1. Kik voltak?
Az ókori népek feljegyzéseiben, Bécstől a Japán-tengerig, az összes lovas nomád népet szkítának nevezték, akik többnyire a Taurus és az Altáj hegységtől északra laktak. Mivel a kelták Ny-Európában, a germánok Skandináviában, a gótok ÉK-Európában, a szlávok az Ural nyugati felén, a Japánok a Koreai-félszigeten, a kínaiak Kínában és az indiaiak Indiában laktak, ezért kizárásos alapon az összes szkítának nevezett nép sokassága törökökre, hunokra és magyarokra szűkül le. Mivel a szkíták már csak hárman maradtak, ezért nem olyan nehéz megfejteni, hogy ki, kicsoda volt a történelemben. Amikor a török, türk és mongol népek elindultak Ázsiából, akkor már nem szkítáknak nevezték őket, hanem lovas nomádoknak. Ezért a szkíták megtisztelő neve hirtelen a hunok és a magyarok fején maradt. A magyarok nem a szkítáktól származnak! A székelyek nem a hunoktól származnak!
Mi vagyunk a szkíták!
2. A szkíták nyelve
A hunok, egyes nyelvészek szerint óiráni, mások szerint szaka, megint mások szerint magyar nyelven beszéltek. A magyaroknak maradt a magyar anyanyelv.
3. A szkíták írása
A török népek írása a türk rovás volt. A hunok a szaka rovást használták. A magyarok a székely-magyar rovásírást használták.
4. A szkíták társadalma
Nagy állattartó és földművelő népek voltak. Letelepedett, helyhez kötött életmódot folytattak. Városokat nem építettek csak fővárost, mely, mint kisváros különült el falvaiktól. Falvaik szerkezete, törzseik és életmódjuk szerint változott, különbözött. Ezek közül néhány ismert: tanya, szórványos település, szer, halmaz település, védett (karám) település, sűrűn lakott, szűktelkű, oldalhatáros beépítésű lakóházakkal tömött falu.
Népvándorláskor felkerekedtek, szekereiken és a kocsikon a legfontosabb értékeiket magukkal vittek. Vándorlásaik ideje alatt jurtokban laktak, mivel a sátornál kényelmesebb volt, és könnyen lehetett szállítani. Fő építőanyaguk volt a fa. Lakóházaikat díszítették, kapuikat faragták, palotáikat cifrázták.
Egynejűségben éltek, csak a királyoknál volt többnejűség, ezt is hatalmi és dinasztikus érdekek miatt lépték meg. A mindennapi munkamegosztástól eltekintve a férfiak és a nők egyenrangúak voltak. Honvédő háborúban, a megsemmisülés elkerülése érdekében, a nők lóháton, a férfiak fegyvereivel harcoltak. Apajogú társadalomban éltek. Könnyen, jólétben éltek, nem volt harag köztük. Szerették a pompát, élénk lelki, szellemi és nemi életük volt. A kézre került bűnözőt megölték, vagyonát szétosztották, családját idegen országba, rabszolgának értékesítették. Ez a szokás, évezredek alatt, egyfajta génszelekcióként működött, ezáltal a lakosság becsületes maradt. Ez a becsületesség a nagy élettér és a saját munka árán szerzett könnyű élet miatt elvárható volt. Azoknál a népeknél, melyek a városi életformát választották, a városban való boldogulás feltétele lett az ügyeskedés, helyezkedés. Ezáltal a városokban lakó népeknél növekedett a civilizáció és sorvadt a kultúra.
5. Halott kultusz
A vezetők, életük végén, halomsírokba (kurgán) temetkeztek. A kurgán régi neve: korhány. Jelentése: korhadásnak szánt fekvőhely. A sírkamra mérete és tartalma a halott rangjáról árulkodott. A királyok szobának berendezett gerendaházat kaptak nyughelyül. Velük temették kincseiket és fegyvereiket is. Túlvilági életük megkönnyítésére ételt és lovukat tették holttestük mellé. Vallási vezetőjük a sámán volt. Ő volt náluk a pap, a történész, és az írásoktató.
6. Művészetük
Előszeretettel használt motívumaik: párduc, szarvas, zerge, sas, madárfejek, griff, stb. Az altáji szkíta kultúra nyugatról érkezett. Az ázsiai népesség a nyugatról jövő szkítáktól vette át a kultúrát. Saját feljegyzéseik szerint a kínaiak a hunoktól tanulták az akupunktúrát, a nők sminkelését, stb. A fémművesség megjelenése előtt a kínai katonák nefrit páncélban harcoltak.
