A nemzetközi versenyben önkéntesekkel épülő Puli Space projektet a szervezők annyira komoly esélyesnek tarják, hogy az idén nyáron Budapesten tartják a mezőny seregszemléjét. Noha három évtizede nem járt ember a Holdon, és manapság a legmerészebb kínai és indiai űrvíziók is legfeljebb az amerikai holdra szállások megismétlésének gondolatáig merészkednek, nem igaz, hogy a Föld körül keringő égitest jobb megismerése ne mozgatná meg az emberi fantáziát.
Erre építve, az X Prize Foundation nonprofit szervezet indított egy versenyt, ami lassan a végkifejletéhez ér. A még 2007-ben meghirdetett programjában mára elég közel került ahhoz, hogy kibérelje a világ vezető médiafelületeit annak bejelentésével, hogy privát holdkutatási programot hozott tető alá. A Google Lunar X Prize (GLXP) néven meghirdetett verseny lényege ugyanis éppen egy civil Hold-misszió lebonyolítása. A versenyre nevező projektcsapatoknak költségvetésük legalább 90 százalékát magántőkés támogatásból kell összeszedniük, és civilben – azaz nem állami projekt keretében – kell a járműveikkel eljutniuk a Holdra, ahol előre dedikált feladatokat kell tudniuk elvégezni.
Ilyen előírás például az, hogy a saját tervezésű holdjárónak a landolás után saját erejéből meg kell tennie legalább 500 métert, és közben minimum 1 gigabájtnyi adatot (fotó, videó) kell begyűjtenie, amit a földi központba kell tudni továbbítaniuk. Amelyik csapat erre elsőként lesz képes a 2015. december 31-i végső határidő előtt, 20 millió dollárt nyer. Az ezüstös hely 5 milliót ér.
Beugatnak a magyarok
Jelenleg még 18 csapat van versenyben (az indulásnál 33-an voltak, több amerikai, de izraeli, román és magyar csapat is), de a pillanatnyi státusukról legfeljebb homályos közleményeket és videókat publikálnak, azt, hogy pontosan ki hányadán áll, még Pacher Tibor, a Puli Space Technologies csapatfőnöke sem tudja.
„Az a megérzésünk, hogy jól állunk, és hogy a mezőny első felébe rangsorolhatnánk magukat. Egyértelművé vált, hogy egy másik csapattal tesszük meg az utat a Holdig, és az, hogy jelenleg inkább már erre a „taxira” várunk, mindenképpen jó jel” – magyarázta Pacher Tibor. Van olyan csapat is ugyanis, amely maga indítja a hordozórakétát is, a Puli nem ilyen, hanem taxival megy. Szerinte az, hogy az X Prize Foundation számol a verseny végén is a Pulival, abból is látszik, hogy a mezőny következő találkozóját június elején, Budapesten tartják.
A júniusi team summit-nek, melyre minden csapat hivatalos, a Magyar Tudományos Akadémia ad otthont. A megállapodást februárban aláíró David Locke, a projekt egyik főszervezője ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy az MTA-nál méltóbb helyszínt elképzelni sem tudnának a rendezvényhez.
A magyar holdjáró építésén zömmel önkéntesek dolgoznak, sokan közülük még egyetemisták. A mintegy 35 fős csapatot irányító Pacheren kívül egyetlen fizetett alkalmazottja van a munkálatoknak. A többiek agya, kreativitása, ötletei és építési gyakorlata „ingyen van”, így a munkálatok zömmel a pénzkereső munkavégzés, illetve egyetem utánra, no meg a hétvégekre koncentrálódnak.
Ha több pénzünk volna, hamarabb elkészülnénk, mert több munkaórát tudnánk megfizetni – árulja el Pacher Tibor. Sokat nyerhetnének azzal, ha többen is hivatásszerűen végezhetnék a projekten szükséges munkát, mert akkor a hatékonyságot is növelhetnék, de a projekt vezetője most már a költségvetés miatt aggódik kevésbé. Megítélése szerint a 20 millió dolláros első díj annak tükrében reális, hogy a Puli Space büdzséjébe 2015 végéig összesen 16 milliót kell tudni betenni, hogy végig versenyben maradhassanak. Ennek nagy része az útiköltségre megy majd.
