Ősi DNS-sel végzett új tanulmány azt mutatja, hogy a norvégiai vagy közönséges lemming története egyedülálló.
A Fennoskandiában (Finnország, Skandináv-félsziget, Karélia és a Kola-félsziget) élő egyéb emlősökkel ellentétben a lemming a sarkvidéki régióban, a világ többi részétől óriási jégtakarókkal elszigetelve élhette túl a legutóbbi jégkorszakot. Erre a következtetésre jutott egy kutatócsapat, mely tanulmányát a Molecular Ecology folyóiratban tette közzé.
A közönséges lemming ikonikus kisemlős, mely egyedülállóan csak Fennoskandia hegyi tundráján található meg. A populációs méretének drámai fluktuációjáról ismert lemming kulcsfontosságú faj a hegyi tundraökoszisztémában. Eredete azonban mostanáig homályba burkolózott.
22 ezer évvel ezelőtt Fennoskandiát vaskos jégtakaró fedte. A régió állat- és növényvilágának eredetét ennélfogva a jégtakarótól délre vagy keletre élő populációkra vezették vissza, amelyek feltehetőleg a jég elolvadásával kolonizálták Fennoskandiát. A Svéd Természettudományi Múzeum szakemberei vezette kutatás ennek tudatában azt vizsgálta meg, hova vezethető vissza a lemming származása a legutóbbi jégkorszak végén. Ennek elvégzéséhez a jégkorszak idején a jégtakaró környékén élt populációkból kinyert ősi DNS-t vizsgálták meg.
„Kiderült, annak ellenére, hogy a jégtakarót övező populációk szoros rokoni kapcsolatban álltak napjaink kisemlősével, egyiküknél sincsen olyan fokú hasonlóság, hogy a norvégiai lemming közvetlen őse lehessen” – magyarázza Love Dalén, a múzeum szakembere.
Eme populációk mint lehetséges források kizárásával arra a következtetésre jutottak, az egyetlen magyarázat, ha a norvégiai lemming olyan populáció leszármazottja, amely lokálisan, valahol Fennoskandiában élte túl a legutóbbi jegesedési periódust. Egyelőre nem tudják pontosan, hol maradhatott életben a populáció, de a valószínű jelöltek a part menti területek vagy a jégtakaróból kitüremkedő hegyvidéki fennsíkok.
A közönséges lemming ikonikus kisemlős, mely egyedülállóan csak Fennoskandia hegyi tundráján található meg. A populációs méretének drámai fluktuációjáról ismert lemming kulcsfontosságú faj a hegyi tundraökoszisztémában. Eredete azonban mostanáig homályba burkolózott.
22 ezer évvel ezelőtt Fennoskandiát vaskos jégtakaró fedte. A régió állat- és növényvilágának eredetét ennélfogva a jégtakarótól délre vagy keletre élő populációkra vezették vissza, amelyek feltehetőleg a jég elolvadásával kolonizálták Fennoskandiát. A Svéd Természettudományi Múzeum szakemberei vezette kutatás ennek tudatában azt vizsgálta meg, hova vezethető vissza a lemming származása a legutóbbi jégkorszak végén. Ennek elvégzéséhez a jégkorszak idején a jégtakaró környékén élt populációkból kinyert ősi DNS-t vizsgálták meg.
„Kiderült, annak ellenére, hogy a jégtakarót övező populációk szoros rokoni kapcsolatban álltak napjaink kisemlősével, egyiküknél sincsen olyan fokú hasonlóság, hogy a norvégiai lemming közvetlen őse lehessen” – magyarázza Love Dalén, a múzeum szakembere.
Eme populációk mint lehetséges források kizárásával arra a következtetésre jutottak, az egyetlen magyarázat, ha a norvégiai lemming olyan populáció leszármazottja, amely lokálisan, valahol Fennoskandiában élte túl a legutóbbi jegesedési periódust. Egyelőre nem tudják pontosan, hol maradhatott életben a populáció, de a valószínű jelöltek a part menti területek vagy a jégtakaróból kitüremkedő hegyvidéki fennsíkok.
Tags
hírek