7. Gazdaság
A ló megszelídítése munkára fogása és tenyésztése őket dicséri. Legkorábbi tárgyi emléke Kr.e. 4000-re tehető. A legrégebben kitenyésztett lófajta a Turáni-alföldről származik, mai neve akhal-tekini. A száraz, füves puszták versenylova lett, versenytársa volt az arabok által később kitenyésztett arab telivér nevű sivatagi versenylónak. Sok más haszna mellett a nagy távolságok leküzdésének érdekében a lovat járműnek is használták. Ők találták fel a kengyelt, mely ugratáskor és nyilazáskor nélkülözhetetlen volt. A világ legnagyobb hosszmértéke a magyar mérföld. Egy magyar mérföld egyenlő 8362 méter, egyenlő 8,362 km. A küllős kereket szintén a szkíták találták fel a Kárpát-medencében, a rézkor idején. Készítése innen terjedt szét a nagyvilágban. A Kárpát-medencében háziasították a szarvasmarhát és a sertést. Innen származik az írásrendszer, a korongolt kerámia, a fémbányászat, fémművesség és a kengyel. A Kárpát-medence az őskőkortól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A termőföldek megmaradása érdekében (nagy temetők), itt találták fel az égetéses temetkezést (urnasíros), tőlünk vették át a kelták. A Kárpát-medence volt Európa és Ázsia legfontosabb benépesítője. Kultúrnövényeink saját fejlesztésűek voltak: csicseriborsó, rebarbara, cseresznye, meggy, alma, körte, szilva, sárgabarack. A borkészítés a Kaukázusban alakult ki, Örményország területén. A szkíta a bort tisztán itta, nem keverte vízzel. Ukrajna területén talált, legkorábbi szkíta pénzérmék a Kr.e. 7. századból való. Kereskedelmi partnereik voltak a sumérok, asszírok, görögök, gótok, kelták és kínaiak. A kínai selyemút hosszában éltek, és ezt kereskedelmük autópályájának használták. Gyakran tisztálkodtak, ők találták fel a szappant és a sátorral fedett gőzfürdőt. Időnként koponyáikat hosszúra torzították. A művészien kivitelezett bőrtetoválás is szokásuk volt.
8. Hadviselés
Haditechnikájuk a legfejlettebb volt, főleg a gyorsmozgású lovasságra támaszkodtak. Személyes fegyvereik az íves, kétkezes szabja, az egyenes kard stb. Személytelen fegyverük a rövid, lovassági visszacsapó íj. Az igényesebb darabok gazdagon díszített, szarulemez erősítésűek voltak, és két évig készültek. Legnagyobb hatótávolsága 800 méter volt. Erősek voltak a vérségi kapcsolatok. Törzsön belül a csapatok, a nemzetségek és a székek szerint álltak fel. Csata során a szövetséges népek tömbjétől elkülönülve harcoltak. Jellemző volt rájuk a háromhadúság. Külön voltak vallási és katonai vezetőjük. A bal és jobb szárnyat hadnagy vagy lófő, a közép főhadat király, nádor, bán, kende, vajda, gyula, stb. vezette.
A világ népei közül, egyedül a székelyek és a magyarok hordanak kétpengéjű bicskát a zsebükben. Készítését a svájciak, a Hunza völgyben maradt hunoktól lesték el. Nevéből is látszik, hogy a bicska, egy átlag 8 cm hosszú, kis tárgy, mely a bics, 1:10–ez kicsinyített változata. A bics, egy 80 cm hosszú, kétpengéjű, személyes fegyver, az Istenek fegyvere volt. A rézkor elején tömeggyártották, a vaskor elején tiltották be. Két végén megvastagodó, enyhén S görbületű, ábrázolásokon mindig a sámán kezében van. Kinyitott állapotban 180 cm hosszú 2, vagy 4 élű, két szabadságfokú, személyes kézifegyver. Többféleképpen lehetett használni:
Összecsukott állapotban sétabot
Egyik felénél fogva husang (hus-ang = húsra küldött, verőbot)
Középen fogva „rövidbot”
Egyik penge kinyitásával 130 cm hosszú, lóról használható 4 kezes pallos
Mindkét penge kinyitásával 180 cm-es „hosszú kardbot”
Ez a fegyver volt a csúcsa annak a harcművészeti ágnak (inkább törzs), mely mára feledésbe merült. Gyanús, hogy minden régi népnek saját küzdő sportja van, csak a legrégibb, legnagyobb területen élő magyaroknak nincs. Emlékét a zsebünk, és a legények által eljárt botos tánc őrzi.
