Bökös Borbála
A Kárpátia Stúdió által kiadott látványos, igényes kivitelű történelmi magazincsomag, a Nagy Magyarország, Erdélyország és a Történelemportál hagyományőrzést, értékelvű ismeretterjesztést tűzött ki céljául. Már a Nagy Magyarország magazin mottója is jól jellemzi e kiadványok ars poeticáját: „Minden, ami a Kárpát-medencében történt”. A folyóiratcsalád egyik oszlopos tagja, a Nagy Magyarország magazin és ennek Erdélyben terjesztett változata, az Erdélyország, valóban hiánypótló alkotások: a szerkesztők konzervatív szellemiségben, a magyar nemzettudatot ápoló kiadványokat hoztak létre azzal a céllal, hogy színvonalasan és objektíven tájékoztassák a magyar történelem iránt érdeklődőket. A Nagy Magyarország történelmi magazint 2009 júniusa óta vehetik kézbe az olvasók, a kiadó weboldalán olvasható küldetésnyilatkozat értelmében „a lap neve nem valami nosztalgiázó, hajdanvolt dicsőségünket sirató kiadványra utal, hanem a szerkesztők elszántságára, hogy minél több olvasót döbbentsenek rá arra a nyelvi, kulturális és sorsközösségre, amely a Kárpát-medence magyarjai között szétszakíthatatlanul fennáll — függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalára kerültek.” E mellett a Történelemportál című magazin egy viszonylag új kezdeményezés: elfeledett történelmi eseményeket elevenít fel, miközben szórakoztat, így az általa feldolgozott epizódok, embersorsok izgalmasan kiegészíthetik az általános történelemoktatás tartalmi eszköztárát.


A kiadványok évi négy tematikus számmal jelentkeznek, példaként tekintsük át a Nagy Magyarország magazin 2013. évi 1. szám tartalmát. A folyóiratot az olvasók előfizethetik a kiadó weboldalán (digitális verzióban is megrendelhető, letölthető), illetve megvásárolhatják a nagyobb könyvkereskedésekben valamint az újságárusoknál.