A programozók, gépészek, villamosmérnökök és dizájnerek munkájából létrehozott rovernek (holdjáró) most két prototípusa is van, de nem csak emiatt gondolja Pacher Tibor úgy, hogy a finisre jól fordulhatnak. Tavaly az év elején Marokkóban egy sivatagi tesztprogramban vettek részt, decemberben pedig a Hawaii szigetén végzett Hold-szimulációs gyakorlatok olyan jól sikerültek, hogy még azt is a programba tudták illeszteni, hogy a két prototípus (az I2.0 és az I2.5) egymás mellett, „szinkronban” másszák meg az előttük lévő akadályokat, és munka közben egymást fotózzák.
A nemzetközi holdversenyre nevezett rover mindkét szimulációjának fontos része volt, hogy a járművel a csapat mérnökei – műholdas kapcsolaton keresztül – Budapestről, a városházán berendezett Küldetésirányító Központból irányították.
„Marokkóban teszteltük először nagy távolságról az irányítási folyamatokat, amit a decemberi, hawaii szimuláció során tovább tökéletesítettünk. Lezongoráztuk az útvonaltervezést, a meghatározott terepen az útjelzők felismerésével bejártuk az előre lekottázott terepet, panorámaképeket készítettünk és küldtünk Budapestre, miközben mindezt a holdbélihez nagyon hasonló, vulkáni porban teljesítettük. Annak igazolása egyértelműen megtörtént, hogy a koncepciónk működőképes” – summázta a csapat irányítója.
Néhány kisebb problémától eltekintve így az mindenképpen jó jelzésnek tűnik, hogy a magyar holdjárók stramm szerkezetnek bizonyultak: Marokkóban ötször is teljesítették vele a versenytávot mindenféle karbantartási igény jelentkezése nélkül. A hawaii túra is hasonlóan sikerült.
A győztesnek járó 20 millió dolláron és azon túl, hogy az alkotók beírják magukat az emberiség fejlődéstörténetébe, Pacher szerint az sem elhanyagolható cél, hogy ha a projekt sikeres, belépő váltható vele az űrszektorba. „Ha képesek vagyunk megépíteni és sikeresen működtetni egy ilyen holdjárót, akkor szinte bármilyen űreszközt is tudunk készíteni” – állítja. Szerinte ennyire leegyszerűsíthető a kérdés, hogy mi lesz a verseny után.
Jelenleg a jármű egy spártai kialakítású robotjármű, amiből sosem lesz sorozatgyártás. Az azonban már látómezőbe került, hogy kis szériában, egyedileg továbbfejlesztve és specializálva használni lehetne a járművet olyan területeken, ahol a jelen szupersztárjainak számító drónok nem férnek hozzá helyszínhez. Barlangokban, illetve katasztrófák, törmelékes, nehezen megközelíthető területeken a rover univerzális, praktikus – és főként olcsó – megoldás lehet majd a mentőegységeknek, kutatóknak. Egy-két műszerrel minden további fejlesztés nélkül felvértezhető lenne a Holdra készülő konstrukció, „már csak le kell gyártani.
Három amerikai csapatnak is van szerződése a NASA-val, az amerikai űrközpont több tenderen is igénybe vesz a magánszektortól különböző szolgáltatásokat. A három, Moon 2.0-ra nevezett csapat a holdi adatszolgáltatási projektben kapott támogatást, és ha valóban eljutnak majd a Holdra, összességében akár 10 millió dollárral is könnyebb lehet a költségvetésük. A Puli Space számára ilyen csapok nem nyíltak meg az évek során, de a fejlesztések melléktermékeként találtak az anyagban is, a programozásban is néhány „továbbgondolásra érdemes” megoldást. És ha termékszinten ebből még nem is készült el semmi, a GLXP után könnyen meglehet, hogy erre is sor kerül.
Kilövéshez felkészülni
Az egyik versenytársnál vesznek maguknak egy helyet a hordozórakéta leszállóegységében, de hogy kivel taxiznak, azt a csapatvezető nem árulja el. Csak annyit, hogy két riválissal is tárgyalnak, és az egyikkel már a műszaki paraméterek összefésülhetősége is képbe került. A GLXP versenykiírásban 2015. december 31. a feladat végrehajtásának céldátuma. Pacher szerint akik most is versenyben vannak, az idei év közepétől valószínűleg már a végső építési stádiumba lépnek, és egyre inkább a kilövés körüli munkálatokra, illetve a sikeres expedíció megkezdésének pontos dátumának meghatározásával foglalkoznak majd.
A Pulinál jelenleg a földi körülményekre épített prototípusok átalakítása zajlik. Készül a rover holdképes verziója, ami az anyagkiválasztásokon túl néhány kisebb módosítást is tartalmaz az eddigi felépítményhez képest. Pacher Tibor meggyőződése, hogy a gyártás, a szerelés és a finomhangolás az idén befejeződik.