Az ókori népek feljegyzéseiben, Bécstől a Japán-tengerig, az összes lovas nomád népet szkítának nevezték, akik többnyire a Taurus és az Altáj hegységtől északra laktak. Mivel a kelták Ny-Európában, a germánok Skandináviában, a gótok ÉK-Európában, a szlávok az Ural nyugati felén, a Japánok a Koreai-félszigeten, a kínaiak Kínában és az indiaiak Indiában laktak, ezért kizárásos alapon az összes szkítának nevezett nép sokassága törökökre, hunokra és magyarokra szűkül le. Mivel a szkíták már csak hárman maradtak, ezért nem olyan nehéz megfejteni, hogy ki, kicsoda volt a történelemben. Amikor a török, türk és mongol népek elindultak Ázsiából, akkor már nem szkítáknak nevezték őket, hanem lovas nomádoknak. Ezért a szkíták megtisztelő neve hirtelen a hunok és a magyarok fején maradt. A magyarok nem a szkítáktól származnak! A székelyek nem a hunoktól származnak!
Mi vagyunk a szkíták!
2. A szkíták nyelve
A hunok, egyes nyelvészek szerint óiráni, mások szerint szaka, megint mások szerint magyar nyelven beszéltek. A magyaroknak maradt a magyar anyanyelv.
3. A szkíták írása
A török népek írása a türk rovás volt. A hunok a szaka rovást használták. A magyarok a székely-magyar rovásírást használták.
4. A szkíták társadalma
Nagy állattartó és földművelő népek voltak. Letelepedett, helyhez kötött életmódot folytattak. Városokat nem építettek csak fővárost, mely, mint kisváros különült el falvaiktól. Falvaik szerkezete, törzseik és életmódjuk szerint változott, különbözött. Ezek közül néhány ismert: tanya, szórványos település, szer, halmaz település, védett (karám) település, sűrűn lakott, szűktelkű, oldalhatáros beépítésű lakóházakkal tömött falu.
Népvándorláskor felkerekedtek, szekereiken és a kocsikon a legfontosabb értékeiket magukkal vittek. Vándorlásaik ideje alatt jurtokban laktak, mivel a sátornál kényelmesebb volt, és könnyen lehetett szállítani. Fő építőanyaguk volt a fa. Lakóházaikat díszítették, kapuikat faragták, palotáikat cifrázták.
Egynejűségben éltek, csak a királyoknál volt többnejűség, ezt is hatalmi és dinasztikus érdekek miatt lépték meg. A mindennapi munkamegosztástól eltekintve a férfiak és a nők egyenrangúak voltak. Honvédő háborúban, a megsemmisülés elkerülése érdekében, a nők lóháton, a férfiak fegyvereivel harcoltak. Apajogú társadalomban éltek. Könnyen, jólétben éltek, nem volt harag köztük. Szerették a pompát, élénk lelki, szellemi és nemi életük volt. A kézre került bűnözőt megölték, vagyonát szétosztották, családját idegen országba, rabszolgának értékesítették. Ez a szokás, évezredek alatt, egyfajta génszelekcióként működött, ezáltal a lakosság becsületes maradt. Ez a becsületesség a nagy élettér és a saját munka árán szerzett könnyű élet miatt elvárható volt. Azoknál a népeknél, melyek a városi életformát választották, a városban való boldogulás feltétele lett az ügyeskedés, helyezkedés. Ezáltal a városokban lakó népeknél növekedett a civilizáció és sorvadt a kultúra.
5. Halott kultusz
A vezetők, életük végén, halomsírokba (kurgán) temetkeztek. A kurgán régi neve: korhány. Jelentése: korhadásnak szánt fekvőhely. A sírkamra mérete és tartalma a halott rangjáról árulkodott. A királyok szobának berendezett gerendaházat kaptak nyughelyül. Velük temették kincseiket és fegyvereiket is. Túlvilági életük megkönnyítésére ételt és lovukat tették holttestük mellé. Vallási vezetőjük a sámán volt. Ő volt náluk a pap, a történész, és az írásoktató.
6. Művészetük
Előszeretettel használt motívumaik: párduc, szarvas, zerge, sas, madárfejek, griff, stb. Az altáji szkíta kultúra nyugatról érkezett. Az ázsiai népesség a nyugatról jövő szkítáktól vette át a kultúrát. Saját feljegyzéseik szerint a kínaiak a hunoktól tanulták az akupunktúrát, a nők sminkelését, stb. A fémművesség megjelenése előtt a kínai katonák nefrit páncélban harcoltak.
