Jobb, ha megkérdőjelezünk bizonyos klasszikus karrier tanácsokat a saját sikerünk érdekében.
Kristi Hedges karrier-tanácsadó és coach a Forbes magazinnak készített szakértői cikkében arról ír, melyek azok a katasztrofális és káros karriertanácsok, melyek a dolgozók nagy részének a tudatában mind a mai napig követendő példaként élnek.
Sokan karrierjük alakulását hajlamosak ezeknek a féligazságokon alapuló "tanácsoknak" a mentén alakítani. A szakértő saját bevallása szerint a legjobb döntéseket akkor hozta, amikor elkerülte, vagy meg merte kérdőjelezni ezeket a jól ismert mantrákat.
Íme, az 5 legkárosabb karrier tanács:
1. hiba: Várjunk, ameddig meg nem találjuk a tökéletes munkát!
Ezt a tanácsot leginkább az első munkahelyet keresőknek, illetve azoknak szokták adni, akik nem érzik jól magukat jelenlegi munkahelyükön és váltani szeretnének. A "tökéletesre" való vágyódás mögött az a természetes emberi érzés áll, hogy nem szeretünk lehorgonyozni egy közepes megoldásnál, illetve rettegünk attól, hogy rossz döntést hozunk.
Tudomásul kell azonban vennünk, hogy ha a "tökéletesre" várunk, rengeteg jó lehetőségtől eshetünk el. Ha felbukkan egy munkalehetőség, amellyel kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, írjuk össze a negatívumokat és a pozitívumokat. Kérjük ki minél több olyan ember tanácsát, aki már jelenleg is a cégnél dolgozik, majd mérlegeljünk.
Ne feledjük, hogy a legrosszabb esetben, ha végül mégsem szeretjük a munkát, még mindig ott a lehetőség a váltásra. A szakértő szerint érdemes azt is átgondolni, hogy mit értünk "rossz" munkahely alatt. Jó időzítéssel a legkaotikusabb szervezetben adódhatnak ugyanis a legnagyobb lehetőségek az egyéni kibontakozásra és sikerekre.
2. hiba: Mindig maradjunk legalább 2 évig egy munkahelyen!
A stabilitás és egy céghez való hosszú távú hűség kétségtelenül jól mutat az önéletrajzban, a minimum két év munkaidő szabálya azonban nem lehet indok arra, hogy egy kellemetlen környezetben ragadjunk, vagy egy hirtelen jött kiváló lehetőséget elutasítunk.
Vizsgáljuk meg minden esetben, hogy milyen átfogó üzenetet közvetít összességében az önéletrajzunk, és ez alapján hozzuk meg a döntést. Ha korábbi munkahelyeinken hosszabb időt töltöttünk, egy-egy rövidebb munkaviszony nem fogja lerombolni presztízsünket.
Vegyük azonban figyelembe, hogy az interjúztató számára vészjeleket küld, ha azt látja, hogy a jelölt meglehetősen gyors időközönként váltja a cégeket. Készüljünk pozitív történettel arra, ha meg kell magyaráznunk a 2 évnél rövidebb munkaviszonyokat, ellenkező esetben ugyanis az interjúztató könnyen arra következtethet, hogy a hirtelen távozás mögött súlyos nézeteltérések álltak.
3. hiba: Törekedjünk arra, hogy a főnökkel megkedveltessük magunkat!
Ez a tanács már korán beleivódik a legtöbb munkavállaló tudatába, a főnökkel való jó viszonyban látják ugyanis a stabil munkaviszony és az előléptetés zálogát. Természetesen a feletteseinkkel való jó viszony elengedhetetlen, ugyanakkor, ha folyamatosan meg akarunk felelni a főnökünknek, és cselekedeteinket az mozgatja, hogy hogyan járhatnánk a kedvében, hosszú távon elvágjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől.
Ha legfontosabb célunk a normáknak való megfelelés, nem fogjuk beleadni munkánkba azt az egyedi látásmódot és kreatív gondolkodást, amelyért végső soron felvettek minket.
A Forbes szakértője szerint tipikus, amikor felsővezetők panaszkodnak arra, hogy a középvezetőiktől nem jönnek eredeti ötletek és gondolatok. A főnökkel való minden áron való jó viszony egy idő után így válik az előléptetés akadályává. Tegyük azt, amit szakmailag a legjobbnak tartunk, így tudjuk megmutatni valódi értékünket.
