Kutatók szerint a jegesmedvék meglepően későn, az utóbbi 500 ezer évben váltak el a barna medvéktől. Korábbi vizsgálatok szerint az elválás a 600 ezer – 5 millió évvel ezelőtti tartományban ment végbe.
A Cell folyóiratban megjelent új tanulmány 79 grönlandi jegesmedve teljes magi genomját hasonlítja össze 10 barna medvéével különféle területekről: Svédországból, Finnországból, Montanából, és Alaszka három szigetéről (Admiralty, Baranof és Chichagof).
Kiderült, hogy a két faj a 479 – 343 ezer évvel ezelőtti időszakban vált el egymástól, ami a jegesmedvét jóval „fiatalabbá” teszi, mint eddig hitték – mondja Rasmus Nielsen, a Kaliforniai Egyetem kutatója.
Az elválás idejének megállapításához összehasonlították ama DNS-szegmensek hosszát, melyeken a két medvefaj osztozik. A szekvenciák összetöredeznek és lerövidülnek, ahogy az adott faj szaporodik és fejlődik, így a hosszabb szegmensek jóval frissebb elválásra utalnak. A használt technika figyelembe veszi a populációs hanyatlások genetikai hatásait (úgynevezett palacknyak-effektus) is, amelyek két populáció elválása után jelentkezhetnek.
„Ha a populációs méret csökken, de azt nem tápláljuk be a modellbe, akkor olybá tűnhet, hogy a két populáció sokkal jobban eltér egymástól, mint a való életben” – mondja Nielsen.
Az elválás időzítése egybeesik egy meleg interglaciális periódussal, amikor a barna medvék lakókörzete északi irányba tolódhatott, és magasabb földrajzi szélességeket hódítottak meg. Amikor a hideg éghajlat ismét beköszöntött, a medvéket elvághatta korábbi élőhelyüktől, és arra kényszerülhettek, hogy adaptálódjanak az új feltételekhez. A relatíve nem régi elválás megmagyarázhatja, hogyan tud a két faj kereszteződni, és termékeny hibrideket produkálni.
Charlotte Lindqvist, a Buffalói Egyetem kutatója korábban úgy becsülte, hogy a jegesmedvék 4-5 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. „Modellünk valószínűleg túl egyszerű volt” – magyarázza. Ugyanakkor szkeptikus azt illetően, hogy az elválás ilyen későn ment volna vége, ahogy az új tanulmány sugallja. „Ez a becslés talán jobb modelleken alapszik, de még mindig sok benne a feltételezés.” – teszi hozzá.
A jegesmedvék tengeri emlősökre - főleg gyűrűs- és szakállas fókákra - alapuló, magas zsírtartalmú táplálkozást folytatnak. Nielsen és csapata kiderítette, hogy eme táplálkozási módhoz kevesebb, mint 20 ezer 500 generáció alatt adaptálódtak, ami precedens nélküli gyors evolúció.
A jegesmedve-genom vizsgálata során változásokat találtak a kardiovaszkuláris funkció, a lipid anyagcsere és a szívfejlődést érintő génekben. A tanulmány által kiszúrt gének megmagyarázhatják, hogyan tudott a medvefaj adaptálódni a magas zsírtartalmú étkezéshez, és egyben elkerülni a kardiovaszkuláris betegségeket és a zsíros plakkok kialakulását ereiben, melyek az embereket ilyen diéta esetén érintik. A gének betekintést engedhetnek abba is, hogyan lehet az embereket megvédeni a magas zsírtartalmú étkezés káros hatásaitól. A klímaváltozás megemelte a jegesmedvék stresszhormonszintjétA szárazon vadásznak a jégről kiszorult jegesmedvékÉlőben követhetőek a Hudson-öböl jegesmedvéi
A Cell folyóiratban megjelent új tanulmány 79 grönlandi jegesmedve teljes magi genomját hasonlítja össze 10 barna medvéével különféle területekről: Svédországból, Finnországból, Montanából, és Alaszka három szigetéről (Admiralty, Baranof és Chichagof).
Kiderült, hogy a két faj a 479 – 343 ezer évvel ezelőtti időszakban vált el egymástól, ami a jegesmedvét jóval „fiatalabbá” teszi, mint eddig hitték – mondja Rasmus Nielsen, a Kaliforniai Egyetem kutatója.
Az elválás idejének megállapításához összehasonlították ama DNS-szegmensek hosszát, melyeken a két medvefaj osztozik. A szekvenciák összetöredeznek és lerövidülnek, ahogy az adott faj szaporodik és fejlődik, így a hosszabb szegmensek jóval frissebb elválásra utalnak. A használt technika figyelembe veszi a populációs hanyatlások genetikai hatásait (úgynevezett palacknyak-effektus) is, amelyek két populáció elválása után jelentkezhetnek.
„Ha a populációs méret csökken, de azt nem tápláljuk be a modellbe, akkor olybá tűnhet, hogy a két populáció sokkal jobban eltér egymástól, mint a való életben” – mondja Nielsen.
Az elválás időzítése egybeesik egy meleg interglaciális periódussal, amikor a barna medvék lakókörzete északi irányba tolódhatott, és magasabb földrajzi szélességeket hódítottak meg. Amikor a hideg éghajlat ismét beköszöntött, a medvéket elvághatta korábbi élőhelyüktől, és arra kényszerülhettek, hogy adaptálódjanak az új feltételekhez. A relatíve nem régi elválás megmagyarázhatja, hogyan tud a két faj kereszteződni, és termékeny hibrideket produkálni.
Charlotte Lindqvist, a Buffalói Egyetem kutatója korábban úgy becsülte, hogy a jegesmedvék 4-5 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. „Modellünk valószínűleg túl egyszerű volt” – magyarázza. Ugyanakkor szkeptikus azt illetően, hogy az elválás ilyen későn ment volna vége, ahogy az új tanulmány sugallja. „Ez a becslés talán jobb modelleken alapszik, de még mindig sok benne a feltételezés.” – teszi hozzá.
A jegesmedvék tengeri emlősökre - főleg gyűrűs- és szakállas fókákra - alapuló, magas zsírtartalmú táplálkozást folytatnak. Nielsen és csapata kiderítette, hogy eme táplálkozási módhoz kevesebb, mint 20 ezer 500 generáció alatt adaptálódtak, ami precedens nélküli gyors evolúció.
A jegesmedve-genom vizsgálata során változásokat találtak a kardiovaszkuláris funkció, a lipid anyagcsere és a szívfejlődést érintő génekben. A tanulmány által kiszúrt gének megmagyarázhatják, hogyan tudott a medvefaj adaptálódni a magas zsírtartalmú étkezéshez, és egyben elkerülni a kardiovaszkuláris betegségeket és a zsíros plakkok kialakulását ereiben, melyek az embereket ilyen diéta esetén érintik. A gének betekintést engedhetnek abba is, hogyan lehet az embereket megvédeni a magas zsírtartalmú étkezés káros hatásaitól. A klímaváltozás megemelte a jegesmedvék stresszhormonszintjétA szárazon vadásznak a jégről kiszorult jegesmedvékÉlőben követhetőek a Hudson-öböl jegesmedvéi
