Csütörtök délelőtt történt meg velem az eset, amin a mai napig nem tudom túltenni magam. Pedig ma már hétfő van. Volt egy húszezres, meg egy tízezres bankjegyem. Az élet úgy adta, hogy szükségem lett volna harminc darab ezerforintosra, hogy miért ez az ügy szempontjából lényegtelen.

A feladat egyszerű pénzváltási tranzakciónak tűnik, amit magam is sűrűn gyakorlok a multik előtt parkoló „bevásárló szekerek” indítása kapcsán. Nosza, elsétáltam a belvárosi „K” bankba. Az egész dologra tíz percet szántam a zsúfolt délelőttömből. A sorszámadó automatánál még nem sejtettem semmit, hogy milyen görcsös fába vágtam az életlen fejszémet. A bank előcsarnokában a „recepciós úr” készségesnek mutatkozott. A hívószámom a 6203 lett. Egy csapóajtón kezemben a cetlivel beléptem a szentélybe, melynek belső tere vetekedett a jáki templom méreteivel. A sarokba húzódva vártam türelmesen a soromra. Egy nyugdíjas bácsival együtt, ketten alkottuk a várakozók népes tömegét. A banki dolgozók száma a pénztárost is beleszámítva hat főre rúgott. Épp a napi közép árfolyamot vizslattam a falra függesztett táblán, amikor hozzám lépett a biztonsági őr.

- Megkérném, kedves uram, hogy biztonsági okokból vegye le a sapkáját!
 
A Pólus Média partnere!
A kritikus oldal!
Nem ellenkeztem, bár azt nem értettem, mitől lesz nagyobb biztonságban a bank, ha borzos séróm meglátja a napvilágot.

Jó húsz perc múlva kerültem sorra. Leültem a pult előtti székre, és udvariasan előadtam jövetelem okát. A középkorú hölgy bólintott, és rezignáltan kérte a következőket:

- Személyi igazolvány, lakcímkártya, adókártya.

Óvatosan néztem körbe. Vajon melyik biztonsági kamera végén ülhet Sebestyén Balázs.

Biztos voltam abban, hogy a következő „kandikamerás” műsorában én leszek a nyitókép.

- Sajnos, nincs nálam egyik sem. Én csak váltani jöttem. – mentegetőztem.

- A nevét csak tudja… Elárultam. Rövid futam a billentyűkön.

- Aha, megvan! Önnek volt nálunk hitele.

- Ühüm – dünnyögtem. Valóban volt egy nagyszerű svájci frankos hitelem, amit soha nem fogok elfelejteni. Ezután már csak egy nyomtatványt kellett kitölteni két példányban, amit készségesen aláírtam. Az arcom sokat mondó lehetett, mert kérdés nélkül jött a válasz.

- Tudja, a terrorizmus elleni védelem miatt kell ezt csinálni.

Hát, kedves bank, és nagyra becsült illetékesek. Ha én terrorista lennék, bemennék a „paraszt boltba”, vennék műtrágyát, majd a megyei könyvtárból kikölcsönözném a Bombakészítés kezdő nacionalistáknak című bestsellert.

Vennék a benzinkúton 95-ös oktánszámú benzin, amit bodzaszörpös üvegekbe palackoznék, és a lyukas zoknijaimból ügyes kis kanócokat faragnék a flaskák szájára.

Vagy vennék apróhirdetés útján 11 kilós propán-bután gázpalackot, meg négy kiló vasszeget.

Bármelyik variáció kijönne a váltópénzként emlegetett harmincezerből.

Ja, és sehol nem kérnék a személyes irataimat.

Dalnoky (diszpolgar.hu)