7. Gazdaság
A ló megszelídítése munkára fogása és tenyésztése őket dicséri. Legkorábbi tárgyi emléke Kr.e. 4000-re tehető. A legrégebben kitenyésztett lófajta a Turáni-alföldről származik, mai neve akhal-tekini. A száraz, füves puszták versenylova lett, versenytársa volt az arabok által később kitenyésztett arab telivér nevű sivatagi versenylónak. Sok más haszna mellett a nagy távolságok leküzdésének érdekében a lovat járműnek is használták. Ők találták fel a kengyelt, mely ugratáskor és nyilazáskor nélkülözhetetlen volt. A világ legnagyobb hosszmértéke a magyar mérföld. Egy magyar mérföld egyenlő 8362 méter, egyenlő 8,362 km. A küllős kereket szintén a szkíták találták fel a Kárpát-medencében, a rézkor idején. Készítése innen terjedt szét a nagyvilágban. A Kárpát-medencében háziasították a szarvasmarhát és a sertést. Innen származik az írásrendszer, a korongolt kerámia, a fémbányászat, fémművesség és a kengyel. A Kárpát-medence az őskőkortól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A termőföldek megmaradása érdekében (nagy temetők), itt találták fel az égetéses temetkezést (urnasíros), tőlünk vették át a kelták. A Kárpát-medence volt Európa és Ázsia legfontosabb benépesítője. Kultúrnövényeink saját fejlesztésűek voltak: csicseriborsó, rebarbara, cseresznye, meggy, alma, körte, szilva, sárgabarack. A borkészítés a Kaukázusban alakult ki, Örményország területén. A szkíta a bort tisztán itta, nem keverte vízzel. Ukrajna területén talált, legkorábbi szkíta pénzérmék a Kr.e. 7. századból való. Kereskedelmi partnereik voltak a sumérok, asszírok, görögök, gótok, kelták és kínaiak. A kínai selyemút hosszában éltek, és ezt kereskedelmük autópályájának használták. Gyakran tisztálkodtak, ők találták fel a szappant és a sátorral fedett gőzfürdőt. Időnként koponyáikat hosszúra torzították. A művészien kivitelezett bőrtetoválás is szokásuk volt.
8. Hadviselés
Haditechnikájuk a legfejlettebb volt, főleg a gyorsmozgású lovasságra támaszkodtak. Személyes fegyvereik az íves, kétkezes szabja, az egyenes kard stb. Személytelen fegyverük a rövid, lovassági visszacsapó íj. Az igényesebb darabok gazdagon díszített, szarulemez erősítésűek voltak, és két évig készültek. Legnagyobb hatótávolsága 800 méter volt. Erősek voltak a vérségi kapcsolatok. Törzsön belül a csapatok, a nemzetségek és a székek szerint álltak fel. Csata során a szövetséges népek tömbjétől elkülönülve harcoltak. Jellemző volt rájuk a háromhadúság. Külön voltak vallási és katonai vezetőjük. A bal és jobb szárnyat hadnagy vagy lófő, a közép főhadat király, nádor, bán, kende, vajda, gyula, stb. vezette.
A világ népei közül, egyedül a székelyek és a magyarok hordanak kétpengéjű bicskát a zsebükben. Készítését a svájciak, a Hunza völgyben maradt hunoktól lesték el. Nevéből is látszik, hogy a bicska, egy átlag 8 cm hosszú, kis tárgy, mely a bics, 1:10–ez kicsinyített változata. A bics, egy 80 cm hosszú, kétpengéjű, személyes fegyver, az Istenek fegyvere volt. A rézkor elején tömeggyártották, a vaskor elején tiltották be. Két végén megvastagodó, enyhén S görbületű, ábrázolásokon mindig a sámán kezében van. Kinyitott állapotban 180 cm hosszú 2, vagy 4 élű, két szabadságfokú, személyes kézifegyver. Többféleképpen lehetett használni:
Összecsukott állapotban sétabot
Egyik felénél fogva husang (hus-ang = húsra küldött, verőbot)
Középen fogva „rövidbot”
Egyik penge kinyitásával 130 cm hosszú, lóról használható 4 kezes pallos
Mindkét penge kinyitásával 180 cm-es „hosszú kardbot”
Ez a fegyver volt a csúcsa annak a harcművészeti ágnak (inkább törzs), mely mára feledésbe merült. Gyanús, hogy minden régi népnek saját küzdő sportja van, csak a legrégibb, legnagyobb területen élő magyaroknak nincs. Emlékét a zsebünk, és a legények által eljárt botos tánc őrzi.
(folytatjuk)
Írta: Osváth Lehel
Írta: Osváth Lehel
){kind=link}
0 Megjegyzések