4. hiba: A jó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét!
A klasszikus felfogás szerint karrierünk során a vállalati ranglétra alján kezdünk, majd munkánk eredményeképpen lassan feljebb és feljebb kapaszkodunk. Az elismerés, az előléptetés, a siker és a több önállóság jelzi, hogy jó úton haladunk karrier szempontból. A szakértő szerint azonban az élet nem ilyen kiszámítható.
Kristi Hedges felidézi, hogy 27 évesen alapított először saját céget és hálás, hogy még fiatalon vágott bele, később ugyanis már valószínűleg túl kockázatkerülő lett volna ahhoz, hogy megpróbálja. A szakértő szerint sokak karrierjét kockázatos, ambiciózus projektek vállalása indította be. Mark Zuckerberg vagy a Szilikon-völgy ünnepelt sztárjai mind annak köszönhetik sikerüket, hogy mertek az átlagtól eltérő módon gondolkodni a karrierről.
5. hiba: A munkánk önmagáért beszél
Ezt a tanácsot az előbbivel általában együtt emlegetik, mindkettő mögött az a meggyőződés áll, hogy a jó munka kifizetődik. A szakértő szerint ez azonban nem igaz, a jó munka ugyanis általában önmagában nem elég. Ugyanis az emberek elfoglaltak és egyre kevesebb figyelem jut egymás munkájának megismerésére és elismerésére. Ha nem hívjuk fel a figyelmet szóban is arra, hogy jó munkát végeztünk, tevékenységünk könnyen észrevétlen maradhat a vállalaton belül.
Az önreklámot senki sem szereti, mert őszintétlennek és kínosnak tűnhet, ám meg kell tanulnunk burkoltan és diplomatikusan beszélni a sikereinkről.
Így tehát ha legközelebb valaki megkérdezi, min dolgozunk jelenleg vagy mi történt velünk mostanában, nyugodtan hozzuk fel azokat az eredményeket, amelyekre a legbüszkébbek vagyunk. Legyenek előre átgondolt rövid történeteink, egy kis tudatossággal nagyon sokat tehetünk azért, hogy az értékeinket mások is megismerjék.
Kristi Hedges karrier-tanácsadó és coach a Forbes magazinnak készített szakértői cikkében arról ír, melyek azok a katasztrofális és káros karriertanácsok, melyek a dolgozók nagy részének a tudatában mind a mai napig követendő példaként élnek.
Sokan karrierjük alakulását hajlamosak ezeknek a féligazságokon alapuló "tanácsoknak" a mentén alakítani. A szakértő saját bevallása szerint a legjobb döntéseket akkor hozta, amikor elkerülte, vagy meg merte kérdőjelezni ezeket a jól ismert mantrákat.
Íme, az 5 legkárosabb karrier tanács:
1. hiba: Várjunk, ameddig meg nem találjuk a tökéletes munkát!
Ezt a tanácsot leginkább az első munkahelyet keresőknek, illetve azoknak szokták adni, akik nem érzik jól magukat jelenlegi munkahelyükön és váltani szeretnének. A "tökéletesre" való vágyódás mögött az a természetes emberi érzés áll, hogy nem szeretünk lehorgonyozni egy közepes megoldásnál, illetve rettegünk attól, hogy rossz döntést hozunk.
Tudomásul kell azonban vennünk, hogy ha a "tökéletesre" várunk, rengeteg jó lehetőségtől eshetünk el. Ha felbukkan egy munkalehetőség, amellyel kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, írjuk össze a negatívumokat és a pozitívumokat. Kérjük ki minél több olyan ember tanácsát, aki már jelenleg is a cégnél dolgozik, majd mérlegeljünk.
Ne feledjük, hogy a legrosszabb esetben, ha végül mégsem szeretjük a munkát, még mindig ott a lehetőség a váltásra. A szakértő szerint érdemes azt is átgondolni, hogy mit értünk "rossz" munkahely alatt. Jó időzítéssel a legkaotikusabb szervezetben adódhatnak ugyanis a legnagyobb lehetőségek az egyéni kibontakozásra és sikerekre.
2. hiba: Mindig maradjunk legalább 2 évig egy munkahelyen!