A főszerkesztő bevezetője a magyar história másfél évszázados törökkel szembeni ellenállását jellemzi, a „meg nem alkuvás korszakának” nevezve ezt az időszakot, hiszen a török erők megállítása a Kárpát-medencében elsősorban magyar ügynek volt tekinthető. A magazin tanulmányai ennek a premisszának a szellemében íródtak. Mindegyik cikk korabeli képekkel, térképekkel, illusztrációkkal gazdagon ellátott, a szerzők pontosan jelölik a forrásokat az egyes írások végén az irodalomjegyzékben.
Nagy Miklós Mihály cikke alapozó tanulmányként fogható fel, hiszen a török hatalom terjeszkedését, annak Kárpát-medencei jelenlétét tárgyalja, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy bemutassa a 16-17. századi Kárpát-medence valódi arculatát és a Török Birodalom terjeszkedésének valós okait. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésének sajátos geográfiai és politikai okai mellett Nagy megemlíti a török szárazföldi hatalom tengeri uralomra való törekvéseit is. A Kárpát-medencei hadjáratok kimenetele, a tény, hogy 1529-ben Szulejmánnak nem sikerült elfoglalnia Bécset a földrajzi távolság és a török haderő akcióráduszának következménye. A cikkhez keretes magyarázó blokkok nyújtanak kiegészítő kommentárt, melyben korabeli krónikákból is ízelítőt kaphatnak az olvasók.
A második tanulmány Szulejmán hadjáratait veszi górcső alá. Gulyás László cikke kronológiai sorrendben tárgyalja Szulejmán közel fél évszázados uralkodása alatt vezetett hadjáratait, különös tekintettel a hét magyarországira.
Az egyik legfontosabb magyar vonatkozású esemény, a mohácsi tragédia Négyesi Lajos tanulmányában kerül feldolgozásra. A szerző ismerteti azokat a tudományos munkákat, melyek korábban foglalkoztak a témával, valamint a főbb elméleteket, amelyek arra a kérdésre keresték a választ, hogy tervszerű volt-e a magyar csapatok rohama 1526. augusztus 29-én, avagy pillanatnyi döntés nyomán történt minden? Négyesi alaposan körbejárja a témát az összecsapás helyszínének kiválasztásától kezdve, a magyar haditanácson történteken keresztül egészen a haditerv kidolgozásáig, illetve a tényleges támadás megindításáig. Négyesi objektív szemmel nézi Tomori Pál szerepét: nem az alkalmatlan hadvezért látja benne, hanem a körülményekre gyakorlatiasan és hatékonyan reagáló vezetőt, hiszen a gyors támadás mellett döntött, ami „ugyan kockázatos, de jó döntés volt, hisz esélyt adott a sikerre. Az viszont hiba volt, hogy nem az egész sereg indult a támadásra, hanem csak a jobbszárny, így nem tudtak döntő fölényt elérni”.
A következő írás, Katkó Gáspár cikke Nagy Szulejmán magyarországi hódításait egy egészen más szemszögből elemzi. Az Oszmán-ház az ókori hősökig vezette vissza az eredetét (a bizánci császárokon keresztül Nagy Sándor örököseinek vallották magukat), így „joggal” tarthattak igényt a Kárpát-medencei területekre, így a magyarországi hódítás ideológiailag is igazolhatóvá vált a számukra. Katkó megemlíti a Táríh-i Ungurusz című oszmán krónikát, mely szerinte egy „Szulejmán szultán magyarországi és nyugati hódításainak jogalapját megteremtő „propagandisztikus” alkotás”.
Remecki Imre tanulmánya átfogó képet nyújt Nagy Szulejmán utolsó magyarországi hadjáratáról, részletesen bemutatva Szigetvár ostromát, Zrínyi Miklós szerepét, a két hadvezér döntéseit, illetve haláluknak körülményeit. Remecki írása szépen zárja a Szulejmánról és a török hódoltságról szóló tanulmányok sorát.
A következő cikk a törökök a magyar társadalomban való megítélésének változásával foglalkozik, konkrétan azzal a ténnyel, hogy az egykori ellenség képe már a 19. századtól szelídült, és a történelmi sorstárs képét öltötte magára. Hajdú Zoltán részletesen kitér a két kultúra (magyar és török) érintkezési pontjaira, különösen a katonai konfliktusok századaira, és elemzi a török-magyar szimpátia kialakulásának főbb okait. Ezek között találjuk a Thököly-emigrációt, mint az első magyar politikai jelenlétet Törökországban, illetve később a Rákóczi, majd a Kossuth-emigráció befogadását, melyek mind nagyban hozzájárultak a magyarországi török szimpátia kialakulásához. A későbbi politikai események (a közvetlen török fenyegetettség megszűnése a balkáni államok felszabadulása után, valamint az első világháború alatt kialakult kapcsolat) szintén elősegítették a két nép közötti kölcsönös rokonszenv formálódását.
A török tematikájú tanulmányok méltó megkoronázása Benkéné Jenőffy Zsuzsanna két cikke, amely az irodalom és a kultúra területére kalauzolja az olvasót, hiszen ha török-magyar kapcsolatokról esik szó, Gárdonyi Géza neve megkerülhetetlen. Az első tanulmány az Egri csillagok című Gárdonyi regénnyel foglalkozik, azt a kérdést feszegetve, hogy minek köszönheti időtálló sikerét. A cikkből izgalmas háttérinformációkat, írói kulisszatitkokat tudhat meg az olvasó Gárdonyi egri remeteségében töltött időszakából, a regény keletkezéséről, valamint Gárdonyi törökországi utazásáról. A regény tökéletesítése céljából tett konstantinápolyi utazás részletet a második tanulmányból ismerhetjük meg, mely négy, az utazás alatt készült fotográfiát is tartalmaz.
A magazin utolsó tanulmányai eltávolodnak a török tematikától, ám ettől függetlenül izgalmas történelmi csemegéket tartogatnak. Botlik József cikke Egán Ede, századfordulón a nyomorba döntött rután parasztok megsegítésére kidolgozott program, az úgynevezett hegyvidéki akció kitalálójának rejtélyes halálával foglalkozik. Kiss Balázs tollából szintén egy portrét olvashatunk, Gillemont Ferenc sportember, népfölkelő főhadnagy életéről és haláláról. Gillemont a saját géppuskás osztagának parancsnokaként a magyar nemzet szolgálatában vesztette életét az első világháborúban. Benkéné Jenőffy Zsuzsanna tanulmánya XII. Piusz pápa és a két világháború közötti Magyarország kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel az 1938-ban Budapesten megrendezett eucharisztikus világkongresszusra. Az utolsó írás, Vincze Gábor műve, ügynökügyet dolgoz fel; egy ügynök és egy belügyes tiszt közötti fiktív párbeszédet olvashatunk a 80-as évek közepéről. A magazin utolsó oldalán Az én történelmi hősöm című állandó rovatban ezúttal Domonkos László mesél Bem apóról.
A Nagy Magyarország 2013. évi 1. számához igényes kivitelű térképmelléklet is tartozik, amely Magyarországot ábrázolja Nagy Szulejmán korában. A szám szerzőinek rövid biográfiáját, kutatási területét is megismerjük az utolsó előtti oldalon. Dicséretes kezdeményezés, hogy a lap szerkesztői szerzők tekintetében a nagy történész nevek mellett fiatal történészek, kutatók számára is publikációs lehetőséget biztosítanak.
Összegzésként elmondható, hogy a Kárpátia Stúdió szerkesztősége nagy feladatra vállalkozott: tudományos igényességű, egyben mindenki számára szórakoztató történelmi folyóiratot bocsát a magyarországi és erdélyi közönség rendelkezésére. A kiadó történelmi kiadványai nem csak a történész szakemberek és a történelem szakos hallgatók számára ajánlott, hanem azok is bátran forgathatják, akik érdeklődnek a magyar történelem iránt.  Az egyes cikkek komoly eszköztárat jelenthetnek a történelemtanárok számára is, akik az iskolai anyagot változatosabbá szeretnék tenni, hiszen egy-egy portré, kultúrtörténeti csemege remek történelemórai beszélgetésekre adhat alkalmat. 
A kiadó weboldala: http://karpatiastudio.hu/

A recenzióban elemzett lapszámba itt lehet belelapozni: http://karpatiastudio.hu/tortenelemi-magazinok/nagy-magyarorszag/szulejman-es-a-magyarok/