megnövelnünk egy élő sejt DNS-ében tárolható információt" - foglalta össze eredményeiket a tanulmány vezetője, Floyd Romesberg a kaliforniai Scripps Kutató Intézet kémiai biológusa, hozzátéve, hogy mindezek mellett még számos lépcsőfokot kell megmászniuk, mire eljutnak arra a szintre, amin sejtjeik mesterséges proteineket termelnek.
A dezoxiribonukleinsav (DNS) a nukleinsavak csoportjába tartozó összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában, ez az az örökítőanyag, amely nélkülözhetetlen a fajfenntartásban. A DNS szerkezete lehetővé teszi az információ stabil tárolását, pontos megkettőződését (DNS-szintézis) és utódokba való átadását. A DNS bázispár - a nukleinsavak külön szálainak egy-egy bázisa, amelyek összekapcsolódnak egymással. A DNS-ben a citozin (C) mindig a guaninnal (G), az adenin (A) a timinnel (T) kapcsolódik, ezek alkotják a kettős hélixet, azaz a DNS-molekulát. A bázisok határozzák meg, milyen aminosavat kódol egy bizonyos DNS-szál, azaz milyen fehérje jön létre.
A kutatócsoport által X-nek és Y-nak elnevezett új mesterséges bázisok még nem kódolnak egyetlen aminosavat sem, de elvben lehetséges ez. Ebben a korai szakaszban még nem tudni, hogy ezek az új fehérjék üresek vagy jelentőséggel bírók lesznek - írták a kutatók tanulmányukban. Romesberg és kutatócsoportja az 1990-es évek vége óta dolgozik azon, hogy olyan molekulapárokat találjanak, amelyek új működő DNS-bázisokként szolgálhatnak, és korábban nem létező fehérjék és más organizmusok alapjául szolgálhatnak.
A szintetikus biológia terén folyó kutatások aggodalmakat keltenek amiatt, hogy tudósok olyan élőlényeket állítanak elő, amelyeknek laboratóriumból kikerülve nincs természetes ellenségük, és semmi nem képes megállítani terjedésüket. A jelenlegi kísérletben sikerült ezt lehetetlenné tenni. Az új bázisok nem találhatók meg természetes környezetben, és ha az ember által előállított DNS-t tartalmazó organizmus kikerülne a laboratóriumból, életképtelen lenne, nem tudna megfertőzni más élőlényt - írták a kutatók.