A stabilitás és egy céghez való hosszú távú hűség kétségtelenül jól mutat az önéletrajzban, a minimum két év munkaidő szabálya azonban nem lehet indok arra, hogy egy kellemetlen környezetben ragadjunk, vagy egy hirtelen jött kiváló lehetőséget elutasítunk.
Vizsgáljuk meg minden esetben, hogy milyen átfogó üzenetet közvetít összességében az önéletrajzunk, és ez alapján hozzuk meg a döntést. Ha korábbi munkahelyeinken hosszabb időt töltöttünk, egy-egy rövidebb munkaviszony nem fogja lerombolni presztízsünket.
Vegyük azonban figyelembe, hogy az interjúztató számára vészjeleket küld, ha azt látja, hogy a jelölt meglehetősen gyors időközönként váltja a cégeket. Készüljünk pozitív történettel arra, ha meg kell magyaráznunk a 2 évnél rövidebb munkaviszonyokat, ellenkező esetben ugyanis az interjúztató könnyen arra következtethet, hogy a hirtelen távozás mögött súlyos nézeteltérések álltak.
3. hiba: Törekedjünk arra, hogy a főnökkel megkedveltessük magunkat!
Ez a tanács már korán beleivódik a legtöbb munkavállaló tudatába, a főnökkel való jó viszonyban látják ugyanis a stabil munkaviszony és az előléptetés zálogát. Természetesen a feletteseinkkel való jó viszony elengedhetetlen, ugyanakkor, ha folyamatosan meg akarunk felelni a főnökünknek, és cselekedeteinket az mozgatja, hogy hogyan járhatnánk a kedvében, hosszú távon elvágjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől.
Ha legfontosabb célunk a normáknak való megfelelés, nem fogjuk beleadni munkánkba azt az egyedi látásmódot és kreatív gondolkodást, amelyért végső soron felvettek minket.
A Forbes szakértője szerint tipikus, amikor felsővezetők panaszkodnak arra, hogy a középvezetőiktől nem jönnek eredeti ötletek és gondolatok. A főnökkel való minden áron való jó viszony egy idő után így válik az előléptetés akadályává. Tegyük azt, amit szakmailag a legjobbnak tartunk, így tudjuk megmutatni valódi értékünket.
4. hiba: A jó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét!
A klasszikus felfogás szerint karrierünk során a vállalati ranglétra alján kezdünk, majd munkánk eredményeképpen lassan feljebb és feljebb kapaszkodunk. Az elismerés, az előléptetés, a siker és a több önállóság jelzi, hogy jó úton haladunk karrier szempontból. A szakértő szerint azonban az élet nem ilyen kiszámítható.
Kristi Hedges felidézi, hogy 27 évesen alapított először saját céget és hálás, hogy még fiatalon vágott bele, később ugyanis már valószínűleg túl kockázatkerülő lett volna ahhoz, hogy megpróbálja. A szakértő szerint sokak karrierjét kockázatos, ambiciózus projektek vállalása indította be. Mark Zuckerberg vagy a Szilikon-völgy ünnepelt sztárjai mind annak köszönhetik sikerüket, hogy mertek az átlagtól eltérő módon gondolkodni a karrierről.
5. hiba: A munkánk önmagáért beszél
Ezt a tanácsot az előbbivel általában együtt emlegetik, mindkettő mögött az a meggyőződés áll, hogy a jó munka kifizetődik. A szakértő szerint ez azonban nem igaz, a jó munka ugyanis általában önmagában nem elég. Ugyanis az emberek elfoglaltak és egyre kevesebb figyelem jut egymás munkájának megismerésére és elismerésére. Ha nem hívjuk fel a figyelmet szóban is arra, hogy jó munkát végeztünk, tevékenységünk könnyen észrevétlen maradhat a vállalaton belül.
Az önreklámot senki sem szereti, mert őszintétlennek és kínosnak tűnhet, ám meg kell tanulnunk burkoltan és diplomatikusan beszélni a sikereinkről.
Így tehát ha legközelebb valaki megkérdezi, min dolgozunk jelenleg vagy mi történt velünk mostanában, nyugodtan hozzuk fel azokat az eredményeket, amelyekre a legbüszkébbek vagyunk. Legyenek előre átgondolt rövid történeteink, egy kis tudatossággal nagyon sokat tehetünk azért, hogy az értékeinket mások is megismerjék.
0 Megjegyzések